Semmi nem indokolja az 5 százalékos küszöböt az EP-választáson

Nagy port kavart az a február végi németországi alkotmánybírósági ítélet, amely több kisebb párt és több mint ezer állampolgár által jegyzett beadványnak igazat adva, még a közelgő EP-választások előtt alkotmányellenesnek minősítette a kispártokat ez idáig hátráltató – Magyarországon is fennálló – ötszázalékos bejutási küszöböt. 

Ahol nem kell az öt százalékért teperni

Andreas Vosskuhle, a testület elnöke azzal indokolta a döntést, hogy a bejutási küszöb sérti a választói jog egyenlőségének és a pártok esélyegyenlőségének elvét, ugyanis „valamennyi választó szavazatának alapjában véve ugyanazon eséllyel kell rendelkeznie”. A 2009-es német EP-választások során, amikor még 5 százalékos volt a parlamenti küszöb, 2,8 millió szavazatból nem lehetett mandátum. 2011-ben a karlsruhei testület alkotmányellenesnek mondta ki ezt a jelenséget, a Bundestag pedig ennek nyomán 3 százalékra szállította le a bejutási szintet. A Bundesverfassungsgericht azonban ezzel az engedménnyel nem volt elégedett. 

Az EU egyébként a választási szabályokat lazán határozza meg, csak a legfontosabb paraméterekre vonatkozik az uniós jog: a rendszernek arányosnak kell lennie, és a bejutási küszöb nem haladhatja meg az 5 százalékot. 

Így azután Németország szuverén módon igazíthat a küszöbön,  ezzel a döntésével nem számít úttörőnek az Unióban, hiszen Belgium, Észtország, Finnország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Hollandia és Portugália sem állít korlátokat a pártok elé. A német azonban a legtöbb EP-képviselőt (96-ot) delegáló nemzet, amely uniós ügyekben hagyományosan óriási befolyással rendelkezik. Ezért döntésük példaértékű lehet a többi tagállam számára is.

Itthon semmi jele

A Magyarországon érvényes ötszázalékos EP-be jutási küszöb is a magyar pártok döntése alapján jött létre még a 2003. évi CXIII. törvénnyel.

Mráz Attila, a TASZ politikai szabadság- és részvételi jogok szakértője szerint itthon semmi jele annak, hogy leszállítsák vagy hogy eltöröljék az uniós választásoknál a bejutási küszöböt. Hozzátehetjük, hogy nálunk, mivel 21 mandátumra vagyunk jogosultak, így is, úgy is a szavazatok nagyjából 5 százalékára lenne szükség. Általánosságban nem kifogásolható a küszöb, ugyanis azt az elvet szolgálja, hogy olyan parlamenti frakciók jöjjenek létre, amelyek mögött jelentős társadalmi bázis áll, és képesek a hatékony érdekképviseletre; ez mind a nemzeti, mind az uniós szabályozáskor elfogadható érv lehet – mondja Mráz. Azonban az a – bejutási küszöböt preferálók által sokszor hangoztatott – okfejtés sem állja meg teljesen a helyét, hogy ez a fajta korlátozó tényező mindenképp kizárja a szélsőségesek térnyerését, ugyanis több európai radikális párt a parlamenti küszöbök ellenére is országgyűlési, illetve európai parlamenti helyekhez juthatott.

A méret is számít

Az alacsonyabb bejutási küszöb, vagy akár annak teljes eltörlése mellett egyfelől az szólhat, hogy a sok kevés százalékot elérő, de ideológiailag hasonló, és közös érték- és érdekképviseletre kész pártok vagy képviselők összességében már jelentős társadalmi bázist reprezentálhatnak Brüsszelben. Így tehát ami nemzeti szinten még elhanyagolható és ezért sokszor „elvesző” választói akarat, az összeadva már többmilliós tömeget jelenthet. Másfelől a képviselők nem tagállami, hanem politikai alapon csoportosulnak, így nagy az esélye, hogy az Európai Parlamentben létrejön egy akkora méretű frakció, amelyen belül már a kisebb nemzeti pártok képviselői is képesek érdemi munkát végezni.

