Kormányok dőltek már meg polgári engedetlenség után

Tom Lantos a szudáni nagykövetégen

2006 áprilisában Szudán washingtoni nagykövetsége előtt őrizetbe vették más tüntetőkkel együtt az amerikai képviselőház öt demokrata párti tagját - köztük Tom Lantos képviselőt, a kongresszus emberi jogi bizottságának alapítóját is, mert a rendőri felszólítás ellenére sem távoztak a helyszínről.

A tüntetők a szudáni kormánynak a dárfúri kegyetlenkedésekben való cinkos közreműködése ellen tiltakoztak. Az amerikai rendőrség azzal indokolta az intézkedést, hogy a tüntetők illetéktelenül a külképviselet területére léptek, de a képviselők tagadták ezt. Az őrizetbe vett képviselőket még aznap szabadon engedték.

George Galloway egy haditengerészeti támaszpontnál

2001 februárjában a brit Munkáspárt balszárnyához tartozó George Galloway alsóházi képviselő, a Trident atomrakéta-program beszüntetését követelve, részt vett a Kampány a Nukleáris Leszerelésért nevű, atomfegyver-ellenes brit csoport szervezésében a Glasgow-hoz közeli brit haditengerészeti támaszpont bejáratának eltorlaszolásában.

A többi tüntető között őt is előállították a blokádot felszámoló rendőrök, büntetőeljárás azonban nem indult ellene.

Sheridan egy másik támaszponton

A különféle tiltakozásokban részt vevő brit politikusok közül az egyik legmarkánsabb személyiség Tommy Sheridan, a Skót Szocialista Párt volt vezére. A Margaret Thatcher konzervatív kormányfő által 1990 márciusában bevezetett községfejlesztési fejadó elleni skóciai tiltakozások során tűnt föl, és szenvedélyes szónoklatai révén a tiltakozó - több ízben véres tüntetésbe torkolló - megmozdulások motorjává vált.

Sheridan - akárcsak Galloway - tevékenyen részt vett a Glasgow-tól nem messze, a Clyde folyó torkolatában lévő, atommeghajtású tengeralattjáróknak is otthont adó Faslane haditengerészeti támaszpont bezárását és az atomfegyverek leszerelését követelő tüntetésekben. Emiatt többször rács mögé is került.

Gabriel Janowski egy dolgozószobában

Gabriel Janowski, a Lengyel Családok Ligája (LPR) elnevezésű radikális-nemzeti jobboldali párt parlamenti képviselője, a szejm mezőgazdasági bizottságának akkori vezetője két hétig megszállva tartotta 2001 februárjában az akkori kincstárügyi miniszter, Andrzej Chronowski hivatali dolgozószobáját, követelve, hogy a tárca állítsa le több lengyel cukorgyár tervezett külföldi kézbe adását.

A hatóságok jó ideig haboztak eltávolítani onnan a mentelmi jogára hivatkozó képviselőt. Janowski annyira berendezkedett az általa elfoglalt miniszteri irodában, hogy még sajtóértekezletet is tartott a dolgozószobához tartozó erkélyről. Élelemmel és tiszta ruhaneművel felesége látta el a honatyát "okkupációs sztrájkja" alatt; a nemzeti-radikális honatya nemzeti színű szalagon emelte be a neje által odaszállított elemózsiát.

Kéthetes habozás után a lengyel rendőrök végül is intézkedtek: kivezették a parlamenti képviselőt a miniszter dolgozószobájából. A szejm elutasította Janowski panaszát, amelyet azért nyújtott be, mert értelmezése szerint megsértették mentelmi jogát. A szejm végül is elfogadta a szóban forgó cukorgyárak privatizációját lehetővé tévő törvényt. Janowski akciójának egyetlen "eredménye" lett: Andrzej Chronowski kincstárügyi miniszter, a honatya akcióját nevezve meg okként, lemondott tisztségéről.

Megint Janowski

Másfél évvel később, 2002 októberében Janowski ismét engedetlenségi akcióval hallatott magáról, de annak színtere már a parlament ülésterme volt. Ezúttal a varsói áramszolgáltató vállalat, a Stoen magánkézbe adása ellen tiltakozott. Végtelenül hosszúra nyúlt felszólalását félbeszakította a házelnök, és felszólította, hogy hagyja el a szónoki emelvényt.

A képviselő nem engedelmeskedett a felszólításnak, amiért a házelnök kizárta az ülésről. A képviselő azonban nemhogy az üléstermet, de a pulpitust sem volt hajlandó elhagyni. 16 órán át sikerült megbénítania így a szejm munkáját, végül azonban a törvényhozó testület vezetői a parlamenti őrséggel kivezettették az ülésteremből.

Juscsenko újabb választást csikart ki

Ukrajnában a 2004 november 21-i elnökválasztást Viktor Janukovics kormányfő nyerte meg a hivatalos szavazatszámlálás szerint, de Viktor Juscsenko ellenzéki jelölt csalásokra hivatkozva nem volt hajlandó elismerni Janukovics győzelmét. 2004. november 23-án Juscsenko bejelentette, hogy az ukrán ellenzék polgári engedetlenségi kampányt indít, nem erőszakos eszközökkel el akarja érni "a valós választási eredmények" elismertetését, s ő maga jelképesen letette a hivatali esküt.

Az engedetlenségi kampány eredményeként megismételték az elnökválasztást, és az újabb választást már Juscsenko nyerte meg a hivatalosan közölt eredmények szerint.

Szaakasvili is sikerrel járt

Grúziában az ellenzék megkérdőjelezte a 2003. november 2-án tartott parlamenti választás tisztaságát. (A Sevardnadze grúz elnök vezette Új Grúziáért választási tömörülés szerezte a legtöbb szavazatot a voksoláson.)

Mihail Szaakasvili, a legjelentősebb ellenzéki erő, a jobboldali radikális Nemzeti Mozgalom vezetője november 17-én polgári engedetlenségi mozgalmat hirdetett Eduard Sevardnadze elnök távozását követelve. Az utcai tiltakozások sorozata oda vezetett, hogy miután az ellenzéki tüntetők tömege megszállta a parlament épületét, Sevardnadze lemondott tisztségéről.