Dolgozzon fiatal és öreg: önkéntesen Európában

Egy 2008-as kimutatás szerint minden harmadik európai, vagyis több mint 100 millió ember vállal önkéntes munkát, mely az uniós GDP 3-5 százalékával járul hozzá a nemzeti gazdaságokhoz. Az önkéntesség ugyanis számos, egymástól igen eltérő ágazatban játszik kulcsfontosságú szerepet az unióban. Ilyen többek között az oktatás, egészségügy, szociális gondozás vagy a fejlesztéspolitika, és a különböző képzések, mivel a résztvevők munka közben új készségeket és képességeket fejleszthetnek ki, ezáltal javítva a foglalkoztathatóságot és erősítve a társadalmi kohéziót.

1. Fő cél a fiatalok bevonása

A fiatalok önkéntes szolgálatáról először 2005-ben Salvador Garriga Polledo, spanyol néppárti képviselő írt állásfoglalást, melyben arra kérte az Európai Parlamentet, erősítse meg az önkéntességre való igényt a fiatalokban, hogy azok "a szolidaritást és nagylelkűséget az életnek értelmet adó, belső értéknek lássák."

Ezután az EP egy 2006-os parlamenti és tanácsi rendeletben lefektette az alapjait a 2007-2013-ig tartó Cselekvő ifjúság programnak. A 885 millió eurós projekt keretében dolgozták ki a Fiatalok lendületben programot, melynek fő célkitűzései a 13 és 30 év közötti fiatalok aktív polgári részvételének elősegítése, a szolidaritás és tolerancia fejlesztése, különböző országok fiataljai közötti megértés elősegítése és európai együttműködés az ifjúságpolitikában.

A projektnek öt alprograma van:

• a Fiatalok Európáért, melyben ifjúsági cseréket bonyolítanak vagy helyi fiatalok projektjeit, illetve demokráciaprojektekben való részvételét támogatják;
• a Fiatalok a világban, ahol az unió szomszédos országaival közös ifjúsági projekteket támogatja;
• az Ifjúsági támogató rendszerek, ahol az ifjúsági munkában részt vevők képzése történik;
• az Európai együttműködés támogatása az ifjúságpolitika terén, ahol a fiatalok az ifjúságpolitika döntéshozóival találkozhatnak és végül
• az Európai önkéntes szolgálat, melyben a fiatalok külföldi országokba mehetnek önkénteskedni.

Ez utóbbi talán a legnagyobb horderejű és a legtöbb embert megmozgató projekt, amibe főként német, spanyol és magyar fiatalok jelentkeznek. Költségeik fedezését az Európai Bizottság biztosítja, 2008-ban pl. 38 millió eurót költött erre a célra, melyből négy ezer önkéntest lehetett finanszírozni.

2. A legtöbbet lobbizó asszony

Az önkéntesség ügyének nagy harcosa és állandó napirenden tartója a 2008-ban feltűnt Marian Harkin, ír liberális párti EP-képviselő. Az úgynevezett Harkin-jelentést, mely az önkéntes munka előmozdítására és népszerűsítésére ösztönzött, az EP is megszavazta. "Gondoskodnunk kell arról, hogy az európai szakpolitikák elismerjék és támogassák az önkéntesek értékes munkáját, mert minden egyes euró, amit a szervezetek önkéntesekre költenek, 3-8 eurót hoz vissza" - mondta a képviselőnő, aki szerint az aktív polgárságot és a demokráciát is erősítenék ezek az akciók.

2009-ben szintén Harkin volt az, aki az Európai Regionális Fejlesztési Alap vitáján elérte, hogy a természetbeni hozzájárulásokat támogatható kiadásként ismerjék el, ami azt jelenti, hogy az önkéntesek és mások hozzájárulásait immár csak hozzájárulásnak és ne munkának tekintsék, ezzel együtt viszont növekedjen megbecsültségük, mivel az önkéntes munka a gazdasági válság egyik legjobb ellenszere lehet. Az Európai Tanács határozatában azt írta: "az önkéntes tevékenységek nem helyettesíthetik a hivatásszerű, fizetett munkalehetőségeket, de hozzáadott értéket nyújtanak a társadalom számára".

2010-ben aztán Harkin vérszemet kapott: márciusban előterjesztést tett egy, az önkéntességről szóló Zöld Könyv létrehozására. A képviselő az önkéntesség értékének növelése mellett a nemzetközi szervezetekkel, többek közt az ILO-val és az ENSZ-el közös együttműködést és az önkéntesség mérésére vonatkozó projektek elindítását javasolta. A vitában egy európai önkéntesigazolvány bevezetését is kérték, nyilvántartva a gyermekek és fiatalok által végzett önkéntes munkát, később pedig az alkalmasság igazolásaként ezt be is lehetne nyújtani a lehetséges munkaadóknak.