„Az EP-választásokon alkalmazott alacsonyabb küszöb tehát indokolható, azonban csak akkor lenne szükséges, ha enélkül valóban a szavazók jelentős része maradna képviselet nélkül” – mondta Mráz. Az, hogy az EP-választások szabályozását a tagállamokra bízza az Unió, egyáltalán nem szokatlan nemzetközi szinten. Ez azzal indokolható, hogy az Európai Parlament részben a tagállamoknak biztosít képviseletet, és a tagállamokon keresztül képviseli azok állampolgárait. Így részben a tagállamok feladata meghatározni, hogyan képviseltetik állampolgáraikat az Európai Parlamentben. Még az EU-tól eltérően egyetlen államot alkotó USA szövetségi választásai is nagyrészt tagállami hatáskörben szabályozódnak, ezért fordulhat elő, hogy például másképp szavaz az USA elnökére vagy a kongresszusi képviselőkre Louisiana és Maine állam.

Az tehát, hogy az EU egyes országaiban bejutási küszöbbel, mások pedig anélkül szavaznak, bár elsőre furcsának tűnhet, nem feltétlenül problematikus vagy jogsértő

– mondta a TASZ szakértője.

Tordai Csaba alkotmányjogász szerint Magyarországon gyakorlati szempontból a kérdés nem nagyon tud felmerülni, mivel a fent említett explicit (bejutási küszöb jogalkatói meghatározása) és implicit (hány százalékra jut egy mandátum) küszön majdnem egybeesik, mindkét esetben 5 százalék körüli szavazatra van szükségük az indulóknak. Ráadásul a küszöb alatt nem sokkal nincsenek pártok: a magyar pártstruktúrában többnyire valaki vagy megugorja az ötszázalékos küszöböt, vagy törpepárt marad. Németországban azonban ennek nagy a jelentősége, ott a delegáció nagy száma miatt már körülbelül 1 százalék szavazat is mandátumot eredményez, ráadásul több párt is 1–5 százalékos támogatottsággal rendelkezik (FDP, Kalózpárt, NPD).

A német alkotmánybíróság igazából nem csinált mást, minthogy komolyan vette a szükségességi és arányossági tesztet. Azaz megfelelő alkotmányos indok nélkül, mint amilyen a nemzeti választások esetében a kormányozhatóság biztosítása és a pártrendszer elaprózódásának megakadályozása, nem kerülhet sor a választójog korlátozására.

– mondta az alkotmányjogász. Míg a német parlamentben a kancellár megválasztásához és általánosságban a kormányozhatósághoz is szükséges a  folyamatos parlamenti többség, addig az EP-nek nincsenek ilyen jogkörei, a valódi hatalom az Európa Bizottság és a Tanács kezében van, amire a tagállami uniós választások nincsenek érdemi hatással. Ha viszont nincsenek olyan alkotmányossági indokok, amik nemzetállami szinten indokolttá tehetik a bejutási küszöböt, akkor az ilyen korlátozás miatt elvesző szavazatok sértik a választópolgárok szavazat egyenlőségének elvét. Arra, hogy a közeljövőben várható-e, hogy egységesítse Brüsszel az EP-választások szabályozását, Tordai Csaba nem lát sok esélyt, már csak azért sem, mert szerinte nem szeretnének precedenst teremteni a tagállamok ezzel, mert ha 

elkezdenének tagállami lebonyolítású választásokban nagyobb hatáskört biztosítani az uniós szerveknek, annak ki tudja, mi lenne a vége.

A nácik elbotlottak volna a küszöbben

Magyarországon a nemzeti és az EP-választásra ugyanaz a bejutási küszöb érvényes, Németországban azonban az új döntéssel már élesen elválik a kettő. Az alkotmánybíróság ugyanis a Bundestag parlamenti küszöbének esetében nem állapított meg alkotmánysértést, így ott marad – az 1990-ben a magyar rendszerváltók által lemásolt – 5 százalékos mandátumszerzési limit.

A megkülönböztetés mellett nem elsősorban jogi, mint inkább történelmi-politikai érveket hoztak fel. 

A parlamenti küszöb ugyanis alapvetően a demokratikus rendszerek stabilizálását, a kormányképes többség kialakítását szolgálja. Ha ugyanis a szavazatok megoszlása megegyezik a mandátumok megoszlásával, akkor az túlságosan megosztott – szaknyelven szólva: szegmentált – politikai palettához vezet. 

