Nándor
8 °C
23 °C
Index - In English In English Eng

Európa megint az írekre vár

2009.07.31. 07:44 Módosítva: 2009.10.06. 16:55
Másodszorra is kiírták Írországban a népszavazást a lisszaboni szerződésről, ezzel az EU pont ott tart saját szervezeti reformjában, mint tavaly tavasszal. Izland beadta felvételi kérelmét, de a horvátok ügye elakadt. Három balkáni állam kaphat vízummentességet, de az európai muzulmán államoknak nincs esélyük. Brüsszel nagy pénzbüntetéseket rótt ki a nyáron. Bulgáriában egy volt testőr lett az új miniszterelnök.

Az EU-val kapcsolatos történéseket bemutató sorozatunk utoljára május közepén jelentkezett. Helyette az EP-választásokhoz kötődve közöltünk számos írást, hiszen a 27 országra szóló esemény határozta meg leginkább a szervezetet. Bemutattuk az EP működését, értékeltük az előző ciklusban képviselősködő magyarok munkáját, megírtuk, hogy mennyit kereshetnek, és milyen fiatalokat dolgoztathatnak, írtunk az EP újjászervezett frakcióiról és a magyarok bizottsági helyeiről, értékeltük a magyar választás végeredményét. Most, hogy újra van parlament, ismét működésbe lendült a nagy európai szövetségi rendszer, eljött az ideje a szokásos havi összefoglalások folytatásának is.

2008 tavasza kísért

Az EU saját helyzetének vizsgálatában ott tart, mint másfél évvel ezelőtt. Akkor úgy tűnt, hogy ha az írek végre megszavazzák a lisszaboni szerződést, akkor több mint egy évtizedes vita zárulhat le, és sikerül hatékonyabbá tenni az unió működését. A szerződés nemcsak egyszerűsíti sok esetben az uniós döntéseket, hanem erősít is a szövetséget, általában a tagállamok önrendelkezésének rovására. Épp ezért van körülotte annyi vita.

Az írek a tavaly júniusi népszavazásukon elutasították a szerződést, ami már maga is egy B terv volt, a még korábban elbukott alkotmánytervezet után. C terv nem készült, hanem egyszerűen újra szavaztatják az ír népet. Ezt most júliusban fogadta el az ír parlament, de az európai lobbizás már szeptemberben elkezdődött.

Volt már ilyenre példa, az unió működési rendjét most meghatározó – és például a magyar csatlakozást is lehetővé tevő – nizzai szerződést is csak másodszorra szavazták meg az írek. Most október elejére tűzték ki az új népszavazást, és az igenek győzelmének esélyeit javítja a gazdasági válság. Az Írországot is erősen sújtó recesszió elleni közös küzdelem lehetősége ugyanis sokat javított az unió megítélésén (mint látni fogjuk, a csatlakozástól eddig mereven elzárkózó Izland is beadta felvételi kérelmét).

Az írek félig-meddig szimbolikus kedvezményeket is kaptak: az unió garantálta, hogy az ír adózási rendszert, katonai semlegességet és abortusztilalmat nem befolyásolják majd Brüsszelből. Ezeket ugyan egyébként sem veszélyeztette komolyan a lisszaboni szerződés, de épp ezekkel érveltek a nem szavazatra buzdítók tavaly.

A szerződés elfogadását tavaly az idei EP-választás sürgette: Brüsszelben szerették volna, ha már a szerződésben meghatározott rend szerint oszthatták volna ki az országok között a mandátumokat. Ez nem sikerült, de most is vannak sürgető határidők. Ősszel lejár a bizottság mandátuma, és az új testületet már az új szabályok szerint akarják felállítani. Ráadásul sok ország vár a csatlakozásra, Horvátország és Izland belépése hamar aktuális lehet, és az EU ódzkodik a régi, már a mostaninál is kevesebb tagállamra szabott rendszerben intézni a bővítést. A közeljövőben esedékes brit választások is sürgetnek, hiszen a győzelemre esélyes toryk népszavazást akarnak kiírni a lisszaboni szerződésről, ami a felmérések szerint biztos bukás lenne.

Ahogy tavaly tavasszal megindult a helyezkedés a lisszaboni szerződés alapján létrejövő új tisztségekért, úgy most nyáron is elkezdődött a nyomulás. Ha az írek igent mondanának, lenne például egy elnöke az EU-nak, és a brit kormány ismét nevezte Tony Blairt. Megint felmerült a németek által is támogatott luxemburgi miniszterelnök, Jean-Claude Juncker neve is, és francia-spanyol támogatással beszállt a küzdelembe Felipe Gonzalez egykori spanyol kormányfő. Tavaly még Javier Solana volt a nem hivatalos spanyol jelölt, de az EU mostani kül- és binztonságpolitikai főmegbízottja bejelentette, hogy ősszel biztosan visszavonul.