3. Támogatni kell az önkéntes sportcsapatokat is

Az önkéntesség esetében nem feledkezhetünk meg a sportról sem. 2008 szeptemberében Liam Aylward ír liberális képviselő vetette fel, hogy a profi sport miatt az önkéntességről ezen a területen hajlamosak elfeledkezni, pedig a Sport mindenkinek! koncepció erre nem csak hogy lehetőséget ad, de kifejezetten ösztönzi az állampolgárok bevonását önkéntes csoportokba. A sportról szóló, 2007-es Fehér Könyv szintén számos intézkedést javasol ezen a  területen az egészségvédelemtől a sport nevelő szerepének érvényesítéséig.

"Az önkéntesség a sportszervezetekben számos alkalmat teremt a nem formális oktatásra, a sport pedig vonzó lehetőségket kínál a fiatalok társadalmi intergrációjára, és előnyös hatása lehet, hogy segít a bűnözéstől eltéríteni az embereket. Azonban új trendek jelennek meg a sport gyakorlásában, különösen a fiatalok körében. Egyre többen gyakorolnak sportokat önállóan, nem pedig csoportosan, szervezett keretek között, és ennek eredményeképpen csökken az amatőr sportklubok önkénteseinek száma" - olvasható a könyvben.

2010 márciusában aztán az Európai Bizottság teljes mértékben elismerte a tömegsport-szervezetek európai társadalomban betöltött fontos szerepét, és megadta a jövőbeni EU-s intézkedések kereteit is, irányt mutatva a non-profit és önkéntes sportszervezetek egész EU-ban történő támogatásához, valamint a sport európai dimenziójának kialakításához.

4. A két legérdekesebb elképzelés

Az önkéntesség miatti két legérdekesebb előterjesztés az EP-ben az idősek bevonása és az Önkéntes Hadtest felállítása volt.

Az idősek önkéntesként való foglalkoztatása egy 2010 novemberében elfogadott EP állásfoglalásban került a tervek közé, mivel a növekvő élettartam és a demográfiai változások miatt hamarosan nagyon sok idős jelöltre lehet számítani az önkéntes programokban. Az ő foglalkoztatásuk egy, a Cselekvő ifjúság programmal párhuzamosan futó projektben két extra hozadékkal is járna: segítene a generációk közti tolerancia kialakulásában és mentori tevékenységek is létrejöhetnének, az idősek gazdaságán való új piacok feltárása pedig nemcsak a gazdaság, hanem a korral szembeni diszkrimináció egyik ellenszere is lehet. A Cselekvő Idősek program létrehozására a képviselők a Bizottságot kérték fel.

A másik, még ennél is érdekesebb kezdeményezést egy hónappal később, az EU gyorsreagálási képességéről szóló EP ajánlásban találtuk meg. Ebben a természeti és egyéb katasztrófák kezelésére a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseiben is szereplő, Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtestet állítanának fel. "Tekintettel arra, hogy 2011 az önkéntesség európai éve lesz, szorgalmazzuk, hogy az Európai Bizottság és a Tanács az Európai Parlamenttel együttműködve a lehető legrövidebb időn belül dolgozza ki a hadtest működésének szabályait és eljárásait, különösen annak fényében, hogy néhány tagállam már tett ehhez hasonló kezdeményezéseket." - olvasható az ajánlásban.

5. Nem csak napot, évet is kapott

Az önkéntesség napjának bevezetését egy EP-képviselő, az olasz néppárti Cristiana Muscardini javasolta 2007-ben. Állásfoglalásában a képviselő arra kérte a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzák létre az önkéntesség európai napját, "amely emlékeztet minden európai polgárt arra, hogy az nem csak a háború és természeti katasztrófák által sújtott övezetekben létezik és működik, hanem Európa városaiban is". Az indítványt elfogadták, a napot minden év december ötödikén tartják.

A különféle témákra koncentráló tematikus éveket az Európai Unió 1983 óta rendezi meg, a 2010-es a Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem éve után pedig kézenfekvő volt, hogy ennek folytatásaként 2011 az önkéntesség éve legyen.

A program a már említett Harkin-jelentés és a Bizottság javaslatára jött létre, célja pedig az, hogy az EU intézményeiből kiábrándult polgárok újra bizalommal forduljanak az uniós testületek felé, illetve jobban kihasználják az önkéntes munkában rejlő lehetőségeket. Erre 8 millió eurót szánnak. A turnészerűen, mind a 27 tagállamon végigvonuló programban az önkén­tesek, szervezetek, intézmények és vállala­tok bemutatják eddig elért eredményeiket. Az első állomás 2010 decem­berében Brüsszelben volt, amit a buda­pesti megálló követett januárban.