Az alkotmánybíróság szeme előtt a szegmentált parlamentarizmus iskolapéldája, a weimari köztársaság lebegett. Az 1919 és 1932 közötti – bejutási küszöb nélkül megtartott – választásokon ugyanis mindig tíznél több párt tudott mandátumot szerezni, és a legerősebb szociáldemokraták is csak elvétve tudtak a 30 százalék közelébe kerülni. A történészek egybehangzó véleménye szerint – és ezt vette át az alkotmánybíróság – a tizenszázalékos pártok, a törékeny koalíciók, a krónikus politikai instabilitás miatti kiábrándultság jelentős szerepet játszott az erős kormányzat ígéretével is kampányoló nácik hatalomra jutásában.

Az alkotmánybíróság –  bár ezt nyíltan nem mondja ki – kettős érvelése arra utal, hogy az Európai Parlamentben nem döntő a kormányozhatóság szempontja, hiszen az EP messze nem rendelkezik a nemzeti parlamentek jogköreivel. Az EU kormányzóképessége jelenleg sokkal inkább függ a tagállami szándékok egyezésétől, vagy a Bizottság eltökéltségétől, mintsem a parlamenti erőviszonyoktól.

Egyelőre. Mert az Uniónak a lisszaboni szerződésben is kifejezett szándéka az EP erősítése, másfelől pedig az Unió berkeiben mindenki retteg attól, hogy májusban komoly szélsőséges-euroszkeptikus kontingens kerül be a parlamentbe, és tolja a politikai intézményrendszert a dezintegráció felé.

Megrángatták Merkel bajszát

A döntés után a CDU néhány politikusa nekiment az ízlésüknek túlságosan liberális alkotmánybíróságnak, amely már a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő azonos nemű párok örökbefogadási jogának bővítésével, illetve a házastársaknak járó adókedvezmény melegeknek való megítélésével kiverte a konzervatívoknál a biztosítékot.  

Merkelék úgy gondolják, hogy az alkotmánybíróság ítéletei túlságosan is elősegítik a „társadalom liberalizálódását”, ezzel az aktivizmussal pedig az alapvetően a jogállam épségén őrködő testület túllépi a hatáskörét. A kritikusok a konkrét döntés ellen azt hozzák fel, hogy a küszöb eltörlése az amúgy is fragmentált EP működése elé újabb akadályt gördíthet, és többen aggódnak a szélsőjobboldali Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) és az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) bejutásától is. A 20. századi német történelem ismeretében különösen a legutóbb 1,3 százalékot elérő NPD sikere lehet kínos a német demokrácia számára.

Az alkotmánybírósági döntésre válaszul Thomas de Maizière belügyminiszter április elején több alkotmányjogásszal is konzultált arról, hogy a testület uniós ügyekre kiterjedő jogkörét – akár az alaptörvény módosításával – korlátozzák, de felmerült a bírák 12 éves hivatali idejének csökkentése, illetve a grémium döntéseiben egy kétharmados többség kritériumának beiktatása is. Az informális ötletelésnek az adja meg az időszerűségét, hogy régóta esedékes már az alkotmánybíróság reformja – ami azonban eredetileg csak a tagok megválasztásának nyilvánossá tételéről szólt volna. 

Maizière-nek azonban már az ötletelései is heves ellenállást váltottak ki, a nagykoalíciós partner szociáldemokratákhoz tartozó Heiko Maas igazságügy miniszter is kiállt a bíróság döntése mellett, és azt mondta, amíg ő vezeti a tárcát, addig „senki nem nyúlhat az alkotmánybírósághoz”. Völker Beck, az ellenzéki Zöldek szakpolitikusa pedig a CDU nyomásgyakorlásról – az Orbán-kormány negyedik alkotmánymódosítására utalva – kijelentette, hogy ez „inkább Magyarországon, és nem Németországban jellemző”. Mivel a német konzervatívok egyedül nem képesek megváltoztatni az alaptörvényt, az SPD pedig határozottan elutasítja ezt a szándékot, ezért az alkotmánybíróság döntése marad: az EP-választáson az eddig kiszoruló kisebb pártok is kaphatnak néhány mandátumot.