Sarkozy az őrületbe kergeti a szocialistákat

2007.07.10. 17:33
Nicolas Sarkozy köztársasági elnök egymás után ajánlja a jobbnál jobb pozíciókat baloldali politikusoknak, most éppen a népszerű szociáldemokrata Dominique Strauss-Kahnt jelölte a Nemzetközi Valutaalap élére. A szocialisták nem találják a taktika ellenszerét, helyette szokás szerint egymásnak esnek.

Nicolas Sarkozy már lassan egy hónapja ostromolja szüntelen kedvességével a Szocialista Pártot. A jobboldali köztársasági elnök az általa hirdetett nyitás jegyében ugyanis sorra gyűjti be maga mellé a baloldal prominens személyiségeit, és szít ellentétet politikai ellenfelei között. A jobboldali gyűjtőpárt, az UMP képviselői közül sokan zúgolódnak ugyan, de Sarkozy egyelőre nem enged összefogást hirdető elképzeléseiből.

Legutóbb a korábbi kulturális és oktatási miniszter Jack Lang-nak ajánlott tagságot az intézmények reformját kidolgozó bizottságban, néhány nappal később, most vasárnap pedig már azt a hírt erősítette meg, hogy a szocialista Dominique Strauss-Kahnt jelöli a Nemzetközi Valutaalap élére. A nagy nyitásból a befolyásos véleményvezérként számon tartott francia értelmiségieknek is kijutott, közülük öten a múlt héten Sarkozyval ebédeltek az Elysée palotában.

Módszeresen építi le a szocialistákat

A Le Monde francia napilap kitér arra is, hogy Sarkozy módszeresen előre haladva építi le a legnagyobb ellenzéki pártot a korábban és jelenleg befolyásos baloldali politikusok megkörnyékezésével. Először olyan személyiségekre koncentrált, akik valamilyen formában már marginalizálódtak a baloldalon: közéjük tartozik például a korábbi egészségügyi miniszter Bernard Kouchner, aki május végétől a külügyminiszteri posztot tölti be a jobboldali kormányban.

A Nemzetközi Valutaalapnál vezető kerestetik
A Nemzetközi Valutaalap élén az új igazgató október végén váltja majd a spanyol Rodrigo Ratot, aki váratlanul lemondott, pedig a mandátuma eredetileg 2009-ig szólt volna. Az legesélyesebb utód személyéről az eurózóna pénzügyminiszterei kedden döntöttek, ennek értelmében az Európai Unió Dominique Strauss-Kahnt jelöli a posztra.

Az már hétfőn kiszivárgott, hogy Strauss-Kahn több pénzügyminiszter és befolyásos politikus támogatását is élvezi, köztük Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökét, aki francia ellenzékiek szerint még Sarkozy előtt, személyesen vetette fel a francia szocialistát lehetséges jelöltként.

Korábban hátrányt jelenthetett volna Franciaországnak, hogy ugyan eredményesen, de az intézmény 52 éves fennállásának több mint felében francia vezetéssel működött a Valutaalap, írja a le Journal du Dimanche. Az ellenfelek azt is hangsúlyozták, hogy jelenleg is számos nemzetközi intézmény és szervezet élén találunk francia vezetőket. Példaként említik Pascal Lamyt, aki a WTO-t vezeti, vagy az Európai Központi Bank vezetőjét, Jean-Claude Trichet-t.

A második világháborút követő alku értelmében általában európai jelölt töltheti be a Valutaalap igazgatói posztját, cserébe viszont a Világbank élére az USA adhat vezetőt. A napokban azonban felerősödtek azok a követelések, amelyek a megváltozott világrendre hivatkozva nagyobb beleszólást akarnak a fejlődő országoknak, vagy éppen Indiának és Kínának. A Valutaalap igazgatótanácsa mindenesetre már jelezte, hogy bármelyik ország indíthat jelöltet. Legutóbb egy egyiptomi és spanyol jelölt közül választották ki Rato-t.

Miután velük végzett, a régi vágású szocialisták felé fordult, akiket az elmúlt években a Szocialista Párt François Hollande vezetésével mellékvágányra terelt. A közülük megkörnyékezett politikusok szinte kivétel nélkül voltak már miniszterek és vezetők korábban, most pedig újabb esélyt kapnak arra, hogy visszakerüljenek a hatalomba, véli a francia napilap. Az elemzők hozzáteszik, hogy a kormányban ugyan már nincs több hely, de bőven maradtak még értékes bizottsági helyek, valamint különböző megbízotti jogkörök.

A parlamenti választások óta eltelt néhány hétben több mint tíz baloldali politikus került Sarkozy révén fontos pozíciókba, közülük többen a kormányban is jelen vannak. A TNS/Sofres felméréseiből az derül ki, hogy sokuk népszerűsége magasabb, mint ellenzéki párttársaiké, Kouchner például Sarkozytól csak 2%-kal elmaradva, 63%-kal áll a lista elején.

Sokkal több azonban azoknak a száma, akiket megkörnyékeztek a jobboldalról, ők pedig hiába utasítják el az ajánlatokat, a szocialista vezetésben így is felmerülhet a gyanú a megbízhatóságukat illetően. Ilyen értelemben pedig számos baloldali személyiség pozíciójának megingatására nyílik lehetőség.

