Robbanás előtt a magyar menekülthelyzet

Az európai migrációs politika sem tud segíteni az egyre inkább katasztrofálissá váló magyar menekülthelyzeten. Az Átlátszó.hu tényfeltáró riportja szerint Magyarországra idén eddig négyszer annyi menekült érkezett, mint a korábbi években. A magyar menekültügyi rendszer roskadozik a teher alatt, a táborok túlzsúfoltak, a hatóságok sokszor indokoltnak tűnő kérelmeket utasítanak el.

Úgy tűnik, hogy Magyarország egy olyan jelenségbe kóstol most bele, amivel az EU déli határán lévő tagállamok már évtizedek óta küzdenek. Az Európai Unió közös menekültpolitikája pedig még csak gyerekcipőben jár, noha az EU külső határain fekvő tagállamokra egyre nagyobb migrációs nyomás fog nehezedni.

A szeptemberben megváltozott idegenrendészeti szabályozás sem könnyített a magyarországi menedékkérők helyzetén. Az új szabályozás ugyanis anélkül, hogy érdemben gyorsította volna az elbírálást, a korábbi 18-ról két hónapra csökkentette azt az időszakot, amíg valaki a közösségi szálláson tartózkodhatnak. Ezt követően a menedékkérőnek hely- és nyelvismeret nélkül, egyedül kellene gondoskodniuk szállásukról és ellátásukról.

Ez sokszor lehetetlen feladatnak bizonyul, így a menedékkérőből hajléktalan lesz. Tovább nehezíti a menedékkérők helyzetét, hogy amíg nem kapják meg a menekült-státuszt, addig hivatalosan nem vállalhatnak munkát, nincs egészségbiztosításuk, és beilleszkedési támogatást sem vehetnek igénybe.

Ismerkedünk a problémával

A szicíliai Lampedusánál idén októberben tűzre kapott, majd elsüllyedt egy eritreai menekülteket szállító csempészhajó; 364-en vesztették életüket. Néhány nappal később egy szíriai menekülteket szállító hajó süllyedt el, a balesetben újabb 38 ember vesztette életét.

A sorozatos szerencsétlenségek felkeltették az uniós vezetők figyelmét is, ám az Európai Tanács októberi ülésén szép szavakon túl csak annyiban állapodtak meg a felek, hogy 2014-ben visszatérnek az európai bevándorlási politika felülvizsgálatára. Pedig az EU területére érkező gazdasági migránsok és politikai okból menekült-státuszért folyamodók száma évről évre emelkedik, 2013-ban pedig több országban, köztük Magyarországon is robbanásszerű növekedés következett be.

Magyarországra az ENSZ adatai szerint tavaly 470 000 migráns érkezett (a cikkben korábban tévesen a KSH szerepelt az adat forrásaként). Alig 4 százalékuk folyamodik menekültstátuszért, ez a szám mégis többszöröse a korábbi években tapasztaltnak. Az Európai Statisztikai Hivatal adatai szerint 2013-ban az előző évhez képest az unió egészében ötven százalékkal nőtt a menedékkérők száma. Ezen belül messze Magyarországon emelkedett a legnagyobb mértékben a benyújtott kérelmek száma, az Eurostat szerint a tavalyi szám huszonötszörösére.

A magyar adatok akkor is döbbenetes emelkedést mutatnak, ha nem az arányokat, hanem az abszolút számokat nézzük: az Eurostat szerint 2012-ben

csak a 80 milliós Németországban nyújtottak be több kérelmet,

mint Magyarországon. Annak okait, hogy miért éppen Magyarországon nőtt meg a menekültstátuszért folyamodók száma, a szakértők is csak találgatják.

A legkézenfekvőbb megoldás szerint a Közel-Keletről és Észak-Afrikából induló migránsok egyre nagyobb arányban választják a Törökországon, Görögországon, Szerbián vagy Románián át haladó, és Magyarországon végződő balkáni útvonalat.

A magyar hatóságok által elfogott emberek nálunk nyújtják be kérelmüket, és mivel jóval többen érkeznek, mint korábban, a kérelmek száma is megsokszorozódott. Azt is érdemes tudni, hogy Magyarországon, sőt egész Európában a legtöbb menedékkérő orosz és koszovói származású. Az ebből a két országból érkezők száma az utóbbi években hasonló arányban nőtt, mint a közel-keleti és észak-afrikai migránsoké, ami tovább fokozta az EU keleti határaira, többek között a magyar határra nehezedő migrációs nyomást.

Hol marad az összefogás?

A menekültkérdés tipikusan olyan probléma, amely az uniós tagállamok szolidaritáson alapuló összefogását igényelné. Nem minden országot sújt egyformán, hiszen a gazdasági vagy politikai okokból jobb életre vágyó migránsok az EU déli és keleti határán tűnnek fel, miközben céljuk elsősorban az, hogy az EU gazdagabb, nyugati és északi területeire jussanak el.

A menekültkérdés minden tagállamban rendkívül érzékeny politikai kérdés. A menekültek ügyének elbírálása, átmeneti elhelyezésük, kiutasításuk, illetve befogadásuk esetén a társadalmi integrációval járó költségek és feladatok komoly kihívást és anyagi terhelést jelentenek a társadalom számára. Az európai menekültpolitika alapvetően három területen igényelne közös fellépést a tagállamoktól:

• a külső határok őrizete,
• a menekültek helyzetének elbírálása és
• a pozitív elbírálásban részesültek társadalmi integrációja kapcsán.

Mindhárom területen súlyos hiányosságok vannak.

