Az SZDSZ és az MSZP nyerte a plakátcsatát

Barangolásunkon ezzel az egyféle jobbikos óriásplakáttal találkoztunk. A Jobbik Magyarországért Mozgalom a listavezetőt, illetve a 2. és az 5. helyen álló jelöltjeit tette közszemlére. Figyeljük meg, hogy a párt szlogenje egyesíti a Fidesz és az MSZP szlogenjeit (Új irány + Újult erővel = Az új erő)!

A Fidesznél feltehetően úgy gondolták, ha egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe, akkor is hülyére nyerik magukat. Ennek megfelelően kétféle plakáttal jöttek ki, az elsőn még voltak emberek, a második hullám plakátjain már csak két szó, a dátum, a szlogen és a pártlogó látható, olvasható. A végletekig leegyszerűsített üzenet persze mindenféle tréfálkozásnak terepet adhat, így a fentebb látható plakátot is meghekkelték politikailag. Az Elég-plakátok egyébként szinte elözönlötték a hirdetőhelyeket, a mennyiségi versenyt feltehetőleg a Fidesz nyerte.

Az MSZP összes plakátja egységes vizuális koncepció alapján készült, és ha jól figyeltünk jártunkban-keltünkben, összesen négy hullámban, meglehetősen nagy tömegben jelentek meg. Elsőként, ugye, a listavezető nőkkel jöttek ki (ki tudná feledni Gurmai Zita mosolyát), aztán a pártot támogató, illetve a jobboldalt elutasító két szimpatizáns jött. Itt a stabil értékrendet favorizáló úr látható, a többi plakátról később.

Érdekes mozzanat volt egy versenyen kívüli szervezetnek, a szocialista párt ifjúsági szervezetének megjelenése a kampányban. A Societas az SZDSZ két ellentétes világnézet szembeállításával operáló plakátjaira rímelő plakátot dobott az utcára, rögtön háromfélét. A fentebbi plakát a sörfogyasztást a megértéssel, a Molotov-koktél-dobálást az indulattal azonosítja, és nyilván a jóleső sörös bódultság pártján állva buzdít a partvonal mellől, hogy szavazzunk az MSZP listájára.

Az MSZP szélsőjobbal riogató kampányfogása a Komoly lány fekete plakáton című alkotás (aminek természetesen megvan a párja is: a Szigorú úr feketében), a kissé durcás portré leginkább egy szomorkás Fabulon-reklámra emlékeztet képileg, szövegileg talán kissé erősebb lett volna, ha hozzáírják azt is, hogy „meg mert olyan csúnyák”.

A parlamenten kívüli pártok közül a Lehet Más a Politika – Humanista Párt szövetsége rakta ki a legtöbb óriásplakátot. Észlelésünk szerint lapzártakor háromféle LMP–HP poszter zöldell az utak mentén: a fentebb látható a, listavezetőkkel, az érzős-ikszelős és az aranyhalas. Az LMP–HP a kisformátumú, utcaszinti plakátolásban erősebb, az önkormányzatok által kirakott hirdetési helyeken több, másféle üzenetük is látható – a fő csapásirány mindegyiken az „érzés”.

A Jobbik is inkább a gyalogosokhoz közeli plakátokban utazik, az „Árpád vagyok, 1160 éves, állítólag szélsőséges és neonáci” kezdetű ars poetica Európa meghódítását ígéri a honfoglaló múltba révedőknek.

Érdekes színfolt az MSZP plakátjainak harmadik hulláma, a szöveges, magyarázó üzenet. Az MSZP szemmel láthatóan egy füst alatt intézi az EP-választás kampányát és a népszerűtlen megszorító intézkedések belpolitikai kommunikációját. A választópolgár meg válogassa ki, ha tudja. A plakátrongálók természetesen szívesen kommentálják az elérhető magasságban lévő szoci plakátokat, mi itt a default tolvajozás mellett a sünözésre hívnánk fel a figyelmet.