Izland tényleg bejelentkezett

A mostani válság Európában először az izlandi gazdaságot roppantotta össze. Azóta új, szociáldemokrata-zöld kormány alakult, és szakítva az ország sok évtizedes elzárkózásával beadta felvételi kérelmét az EU-ba. A tagság megszerzése technikailag rendkívül gyorsan összejöhetne, hiszen a szigetország tagja a schengeni övezetnek és a vámuniónak is. Akár 2012 végéig le lehetne zárni a csatlakozási tárgyalásokat. Az EU-s külügyminiszterek alig egy héttel a kérelem beadása után már fel is kérték a bizottságot a tárgyalások előkészítésére. (Montenegrónak ugyanerre a gesztusra decembertől áprilisig kellett várnia.)

Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a sziget belátható idő alatt tényleg EU-tag. Ha az izlandi gazdaság összekapja magát, akkor az ottani választók könnyen leszavazhatják a csatlakozási tervet, ráadásul az EU-ban sem mindenki örül annak, hogy csak bajban fordultak hozzájuk. A német CSU például saját kormányát akarta rávenni, hogy ne támogassa az izlandi kérést. További nehézség lesz, hogy Izland eleve felmentést kért a közös halászati politika alól, amibe biztosan nem szívesen mennek bele a kvótákról így is állandóan veszekedő érintett tagállamok.

Lassan közeledik a néhai Jugoszlávia

A már évek óta tárgyalt horvát csatlakozás ügye még mindig állni látszik. A horvát–szlovén tengerihatár-vita még mindig megoldatlan, és ez akár 2013-ig is visszatarthatja a csatlakozást. Részben ez a kudarc is hozzájárulhatott ahhoz, hogy július 1-én váratlanul lemondott Ivo Sanader horvát miniszterelnök.

A bizottság azt javasolja a tagállamoknak, hogy Szerbia, Montenegró és Macedónia állampolgárai januártól vízum nélkül utazhassanak az EU-ba. Ha a döntés átmegy a tanácson – és a svéd elnökség ezt erősen szorgalmazza –, akkor az magyar szempontból különösen fontos lesz, hiszen így már csak a kárpátaljai magyarokat sújthat EU-s utazási korlátozás, a vajdaságiakat nem. Ezzel a határon túli magyarok kettős állampolgársága mellett szóló egyik fő érv is okafogyottá válhat.

Nagy vitákat hozhat viszont, hogy ezzel a Balkánról már csak Albánia, Bosznia-Hercegovina és Koszovó állampolgárainak kellene vízum az EU-s tagállamokba. Ez azért problémás, mert így lényegében csak az európai muzulmánokat zárnák ki az unióból, ami elég kellemetlenül néz ki. (Boszniában ugyan szerbek és horvátok is élnek, de ők könnyen kaphatnak kettős állampolgárságot, így szerb vagy horvát útlevelükkel mehetnének bárhova.)

Cseh–svéd váltás

Július 1-én Svédország vette át Csehországtól a soros elnökséget. A cseh elnökség megítélése erősen vitatható, elsősorban a franciák kritizálták nagyon élesen a prágai diplomáciát.

A cseh elnökség rögtön egy súlyos bakival indult januárban, amikor a miniszterelnök szóvivője az EU nevében Izrael mellé állt a gázai támadás ügyében. Mivel erről nem volt – és később sem lett egyértelmű – közös álláspont, néhány óra múlva vissza kellett vonnia a nyilatkozatot.

Miközben az év elején a cseh kormányfőnek a gazdasági válsággal kapcsolatos lépéseket, a gázai diplomáciát és az orosz–ukrán gázvitát is kezelnie kellett az EU nevében, addig saját parlamenti háttere is problémás volt. Tavasszal megbukott a cseh kormány, és a váltás tovább nehezítette az elnöki feadatokkal járó 2400 tanácsi találkozó megszervezését és a 38 miniszteri szintű csúcs levezénylését. Barack Obamát az EU–USA-csúcson Topolanek cseh kormányfő úgy fogadta, hogy már csak napjai voltak hátra hivatalában.

Az elmúlt fél évben a tanácsi üléseken a napirendi javaslatok többször is szokásosnál később készültek el, EU-s diplomaták sora akadt ki az előzetes egyeztetések elmaradásán. Rontott a csehek megítélésén, hogy Vaclav Klaus elnök keményen támadta, és a Szovjetunióhoz hasonlította az EU-t, gúnyolta az EP-képviselőket és a globális felmelegedés elleni EU-s küzdelmet is.

Mindezek ellenére a cseh elnökség alatt sikerült az ír kormányt rávenni az újabb népszavazásra a lisszaboni szerződésről. Elfogadtak számos pénzügyi szabályozást és a válsággal kapcsolatos egyéb intézkedést. Elindult a keleti partnerség nevű új szövetségi rendszer, amellyel hat posztszovjet államot igyekszik az unió leválasztani Oroszországról. Fontos döntések születtek a közös bevándorláspolitikáról és a légi közlekedés szabályozásáról is.

