Komoly jogi fejtörést okoz a Sargentini-jelentés az Európai Parlamentnek

A frakciók, az elnöki kabinet, és az Európai Parlament (EP) illetékes osztályai ezen a héten arról tárgyaltak, hogy szavazatnak minősül-e, ha valaki tartózkodik a jövő szerdai szavazáson.

Ez egy nagyon lényeges kérdés, mert eldöntheti a szavazás kimenetelét. Ugyanis, ahhoz, hogy a jelentés átmenjen, el kell, hogy nyerje a szavazó képviselők kétharmadának a jóváhagyását. Minél kevesebb szavazatot adnak le összesen, annál alacsonyabb lesz a kétharmados küszöb is. Az alacsony küszöb a jelentés támogatóinak kedvez.

Tegyük fel, hogy a következőképpen alakul az eredmény. A 751 fős testületből

• 401-en szavaznak igennel
• 200-an nemmel, és
• 70-en tartózkodnak.

Ha a tartózkodásokat leadott szavazatnak számoljuk, akkor 60 százalékot kapnak az igenek. A jelentés elbukik, a magyar kormány győz.

Ha nem számoljuk a tartózkodásokat, akkor 67 százalékos eredménnyel az EP jóváhagyja a jelentést, és a magyar kormányt a többi uniós kormány elé utalja, hogy előttük bizonyítsa: a demokrácia és az európai értékek nincsenek veszélyben Magyarországon.

Lehet rá számítani, hogy az Európai Néppárt képviselőcsoportjában, amelyik a Fidesz frakciója, sokan tartózkodni szeretnének. Negyven néppárti képviselő tartózkodott azon a tavaly májusi szavazáson, amelyiken az EP kiadta az utasítást, hogy egyáltalán készüljön jelentés Magyarországról.

Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő a Karc FM rádióban csütörtökön azt mondta, hogy olyan machináció kezdődött az Európai Parlamentben, amely arról szól, hogy a jelentés szavazásánál ne számítsák a voksok közé a tartózkodó szavazatokat, holott az uniós szerződés máshogy rendelkezik. Frakciótársa, Gál Kinga a Magyar Időknek azt mondta: „Vicces, hogy rajtunk kérik számon a jogállamiságot, miközben megpróbálják kijátszani az uniós jogszabályokat.”

A házszabály vagy a szerződés az irányadó? Valójában a kettő együtt

Ezen a ponton elnézést szeretnék kérni, mert egy tegnapi cikkben azt írtam, hogy a szabályokból tulajdonképpen elég egyértelműen következik, hogy a tartózkodás is szavazatnak számít.

Nos, nem következik egyértelműen. Az Európai Parlament eljárási szabályzata úgy szól, hogy 

A szavazásra bocsátott szöveg elfogadásának [...] megállapításához csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe, kivéve azokat az eseteket, amelyek tekintetében a Szerződések különleges többséget írnak elő.

Tehát általában véve csak az „igen” és a „nem” szavazatokat veszik figyelembe, a tartózkodásokat figyelmen kívül hagyják. A Sargentini-jelentés viszont kivétel. Pontosan olyan eset, amelynél az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezik, méghozzá így:

A [...] szerződés 7. cikkének alkalmazásakor az Európai Parlament a leadott szavazatoknak az egyben a tagjai többségét is kitevő kétharmados többségével dönt.

A szerződés mindössze ennyit ír elő, és sajnos nem magyarázza el, hogy szerinte a tartózkodás leadott szavazatnak számít-e. És innen indul a jogi értelmezési vita. 

Szabad kezet kap az EP?

Logikusnak tűnik, hogy a tartózkodás is szavazat, hiszen van hozzá egy külön gomb a képviselő padján, a szavazás végén feltüntetik a tartózkodások számát, és elkülönítve tartják nyilván azoknak a listájától, akik nem szavaztak.

Az Európai Parlamentnek mégis az az 1979 óta folytatott gyakorlata, hogy a tartózkodásokat nem adja hozzá az összes leadott szavazathoz. Mivel pedig a szerződés nem rendelkezik másképpen, az Európai Parlament alkalmazhatja a megszokott ügymenetét a hetes cikkes szavazáson is – valószínűleg ez lesz az EP jogi szolgálatának a határozata, amelyet hétfőre vár az EP elnöke, a néppárti Antonio Tajani.

A Fidesz delegációja azt szerette volna, ha nem az EP jogi szolgálata vizsgálja meg ezt a kérdést, hanem a parlament alkotmányügyi szakbizottsága (AFCO). Ez az a politikai testület, amelyik az eljárásjogot érintő vitás kérdésekben illetékes. Antonio Tajani azonban élt a szintén a szabályzatban rögzített jogával, és a jogi szolgálathoz fordult. 

Feltehetően azért, mert a jogi szolgálat napirendje rugalmasabb, mint a szakbizottságé, és gyorsabban hoz döntést. Tajani nem szeretné, ha bizonytalanság és sárdobálás övezné az első olyan alkalmat, amikor a parlamentben a hetes cikkről szavaznak, ezért különösen odafigyelnek, hogy mi történik. Az intézmény presztízse forog kockán.

Viszont hétfő este nyolckor tart egy ülést az AFCO, ahol előkerülhet az ügy. Meglátjuk.

