Segít az EU-s pénz a romákon?

Kevés roma értelmiségi tud a politikában részt venni, ez többek között a szegregált oktatásra és annak minőségére vezethető vissza, ami miatt hátrányból indulnak a tehetséges roma diákok is. A 2018-as Roma Civil Monitoring Riport szerint a magyar diszkriminációellenes törvényi szabályozás megfelelő, de „a romák az életük számos területén továbbra is hátrányos megkülönböztetést tapasztalnak a rendőri bánásmódtól kezdve a foglalkoztatáson és lakhatáson át egészen az iskolai szegregációig és diszkriminációig.”

Miért nem tudnak a kisebbségi önkormányzati vezetők támogatásra pályázni?

„Magyarországon a kisebbségi önkormányzatok nagy része aluliskolázott, tagjainak többnyire a 8 osztálya sincs meg. Nem meglepő, ha nem tudják elérni a pályázatot és megírni azt, illetve a költségvetését elkészíteni” – számolt be Horváth Anikó, egy nonprofit pályázatíró cég ügyvezetője, aki kifejezetten Borsod megyében és Taktaközben szembesült a helyzettel.

Az összesen 1100 roma többségű önkormányzatban, az analfabétizmus megoldása a legnagyobb probléma. Ez egy hosszabb távú projektet igényel, és elsőként a pályázásban kellene országos szinten segítséget nyújtani. „A pályázatok írását állami nonprofit cégekre kellene bízni, mivel csak ők tudják a projekt menedzsment részét vinni. Olyan központi rendszert kellene létrehozni, amely segíti a kisebbségi önkormányzatokat a pályázásban, mivel csak kisebb pályázatokhoz van képzettségük jelentkezni, a nagyobb, milliós tételűekhez már nincs meg az a tudás és kapacitás, ami ehhez szükséges” – magyarázta Horváth.

Hiába van uniós keret roma integrációra, ha nem jut el a romákhoz

Jónás Jánosné roma helyi vezető szerint a legfontosabb, amit tehetnek a fiatalokért, hogy pozitív jövőképet adnak nekik, megmutatva, hogy van kitörési lehetőségük. Nagyon sok integrációs program működik Magyarországon 0 éves kortól egészen felnőttkorig, mégis nagyon kevés roma értelmiségi vesz ma részt ezekben.

A Cigány Értelmiség Érdekvédelmi Egyesülete egy adatbázist állított össze, amelybe az országban élő, velük kapcsolatban lévő egyetemistákat, gimnazistákat vették bele, akiket értesítettek, ha számukra nyílt valamilyen lehetőség. Nem sok sikert könyvelhettek el, mivel nem minden esetben a roma értelmiség részesült a roma programokban. Jónás Jánosné azt javasolná, hogy elsőként őket kellene mobilitási és ösztöndíjprogramokban részesíteni, és akkor az integráció sokkal sikeresebb lenne.

Kiemelte: ahol roma szakember dolgozik roma gyerekekkel, az sokkal eredményesebb, mint amikor nem romák mentorálják a romákat. Összességében nem az a probléma, hogy szegregáltan roma közösségekben tanulnak a gyerekek, hanem az, hogy az oktatás minősége nem tud javulni, mivel a roma tanítók nem jutnak elegendő lehetőséghez még tanulmányaik során, amit visszaforgathatnának a munkájukba.

Nem lesz politikai ereje a cigányságnak, amíg nem alakul valódi közösséggé

Jónás Jánosné szerint a roma értelmiségiek közül sokan nem vállalják fel a származásukat, és kevesen használják ki a lehetőséget, hogy a politikai színtéren a roma ügyekért tegyenek.

Aba-Horváth István kulturális közösségfejlesztő mentor, kelet-magyarországi roma helyi vezető pedig egy másik problémára mutatott rá: mindig azok a közösségek a leghátrányosabb helyzetűek, amelyek tele vannak töréspontokkal, és a cigányság kifejezetten ilyen közösség. Szerinte gazdaság, végzettség, származás, vallás, földrajzi eloszlás területén kellene egységet alkosson ahhoz, hogy a politikai szerepvállalásban is eredményes lehessen.

A cigányság érdekképviseletének problémája nemcsak a roma politikusok hiányán érződik, hanem abban is, hogy a politikai partnerek valójában nem veszik számításba őket. Aba-Horváth István úgy látja, hogy „csak papíregyüttműködésük” van a magyar és az uniós politikusokkal, pedig tíz évvel ezelőtt még ígéretesnek tűntek a kilátások a közös munkára.

A következő uniós költségvetési ciklusra az Erasmus+ oktatási és képzési program keretét közel a duplájára emelik, 260 millióról 510 millió euróra, amitől azt remélhetik, hogy szélesebb kör számára válnak elérhetővé nemzetközi mobilitási lehetőségek.

Aba-Horváth István szerint az alacsony iskolázottság és a szakképzetlenség megoldására elsőként a politikai közöny megszüntetését kellene célként kitűzni: „Ma fontosabbnak érzem magam ebben a városban, ebben a teremben, mert otthon a véleményemre senki sem kíváncsi, hogy mit gondolok a munkámról” – mondta.

Az alapvető szükségletekkel kell kezdeni

Járóka Lívia a konferencia után az EUrologusnak összegezte, hogy egy stratégiai tervezetet fog az Európai Parlament elé tárni, amelyet marosvásárhelyi cigány vezetőkkel együttműködve írtak össze. Olyan alapvető szükségletekre irányul, mint a szennyvízelvezetés- és ivóvíz-infrastruktúra kiépítése, mert Romániában például ez hatalmas probléma a cigánytelepeken.

Szerinte a migránspolitika is hasznát veheti a stratégiának, mivel sok helyen bevándorlók is hasonló körülmények között élnek. Ha az európai politikusok megoldásokat keresnek, elkezdhetik figyelembe venni a roma integrációs programokat.

Járóka szerint a konzervatív pártok a cselekvőképesek az EU-ban, ha roma ügyekről van szó: „A baloldali pártok nagyon szeretnek róla blablázni, jól meg is élnek belőle, szavazatokat hoz nekik és rengeteg munkahelyet is az embereiknek” – mondta.

Az EP-alelnök végül elmondta: a körülbelül 6,2 millió romát az Európai Unió területén számarányosan 21 politikusnak kellene képviselnie az Európai Parlamentben. Ez ugyanannyi férőhely, amennyivel jelenleg Magyarország rendelkezik népessége alapján.

A cikk a Citizens for Europe és az EUrologus együttműködésének keretében készült.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!