Vagyis a nehézségek ellenére nem tekinthető egyértelmű kudarcnak az elmúlt fél év, viszont a szervezetlenség miatti panaszok intő jelek lehetnek a 2011-ben következő magyar elnökségnek. A felkészületlenség komoly blamázst okozhat.

A svéd elnökséget is azonnal megtámadták a franciák. Előre figyelmeztettek, hogy a bővítés egyik legelkötelezettebb hívének számító ország fogja vissza magát, és tanúsítson önmérsékletet például a török csatlakozási tárgyalásokkor. A svédek hagyományosan ellenzik a franciák által erősen védett közös agrárpolitikát is, viszont régóta követelik, hogy összehangoltabban és többet költsön az EU kutatás-fejlesztésre.

A svéd kormány bejelentette, hogy a válság nem lehet ok arra, hogy agyonszabályozzák az európai pénzügyi szolgáltatásokat, vagyis a regulázási láz visszafogására is számítani lehet. Ugyanakkor ismerve a svéd külpolitika igényeit a Balkán illetve a volt szovjet területek felé gyorsabban közeledhet az EU.

Még mindig nő a munkanélküliség

A recesszió tovább sújtja az EU-t. A júliusban megjelent összesítések szerint tovább nőtt Európa-szerte a munkanélküliség is. Főleg a gyári munkások, az oktatásban és a pénzügyi szektorban dolgozók közül kerültek sokan utcára. Különösen a huszonöt év alattiak körében ijesztő mértékű az állástalanok aránya, például az iskolába nem járó spanyol fiatalok harmadának nincs munkája.

A brit gazdaság 1955, a gyarmatbirodalom szétesése miatti sokk óta nem esett akkorát, mint az elmúlt negyedévben (5,6 százalékot tavalyhoz képest). Németország az idén elvesztheti Kínával szemben a világ legnagyobb exportőre címet.

Brüsszel 2010-ig további hanyatlást vár, de egyre lassabb ütemben. Júliusban megjelentek az első optimista bizottsági jóslatok is, amelyek szerint lehet, hogy Európa túl van a válság legnehezebb szakaszán.

Büntetések sora

Románia és Bulgária újabb bizottsági figyelmeztetéseket kapott a korrupció miatt. A pénzbüntetést ezúttal megúsztak, de sok ajánlást kaptak igazságszolgáltatásuk záros határidejű reformjára. A két legújabb tagállam folyamatos megrendszabályozása példátlan az EU-ban, és a nyugati kormányok egy részét tétovává teszi a további balkáni bővítés ügyében.

A görög kormány kétmillió eurós pénzbüntetést kapott egy volt állami légitársaság tiltott támogatása miatt. Amíg vissza nem kérik az egykori Olympic Airlines megmentésére költött pénzt, további napi tizenhatezer eurót kell a közös kasszába befizetniük.

Kartellezésért összesen 1,1 milliárd euróra büntették a német E.on és a francia GDF Suez gázipari óriásokat, mert még 1975-ben egy közös vezeték mentén felosztották a piacot, és a megállapodást 2005-ig nem mondták fel. Az érintett cégek fellebbeznek a hatalmas büntetés ellen.

Spanyolországot a bizottság azzal fenyegeti, hogy elveszthetnek egy csomó pénzt a 2007-re odaítélt regionális fejlesztési támogatásokból, mert nem haladnak a projektek. Két év alatt, vagyis idén év végéig kellene lezárni őket, de közel két tucat nagy kifizetés a levegőben lóg. A spanyolok szerint ez méltánytalanság, mert az újabb tagállamok – elsősorban magyar nyomásra – három évet kaptak projektjeik megvalósítására, de Brüsszel szerint be kell tartani a 2006-ban lefektetett játékszabályokat.

Todor Zsivkov testőre Bulgária élén

Bulgáriában negyven százalékot kapott a júliusi választásokon a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) nevű párt, és ezzel megbukott a Brüsszelből is sokat kritizált baloldali kormány. Az új jobbközép kormánypárt a korrupció felszámolását ígérte, bár Bojko Boriszov új miniszterelnök sokaknak gyanús.

Az egykori tűzoltó nyolc éve még a belügyminisztérium második embereként küzdött a szervezett bűnözés ellen, de kritikusai szerint közben maga is kétes üzletekbe bonyolódott. Boriszov politikai karrierje előtt testőr volt, például személyesen védte Todor Zsivkov egykori kommunista diktátort, majd a 2001-ben hatalomra kerülő II. Szimeont is, aki a cári család leszármazottjából lett néhány évre Bulgária miniszterelnöke.