Az EU külső határainak őrizete alapvetően annak a tagállamnak a feladata, amely ilyen határral rendelkezik. Magyarország Szerbiával és Ukrajnával közös határszakasza az EU külső határának számít, de a magyarok szintén határőrizeti tevékenységet látnak el a román–magyar és a horvát–magyar határszakaszokon, mivel ezek az országok nem tagjai a schengeni övezetnek. Ez azt jelenti, hogy a 2400 kilométeres magyar határ csaknem felén a schengeni előírásoknak megfelelő határőrizeti tevékenységet kell ellátnia Magyarországnak, ami jelentős terhet ró a magyar költségvetésre.

A határok hermetikus lezárása az illegális bevándorlás előtt lehetetlen vállalkozás, különösen a hosszú és viszonylag könnyen átjárható déli és keleti szakaszokon. Ráadásul a migránsok jelentős része legálisan érkezik Magyarország és az EU területére, csak aztán a megengedettnél hosszabb ideig tartózkodik itt. A magyar határon átlépő illegális bevándorlók jellemzően

nem végcélnak, hanem tranzitországnak

tekintik Magyarországot, amelyet a legtöbben Ausztria irányába igyekeznek elhagyni. Mivel a schengeni övezeten belül már nincs belső határellenőrzés, a migránsok tőlünk nyugatra jellemzően a rendőrségi ellenőrzések hálóján akadnak fenn. Ez állandó konfliktust okoz az EU déli és keleti országai, valamint a nyugati és északi országok között. Utóbbiak a határok jobb ellenőrzését várnák el, míg az előbbiek ehhez a jelenleginél lényegesen több anyagi segítséget kérnek.

Hol léptél be?

Az Európai Unióban a dublini rendelet értelmében abban az országban kell elbírálni egy menedékes kérelmét, ahol először az EU területére lépett. A szabályt amiatt találták ki, mert rendszeresen előfordult, hogy a menekültstátuszért folyamodók az elhúzódó eljárás során továbbálltak egy másik országba, ahol ismét benyújtották a kérelmet. Ebben az esetben nem volt világos, hogy melyik országnak kell eljárnia.

A hatóságok jellemzően igyekeztek elhárítani maguktól a felelősséget, és a migránsokat egyik országból a másikba szállítgatták, ahelyett hogy ügyükkel érdemben foglalkoztak volna. A dublini szabály ennek véget vetett, ugyanakkor aránytalanul nagy terhelést rótt az EU déli és – egyre inkább úgy tűnik – keleti határán fekvő országokra.

Vegyük a következő példát: ha Németországban elfognak egy koszovói illegális bevándorlót, aki arra hivatkozik, hogy gazdasági vagy politikai okokból kifolyólag menekülnie kellett az országából, és kiderül, hogy Magyarországon lépett be először az EU-ba, akkor őt a német hatóságok visszaszállítják Magyarországra. Így nem a német, hanem a magyar menekültügyi hatóságnak kell elbírálnia a kérelmét, valamint átmenetileg elhelyeznie őt, negatív elbírálás esetén kiutasítani őt az országból, pozitív elbírálás esetén pedig megoldania a társadalmi integrációját.

A magyarországi Helsinki Bizottság értesülései szerint előfordult már, hogy nyugat-európai bíróságok a magyarországi állapotokra való tekintettel nem járultak hozzá a menekültek Magyarországra történő visszaszállításához. De az EUrologus információi szerint például a belga befogadóállomások is messze a kapacitásuk felett üzemelnek, és itt is gyakran megalázó körülmények között tartanak fogva embereket.

Sovány vigasz

Az EU ezt a helyzetet az Európai Migrációs Hálózat, valamint a Szolidaritás és Migrációs Hullámok Kezelése nevű program keretében igyekszik kezelni. A programra a jelenlegi hétéves költségvetési időszakban mindössze 4 milliárd eurót terveztek be. Ebből a pénzből kellene fedezni a 28 tagú közösségben az illegális bevándorlók önkéntes vagy kötelező visszatérésének költségeit, a befogadóállomások fejlesztését, a társadalmi integráció költségeit, a nyelvtanfolyamokat, a munkaerő-piaci befogadást, valamint a külső határok őrizetével kapcsolatban felmerülő egyes költségeket. Nem ragozzuk tovább, konkrét számok idézgetése nélkül is nyilvánvaló, hogy nevetségesen alacsony összegről van szó.

Magyarország 2013-ban a menekülthelyzet kezelésére és a társadalmi befogadás finanszírozására 4,8 millió, határőrizetre 15 millió eurót, azaz összesen nagyjából 6 milliárd forintot kapott az EU-tól. Tudomásunk szerint ezen összegek felett a magyar kormány a menedékkérők megemelkedett száma miatt 2013-ban sürgősségi támogatást is kért 1 millió euró összegben.

Az Átlátszó.hu közérdekű adatigényléséből kiderült, hogy a magyar költségvetés a négy magyarországi befogadótábor üzemeltetésére mindössze 1,4 milliárd forintot költött 2013-ban. A teljes menekültügyi rendszer működési költségeiről nincsenek pontos információk, de azt, hogy a problémát milyen szinten kezeli az ország jól mutatja, az Átlátszó összehasonlítása: a Kossuth tér felújítására az elkövetkező években összesen 27,3 milliárd forintot szán az állam.

A menekültek ügyével szoros összefoggásban a bevándorlás kezelése és a bevándorlók integrációja az Európai Unió egyre több országában válik súlyos társadalmi kérdéssé. Vannak olyan országok, ahol az államigazgatás és maga a társadalom is rendelkezik valamilyen fokú tapasztalattal. Magyarországon a nyugat-európai országokhoz képest alacsonyabb a bevándorlók száma, és lényegesen kisebb a muszlim bevándorlók aránya. Ennek ellenére a Chatham House 2011-es tanulmányában idézett felmérésés szerint Magyarországon a megkérdezettek 60 százaléka szerint „túl sok muszlim él”.