Igazából az a logikus, ha nem számít bele a tartózkodás

Furcsának tűnhet, hogy az EP-nek nincs kiforrott gyakorlata a saját szavazásainak a lebonyolítására, elvégre napi szinten szavazásokat tartanak az intézményben. Viszont az a helyzet, hogy viszonylag ritkán kerül sor ilyen, minősített többséget igénylő szavazásra. Másképpen fogalmazva, kevés ügyet tartanak olyan kiemelt fontosságúnak az Európai Unió szabályai, mint a hetes cikket.

A legtöbb szavazás egyszerű többséggel dől el, ahol semmi mást nem kell megszámolni, csak azt, hogy „igen” vagy „nem” gombból nyomtak le többet. A többi, minősített többséget igénylő szavazásnál sem számítják be a szavazatok számába a tartózkodásokat, csak az igenek és a nemek arányát. A tartózkodás csak egy extra lehetőség, egy bónusz, amit az EP biztosít a képviselőknek, hogy tehessenek vele egy kijelentést: itt vagyok, érdekel az ügy, de nem szeretnék állást foglalni.

Van olyan törvényhozó testület, ahol nem is lehet tartózkodni. A brit parlament alsóházában például nincs rá szabályos lehetőség. Ott úgy szavaznak a képviselők, hogy kivonulnak két külön folyosóra: az egyikbe azok, akik nemmel szavaznak, a másikba azok, akik igennel. Ha egy képviselő tartózkodni szeretne, akkor ülve maradhat a helyén, de ezt a többiek nem nézik jó szemmel. Vagy leadhatja a nevét mind a két folyosón, ha elég gyorsan szalad. 

Politikatudományi körökben az az elterjedt nézet, hogy a tartózkodás hatása az kell, hogy legyen, hogy a képviselő fele-fele arányban megosztja a szavazatának az erejét az igen és a nem szavazatok között, hogy valóban semleges maradhasson – írta Grant M. Hayden a Connecticut Law Review-ban. (A tanulmány utána arról szól, hogy ez az elv milyen különleges esetekben nem jut érvényre, de ez most a mi szempontunkból lényegtelen.)

A hetes cikkes szavazásnál, hogyha beleszámolnák a tartózkodást a leadott szavazatok közé, akkor sérülne ez az elv. Hiszen akkor a kétharmados küszöb elérése szempontjából semmi nem különböztetné meg a tartózkodást a jelentés ellen leadott szavazattól.

Ha beleszámolnák a tartózkodást, akkor az lenne a szavazás olvasata, hogy kétszer annyi képviselő kell, hogy támogassa a jelentést, mint ahány ellenzi, és ahány nem akarja elmondani róla a véleményét.

Az Európai Parlament gyakorlata szerint az a fair elvárás, hogy kétszer annyi képviselő támogassa, mint ahány nem.

Ha viszont nem számolják a szavazatok közé a tartózkodást, az természetesen a jelentés támogatóinak a dolgát könnyíti meg. Ennek az ellensúlyozására szerepel egy másik küszöb is a szavazásban: hogy legalább 376-an kell, hogy legyenek a támogatók. Ennek az az olvasata, hogy legalább eggyel többen, kell, hogy támogassák, mint azok, akik nem támogatják, akik nem foglalnak állást, akik nem szavaznak, és akik ott sincsenek.

Tényleg kiemelt fontosságú az ügy

A parlament megszokott szabályaihoz képest ezek nagyon szigorú feltételek. Meggyőző többség kell, hogy azt gondolja: baj van Magyarországon, ahhoz, hogy továbbkerüljön a jelentés a nemzeti kormányokhoz.

Az EP általában véve lazán szabályozza a szavazásokat. A testület akkor határozatképes, ha az összes képviselő egyharmada, 251 képviselő jelen van, de ezt nem ellenőrzik automatikusan, csak külön kérésre. Az elektronikus rendszer alkalmas lenne rá, hogy megállapítsák, hányan vannak jelen a teremben, de a szabályzat kiköti, hogy erre a célra tilos használni. (!) Ráadásul az összes szavazás érvényes a szavazók számára való tekintet nélkül, kivéve, ha kérésre az elnök határozatképtelenséget állapít meg.

Tehát mondjuk egy kis jelentőségű csütörtök délutáni szavazáson elvileg előfordulhat, hogy 200-an vannak a teremben, százan nem szavaznak, húszan tartózkodnak, és 41-en megszavaznak egy jelentést 39 ellenében. Nem szokott előfordulni, mert a szavazáskor általában megtelik az ülésterem, de elvileg lehetséges.

Ehhez képest a hetes cikkről szóló szavazáson három küszöböt is át kell lépni, hogy a jelentés átmenjen a parlamenten. Legalább 376 képviselő ott kell, hogy üljön, és legalább 376-nak úgy kell nyilatkoznia, hogy szerinte rendszerszinten sérülnek az európai értékek Magyarországon. Csak ezután jutunk el a harmadik küszöbig: hogy ezeknek a képviselőknek legalább kétszer annyian kell lenniük, mint azoknak, akik úgy vélik, hogy nincs ilyen veszély.

Borítókép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök felszólal az Európai Néppárt máltai kongresszusán Vallettában 2017. március 30-án. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !