További EU cikkek
A kiszivárgott javaslat szerint ez éves szinten mintegy 839 milliárd eurós költségvetést jelentene, ami 24,9 milliárd euróval alacsonyabb, mint a júniusi csúcstalálkozón 21 tagállam által elfogadott, de a britek, spanyolok, svédek és hollandok által megvétózott luxemburgi javaslat. A britek további, egyelőre nem pontosított csökkentéseket eszközölnének a régi tagállamoknak juttatott vidékfejlesztési támogatásokban is.
Sűrű köd
A javaslatra igen ellenségesen reagáltak az új tagállamokban, ami egyfelől - az eddig napvilágot látott információk alapján - teljesen érthető: kevesebb pénz. Másfelől a köd olyan sűrű, hogy Brüsszelben még az új tagállamokat képviselő diplomaták is hangsúlyozzák, hogy igazából képtelenség pontosan értékelni a britek javaslatát, amíg nem adnak több információt. A "mínusz tíz százalék kohéziós pénz" önmagában szinte semmit nem jelent, ez alapján nem lehet kiszámolni, hogy kinek mennyivel jut kevesebb vagy több. Elképzelhető például - erről is szólt folyosói pletyka -, hogy a kevesebb pénzért cserébe lazítanának a költekezés szabályain, ami nem volna rossz.
Költségvetési illetékesek szerint ez az információ önmagában olyan keveset ér, hogy még azok a tagállamok sem tudnak igazán örülni, amelyek egyébként minden kiadáscsökkentést üdvözölnek - a hollandok, a svédek, a németek, az osztrákok. "Semmit nem tudunk például a bevételi oldalról - ez alapján képtelenség véleményt formálni. Csak várni lehet" - mondja egy diplomata frusztráltan. De azért az feltételezhető, hogy mi - abszolút mértékben - rosszabbul járunk (Baráth Etele EU-miniszter kedden mínusz kétmilliárd euróról beszélt Magyarország számára), továbbá a javaslat segíthet a költségvetés mögé állítani a nettó befizető tagállamokat, akik eddig blokkolták a megállapodást (konkrétan a hollandokat és a svédeket). Ez mellette szólna.
Abban a legtöbb illetékes véleménye megegyezik, hogy a britek javaslata tulajdonképpen nem más, mint próbalufi, amit azért eresztettek fel - szivárogtattak ki -, hogy teszteljék a reakciókat. További szivárogtatásra bármikor lehet számítani, de a várakozások szerint rendes javaslatok a jövő hét eleje előtt nem lesznek. Az első miniszteri szintű találkozó, amin a tervet megvitatják, december 7-én lesz Brüsszelben, a csúcstalálkozó pedig 13-án. (A keretköltségvetés elfogadásához teljes egyetértés kell.)
Az újakat szívatni
Tony Blair brit miniszterelnök, akinek országa a költségvetési tárgyalásokat elnököli, mindenesetre kockázatos játékot játszik, ha tényleg az új tagállamokon akarja elverni a port. Egyfelől kevesen kétlik, hogy a politikailag még gyenge és bizonytalan kelet-európaiakra lehet további nyomást gyakorolni és a költségvetési alkuban lehet rajtuk spórolni - még akkor is, ha Varsótól Budapestig mindenki hangosan és felháborodottan utasította el a brit javaslatot. Végülis nem ők állják a cehhet. Ráadásul az újak júniusban, a brüsszeli csúcstalálkozón zátonyra futott költségvetési tárgyalásokon saját maguk ajánlottak fel további engedményeket, ha ez a megállapodás ára.
Mindenki tudja, hogy az új tagállamoknak kell a legjobban a megegyezés az EU 2007-2013-as költségvetéséről. A programokat mindenkinek el kell kezdenie terveznie odahaza időben ahhoz, hogy el is tudja költeni az uniós pénzeket, de az újak helyzete speciális: ha nincs megegyezés a következő hétéves büdzséről, akkor lehet, hogy a jelenlegi költségvetés alapszámai maradnak érvényben, azok pedig igencsak kedvezőtlenek számukra. Röviden: minket könnyű zsarolni. Még a nem túl jó költségvetés is jobb, mint a semmilyen.
Továbbá: azt is mindenki tudja, hogy az újaknak nem megy túl jól a felzárkóztatási támogatások elköltése. A lengyel hatóságok például a múlt héten ismerték be, hogy a 2005-ös uniós támogatásoknak eddig még csak 3 (!!) százalékát tudták elkölteni a rozoga intézményrendszer és a gyakorlatlanság miatt. Ha ennyire nem tudnak mit kezdeni a pénzzel, akkor talán jobb volna másra költeni, right? - érvel majd Blair.
A britek elidegeníthetik új szövetségeseiket
Másfelől a britek, akiknek helyzete éppen kelet-európai szövetségeseik miatt erősebb a kontinensen, mint évtizedek óta bármikor, a tűzzel játszanak. Ha a költségvetésből nem lesz semmi vagy nagyon rossz lesz, London könnyen elveszítheti minden hitelét, amit az elmúlt évtizedben felhalmozott Varsóban, Prágában és Budapesten.
Az új tagállamok sokkal közelebb állnak Londonhoz (és Washingtonhoz), mint Párizshoz vagy akár Berlinhez. Sok tekintetben felnéznek és számítanak Blairre. Természetes szövetségesek külpolitikában és gazdaságfilozófiában. London pedig a megszokottakkal szemben egyáltalán nem elszigetelt a kontinensen: a francia-német tengelynek vége, a kontinens gazdasága rozoga, a dinamikus és erős Nagy-Britanniát pedig barátok köre veszi körül Észak- és Kelet-Európában. Csakhogy, ahogy új tagállamokbeli diplomaták nem győznek ismételgetni, semmi nincs ingyen. Az újaknak elsősorban egy jó uniós költségvetés kell, sok pénzzel. Minden más csak duma.