Ahol Robin Hood-módszerrel gyógyítják a megbélyegzett nőket

Agnes még sohasem hallott a fisztuláról, pedig az egész életét egy csapásra megváltoztatta. Öt évvel ezelőtt történt, hogy az elakadt szülés után hüvelyfolyása alakult ki. A probléma bárhol a világon előfordulhat, azonban míg a fejlett világban általában egy rutinműtéttel helyrehozható a magyarul sipolynak hívott szakadás, ami a folyást okozza, a világ legszegényebb országaiban életre szóló kiközösítés lehet a sorsa azoknak a nőknek, akiket sújt. A kezeletlen betegeket saját családjuk is kiközösíti gyakran, Agnest például elhagyta a férje. 

De előtte sem volt hajlandó orvoshoz vinni, csak amikor már nagyon fájt.

– idézte fel. A falubeliek pedig, mintha nem lett volna elég baja, kigúnyolták. Kivéve néhány nőt, akik már maguk is átestek azon a műtéten, ami a WHO szerint az esetek 90 százalékában gyorsan és viszonylag egyszerűen megszünteti a sipolyt és vele a hüvelyfolyást.

400 kilométerre Tanzánia legnagyobb városától, Dar es Salaamtól még úgy sem pofonegyszerű megfelelő kezeléshez jutni, ha a sorstársaitól megtudja az ember, hogy a betegsége gyógyítható. Agnesnek a rokonai gyűjtöttek pénzt, hogy fel tudjon utazni a körzeti kórházba, de ott nem jutott megfelelő ellátáshoz. Végül öt évvel később jutott el a Tanzániai Közösségi Alapú Rehabilitációs Központ, vagyis CCBRT Dar es Salaam-i kórházába. Itt nemcsak egy egyszerű műtéten esik át: egy közösség tagja lesz, melynek tagjait holisztikus szemléletű terápiával szabadítják meg a fisztula stigmájától. Ebbe sok minden belefér az egészségügyi felvilágosítástól a közös éneklésen, varráson túl az írás-olvasás alapjáig – ráadásul ingyen.

Az ötödik terhességem után történt. A gyerekem meghalt, megműtöttek, hogy kivegyék. Három hónapig feküdtem kórházban, de a folyáson nem tudtak segíteni.

– osztotta meg történetét név nélkül egy másik beteg. Nagy nehezen tudták rábeszélni a rokonai, hogy menjen még egyszer kórházba, ezúttal a CCBRT-be.

Önkéntesek rakják fel a betegeket a buszra

Ez másik meggyógyított beteg, Jennifer története azt mutatja, a környezet elutasítása évtizedekre megpecsételheti az áldozatok sorsát. 13 évesen, az első terhessége végén alakult ki a sipoly. Tapasztalatlansága miatt nem is tudta, hogy a fájdalmak a vajúdás kezdetét jelentik – csak akkor fordult a mostohaanyjához segítségért, amikor már vérzett. De ő ki sem volt hajlandó kelni az ágyból, hogy segítsen. Másnap kora reggel egy helyi halász találta meg Jennifert a szabad ég alatt, a földön fekve. Ő hívott segítséget, de a babát már nem tudták megmenteni. A terhességből csak a folyás maradt.

A mostohaanyám széttépte az egészségügyi kártyámat, anélkül pedig a nővérek nem voltak hajlandóak segíteni a helyi rendelőben. Amikor újat kértem, elkergettek. 25 évig éltem együtt a fisztulával, mert a családom nem volt hajlandó segíteni.

A fisztula gyógyítható: CCBRT társadalmi célú hirdetése

A férje őt is elhagyta, a közösség is elfordult tőle. Végül több évtizedes szenvedés után a rádióban hallotta meg a CCBRT hirdetését. Másnap már buszjeggyel a kezében indulhatott Dar es Salaamba. „Egy önkéntes elkísért a buszmegállóba. Életemben először utaztam ilyen messzire. Az orvos szerint egyre jobb az állapotom, nemsokára hazamehetek. Isten áldja meg” – fejezte ki háláját.

A megbélyegzettség ellen küzdő CCBRT önkéntesek bevonásával képes elérni olyan isten háta mögött élő betegeket is, akik maguktól szégyelltek volna segítséget kérni, vagy talán azt sem tudták, van kihez fordulni. Az önkéntesek ingyenesen hívható telefonszámon jelenthetik be, ha találkoznak egy hüvelysipolyos esettel. Csekély díjazásért cserébe az a feladatuk, hogy a nőt feltegyék a buszra, a CCBRT központi vagy a velük együttműködő egyik vidéki kórháza felé. A nők, akiknek rituálisan elégetik régi, beszennyezett ruháit, és újat kapnak a kórházi közösségben, gyógyulásuk után maguk is önkéntes hírvivői lesznek a kezdeményezésnek. (A kórházban készült galériánkat a képre kattintva nyithatja meg.)

„Az Egyesült Államokban 1895-ben zárták be az utolsó fisztulakórházat, a helyén ma a Waldorf-Astoria szálloda áll. Amint mi is elértük, hogy a szülészeti beavatkozások fejlesztésével meg tudjuk előzni a sipoly kialakulását, tőlem nyithatunk ötcsillagos hotelt a sipolyosztály helyén” – mondta Erwin Telemans, a CCBRT vezérigazgatója, akitől megkérdeztem, miért pont itt és ezzel foglalkozik. Rávágta:

Szeretném visszaadni mindazt, amit Afrikától kaptam.

Telemans nemzetközi fejlesztésben dolgozó belga szülők gyermekeként Zaire-ban (a mai Kongói Demokratikus Köztársaság) született, később Burundiban élt. Csak az egyetem idejére költözött Belgiumba, fizikoterapuetaként végzett, fejlesztett kórházakat korábban Kartúmban, Nairobiban és Kigaliban is. „El sem tudom mondani, mennyi melegséget kaptam az afrikai emberektől: semmijük sincs, és mégis olyan sokat tudnak adni” – magyarázta. A CCBRT több felsővezetője tanzániai, tudatosan arra készülnek, hogy az egész kórházat helyi kezekbe adják, ha eljön az ideje.

Közösen énekelnek, varrnak, gyógyulnak

Az udvarra, ahol beszélgettünk, a műtéten már átesett nők kezdtek szállingózni, katéterrel-lavórral ültek körénk a padokra. Az orvosok elárulták: 95 százalékuk elvesztette a babáját, tehát nyilvánvaló, hogy messze többre van szükségük egy rutinműtétnél. „A néma tragédia” – mondják az orvosok a halva született, nem felsíró gyerekek emlékéről.

Az összegyűlt nők egy énektanár segítéségével közösen énekelnek: arról, hogy a fisztula gyógyítható, és nem kell megbélyegezve élniük: „Búcsúzunk a fisztulától Tanzániában, sok gondot okoztál nekünk, de van gyógyulás.” Így rögzül a legjobban a kevéssé iskolázott betegekben, hogy meggyógyultak, és minden sorstársuknak segíthetnek ezentúl visszailleszkedni a közegbe, ami megbélyegezte őket betegségük miatt.

Tudom, hogy Európának is sok gondja van, ezért szeretném külön megköszönni, hogy ilyen sokat segítettek nekünk az európai emberek.

– ezt már Brenda D'Mello tanzániai doktornő mondta, aki hat éve dolgozik a CCBRT orvosaként. Ő különösen büszke arra, hogy az innovatív program megkétszerezte a látókörükbe kerülő, sipolytól szenvedő nők számát. És már annak is látja jeleit, hogy a tanzániai közegészségügyre is pozitív hatással vannak a sikereik. „Az egész országra szeretném kiterjeszteni a programot. Egészen kis befektetéssel hatalmas eredményeket lehet elérni nap mint nap” – fogalmazott a szervezet EU-s támogatására utalva. A több mint négymilliós Dar es Salaamban 160 ezer gyermek születik évente – naponta 10 baba hal meg szülés közben a CCBRT adatai szerint. Náluk évente 15 ezer gyerek születik, ezzel az ország legnagyobb szülészete a szervezet kórháza.

Bár az Európai Bizottság delegációjával (akikkel kólát venni is tanultunk maszáj anyákkal) a fisztulaosztályt néztem meg alaposan, a CCBRT több más területen szolgálja a legrászorulóbbakat: fogyatékkal születők vagy élők gyógyításával és integrációjával, illetve szemműtétekkel is foglalkoznak többek közt. Kiemelt programjuk a dongalábbal születő gyerekek lábfejének műtét nélküli helyreállítása, 10 esetből kilencben műtét nélkül, öt lépésben korrigálják a rendellenességgel született gyerekek lábát. Akit időben elérnek, ugyanúgy képes lesz járni, mint az egészségesen születettek.

Már épül a legújabb épületük, egy modern szülészet és újszülött-osztály. Telemans Robin Hood-módszernek nevezte a működését: a legszegényebbeket is el tudják majd látni azáltal, hogy a tehetősebb pácienseknek a zsebükbe kell nyúlniuk az olyan extra szolgáltatásokért, mint például a kisebb, légkondicionált terem. „Mint a business és a turistaosztály a repülőn” – magyarázta: mindenki eljut a célig, ugyanazok az orvosok műtik, de pénzért plusz kényelmet lehet kapni. A céljuk, hogy mindenkit képesek legyenek elérni.

Nemrég mutattuk be Simon Judit magyar orvos kezdeményezését, aki amerikai praxisát feladva egy ghánai közkórházban kezdett dolgozni, ahol több millió emberre jut egyetlen szemész szakorvosként. Ő is saját klinikát nyitna, ahol a fizetős betegek és adományok finanszíroznák legelesettebbek ellátását.