A valutaalapos üggyel mindjárt két szocialista vezető is bekerült ebbe a körbe, hiszen a múlt hét elején Dominique Strauss-Kahn mellett még a korábbi miniszterelnök Laurent Fabiust is a lehetséges jelöltek között említették. Fabius, az euroszkeptikus balszárny vezetője még járt is megbeszélésen a köztársasági elnöknél, ahol európai ügyekről igen, de a jelölésről nem esett szó. Másnap bejelentették, hogy Fabius szóba sem jöhet, Sarkozy szerint ugyanis Strauss-Kahn a legalkalmasabb a poszt betöltésére.

A köztársasági elnök hétfőn sikeresen kampányolt körbe a legfontosabb európai vezetőknél támogatásukat remélve, hiszen a szocialista politikus kedden zöld utat kapott. Strauss-Kahn délután folyamán megerősítette, hogy elfogadja a felkérést, így viszont az is biztos, hogy nem vehet részt majd érdemben a Szocialista Párt szükséges megreformálásában. Kinevezésével Sarkozy két szempontból is jól járna, mivel az országnak egyrészt nemzetközi presztízst jelentene, hogy egy elismert francia szakember vezeti a Nemzetközi Valutaalapot, másrészt a szocialisták részben elveszítenék egyik húzóalakjukat, írják a francia napilapok.

Nem számít minden árulásnak

A Szocialista Párt teljesen tehetetlen Sarkozy nyitás-politikájával szemben. A vezetők egyébként is leginkább belső harcokkal vannak elfoglalva, a sok baloldali kormánytag miatt pedig eddig ritkán tudtak egyhangú kritikával fellépni a jobboldali intézkedésekkel szemben. Ráadásul ahhoz, hogy erős ellenzékként jelenjenek meg még alternatívát is mutatniuk kéne, ez pedig pláne hiánycikk náluk.

A vezetés sokszor meggondolatlan kísérleteket tesz a megkörnyékezett képviselők visszatartására, ezzel pedig időnként pont az ellentétes hatást érik el. Néhány napja például a szocialista képviselőcsoport vezetője, Jean-Marc Ayrault kelt ki Jack Lang ellen, és óva intette attól, hogy elfogadja a Sarkozy által ajánlott pozíciót az intézményreform bizottságban. Miután Lang kikérte magának a fenyegetést, a frakcióvezető pontosított, és elmondta, hogy azt az eljárást kifogásolja, amikor egyes képviselők egyénileg kötnek alkukat, ahelyett, hogy kollektíven működnének együtt párttársaikkal. A baloldali vezetők azt is hozzátették, hogy amennyiben a frakció jelölhetne tagot az említett bizottságba, akkor Lang biztosan szóba kerülne.

Lyon szocialista polgármestere a Le Figaro jobboldali napilapnak nyilatkozott az eset kapcsán. Szerinte különbséget kell tenni azok között a baloldali személyiségek között, akik belépnek a kormányba, és ezzel feladják ellenzékiségüket, és azok között, akik Pascal Lamy WTO vezetőhöz hasonlóan jobboldali felkérésre esetleg nemzetközi pozíciókat fogadnak el. Úgy gondolja, hogy külföldön Franciaországnak egységes arcot kell mutatnia, éppen ezért megtiszteltetésnek érzi Strauss-Kahn jelölését.

A városvezetők vihetik ki a pártot a válságból

Az egyre nagyobb megosztottságra jellemző, hogy az interneten a párt támogatói is sokszor kelnek ki magukból a Sarkozy mellé állók ellen, olvasható a napilap honlapján. A hozzászólók úgy vélik, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front megszerzett szavazói után a köztársasági elnök most a baloldali tábor egy részét próbálja magához édesgetni. Hasonló következtetésre jutott Párizs szocialista polgármestere is, aki viccesen megjegyezte, hogy Sarkozy mindig "csak a szocialisták között találja meg a megfelelőket" az egyes pozíciókra.

A szocialista városvezetők megszólalása talán nem véletlen az ügyben, tekintve, hogy néhány fiatal baloldali politikus egyre inkább hangot ad azon meggyőződésének, hogy nem helyes a pártvezetés által felvázolt irányvonal. A fiatalok úgy vélik, hogy a párt reformját alulról kell elindítani, és a helyhatósági választásokból kiindulva kell megerősíteni a baloldalt.

Ségolène Royal külön utakon

Ki kell még térni Ségolène Royalra, aki elnökjelöltként naponta szerepelt a médiában, azóta azonban már csak ritkán tűnik fel valamelyik újság címlapján. A szocialista politikusasszony a pozícióhalmozást ellenezve nem indult parlamenti képviselői helyért júniusban, és kevesebb szereplésével a népszerűsége is erősen visszaesett, a TNS/Sofres-nál már csak 41%-on áll.

Stratégiájával akár a nagypolitikából való kiszorulást is kockáztathatja, igaz azonban, hogy még számos támogatója maradt a nemzetgyűlés szocialista tagjai között. Velük Royal július 16-án találkozik, hogy megbeszéljék az elkövetkező hónapok lehetséges fejleményeit. A Le Parisiennek adott interjújában a Poitou-Charantes régiót vezető korábbi elnökjelölt elmondta, hogy távolabbi tervei között továbbra is a köztársasági elnöki cím szerepel az első helyen.