És íme a – szerintünk – utolsó MSZP-plakát, a negydik hullám, az eddig látottak szintézise. A napsugaras mosolyú listavezető és a már korábbról megismert reménnyel, bizakodással, jókedvvel teli két MSZP-szimpatizáns hármasa. A szép, emberközeli csoportképhez nem is igazán tudnák mit hozzáfűzni. Szép, mert igaz, igaz mert szép.

A Fideszhez hasonlatosan a második körben az MDF sem vitte túlzásba a választási üzenet csiszolgatását. Míg az Új kiegyezést! értelmén még el lehetett tűnődni, a Bokros, Habsburg – Hallgass az eszedre! utasításnak nyilván kevesen tudnak majd ellenállni, és automatikusan a megfelelő lista fölé helyezik majd az ikszet. Vagy keresztet. Ezzel a minimalista-összegző plakáttal az MDF láthatólag le is tudta a kampányt, összesen négyféle plakáttal zárva a vizuális versenyt. Vasárnap meglátjuk mire is volt ez elég.

Tetszik, nem tetszik, az MSZP mellett az SZDSZ folytatta a legbőségesebb és legváltozatosabb plakátkampányt, az elmúlt pár hétben messze a liberálisoktól láttuk a legtöbb és legtöbbféle plakátot. A fentebbi képen a harmadik és negyedik hullám két példánya figyelhető meg, az egyik a Lesz-e 200 001 szavazónk? kérdést feltevő legelső plakát folytatásának tekinthető, a másik meg a jobbikos haramiákkal ijesztgető, összehasonlító plakátok folyománya. Itt jegyezzük meg, hogy némileg különös, hogy a pártok közül az SZDSZ és a Fidesz köreiben gondolták úgy, hogy felesleges a választópolgárokat a lista élén állókkal megismertetni, arcukkal a várost kiplakátolni (még a Munkáspártnak is volt olyan plakátja, amin fel lehetett fedezni Thürmer Gyulát).

Ha már a kommunistákat emlegettük, végezetül következzen a rendkívül szerény munkáspárti kampány általunk fellelt kevés manifesztációjának egyike. A kis piros, nyakkendőforma ragasz nyilvánvaló előnye, hogy teljesen kortalan, így a korábbi parlamenti választások bármelyikéről megmaradhatott, és mint a pártház egyik raktárszobájában megtalált, be nem zúzott nyomdai remittenda most jó szolgálatot tesz. Tavasszal biztosan találkozunk még vele.

A lanyha plakátháborúban tehát meglepetés nem született, a liberálisok és a szocialisták ragasztották ki a legtöbb és legváltozatosabb óriásplakátokat a hirdetőhelyekre. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyben a „legjobb” plakátokról lenne szó, de ezt az értékelési szempontot inkább el is hagyjuk, itt és most nem fogunk minőségdíjat osztani egyetlen szereplőnek sem.

Mennyiségileg a Fidesz(–KDNP) még pariban volt, de az esélyesek nyugalmával induló ellenzékiek nem fektettek szinte semmi energiát a kampány kreatív oldalába, el lehet képzelni azt a brainstormingot, ahol az utcákat elárasztó kétszavas plakát megszületett.

Múltkori körképünk óta jól érzékelhető aktivitást fejtett ki e téren az LMP–HP, az MDF viszont határozottan visszaesett. A Jobbik egy darab nagy és több kisebb plakáttal folytatta a kampány utolsó heteit, napjait, a Munkáspárt szinte észrevétlen maradt.

A feltűnés kerülése azonban leginkább az MCF Roma Összefogás kampányára volt jellemző, nem is tudjuk kampánynak nevezhető-e a szervezet aktivitása, mi egyetlenegy politikai hirdetésükkel sem találkoztunk, persze elképzelhető, hogy nem figyeltünk eléggé. Utóbbi lehetőséget természetesen ezúton szeretnénk hangsúlyozni, könnyen lehet, hogy van olyan plakát, amit nem vettünk észre, így nem is szerepel összeállításunkban.