Egyre kínosabb a Galileo-projekt csúszása

Izomból nyomul a Galileo európai műholdas navigációs rendszer propagandagépezete, de a megvalósítás minden várakozáshoz képest egyre nagyobb csúszásban van. Az EUrologus az európai űripari ambíciókat pásztázza.

Az Európai Parlament egy promóvideójában azt állítja, 2014 őszére teljes szolgáltatást nyújt majd az első közös európai infrastruktúraként emlegetett Galileo műholdas navigációs rendszer. Aztán felfedeztük, hogy az Európai Bizottság egy hivatalos dokumentuma már csak azt ígéri, hogy a Galileo 2014 végére, 2015 elejére „korai szolgáltatások nyújtására lesz képes”. A Galileo beindítása presztízskérdés a bizottsági elnöki posztról hamarosan minden bizonnyal leköszönő José Manuel Barrosonak. Az elnök már első mandátuma idején is kiemelten kezelte az európai műholdas navigációs rendszer ügyét. Azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy a Galileo beindítása újabb késedelmet szenved.

Közös lónak

Még ha minden a tervek szerint halad az elkövetkező 12 hónapban, akkor is csak legfeljebb 8-10 műhold lesz a helyén 2014 végéig. Az eredeti terv 14 műhold pályára állítása lett volna eddig az időpontig. Jelenleg négy tesztműhold kering a pályáján, melyeket mostanában tesztelnek (in-orbit validation). A végcél 30 műhold fellövése, melyek közül 24 adja a rendszer gerincét, míg 6 tartalékban pörög majd. Az eddig fellőtt négy kísérleti szatellit egyébként a tartalék részét képezi majd. A tervek szerint még legalább fél tucat sikeres fellövés szükségeltetik a következő szűk 12 hónapban ahhoz, hogy az EB eredeti tervei valósággá váljanak.

Ezzel szemben szeptember elején nyilvánosságra került, hogy késik két, fellövés előtt álló végleges műhold hollandiai tesztelése. Ezek felbocsátása így 2014 júniusára tolódik. Az első két körben (két-két) Galileo-műholdat célba juttató Szojuz rakéták kapcsán ráadásul az oroszok jelezték, kevés esély van rá, hogy több mint négy Szojuzt lőhessen ki az Európai Űrügynökség (ESA) Francia Guyanán található kilövőállomásáról a jövő év során. De nem csak az orosz rakétatechnológia miatt húzódik a projekt megvalósítása. A szatellitek egyik elemét gyártó brit beszállító hónapokat késett saját munkájával, ezért az építő OHB AG is késve juttatta el a műholdakat a hollandiai tesztelésre.

Egy Galileo műhold földi ellenőrzése

Fotó: Anneke Le Floch

A kivitelezési késedelmeket tovább növeli, hogy egyszerre maximum két műholdat lehet földi körülmények között tesztelni Hollandiában. Vagyis ha készen is állnának a szatellitek, egyszerre csak kettőt lehetne tesztelni, majd azok fellövése után lehetne csak folytatni a földi előkészületeket. Ráadásul arról még nem is ejtettünk szót, hogy az űrrakéták fellövése esetén is vannak kockázatok. Bármikor előfordulhat, hogy valamilyen technikai nehézség miatt esetleg egy-egy fellövés sikertelenül zárul.

Általában véve tehát rendkívül feszes tempót kellene diktálnia mindenféle hiba és késedelem nélkül az ESA-nak – illetve a 22 műhold leszállítására tendert nyerő OHB AG-nak – ahhoz, hogy 2014 őszén érdemi szolgáltatást nyújtson Európa saját műholdas navigációs rendszere.

Egyre több a versenytárs

A késedelem a nemzetközi színtéren is egyre kínosabb. A Galileo rendszert még a '90-es évek végén álmodták meg. Viszont amíg az európai műholdas navigáció álom maradt, az amerikai mellett az orosz és a kínai is valósággá vált, és úgy tűnik, hogy India is képes saját rendszert fejleszteni. Az amerikai GPS mellett 2010 októbere óta már az orosz GLONASS rendszer is globális lefedettséget biztosít. A kínai Beidou (Iránytű) 10 műholddal üzemel, és az ázsiai-csendes-óceáni térségben már kereskedelmi megrendelőknek is szolgáltat. Az indiai IRNSS rendszerhez tavaly lőtték fel az első műholdat, és a rendszer beindítását 2015-re ígérik. Az Egyesült Államok már a GPS harmadik, a Galileo ígért pontosságával vetekedő verzióján dolgozik. A késedelem ellenére is lenne értelme a Galileónak, mert az Európai Unió, az Európai Űrügynökség és a tagállamok együttműködésében fejlesztett navigációs rendszer az egyetlen nem katonai szolgáltatás, amely tisztán üzleti alapon működhetne, és megrendelőinek nem kellene attól tartaniuk, hogy egy fegyveres konfliktus esetén egyszerűen lekapcsolják őket a szolgáltatásról.

Szojuz hordozórakéta a kilövés előtt

Fotó: Stephane Corvaja / esa

A nemzetközi arcvesztés mellett a Galileo késése európai szempontból is egyre több problémát vet fel. Számos uniós irányelv vési kőbe, hogy az európai kritikus infrastruktúra egyes elemeinek Galileo-kompatibilisnek kell lenniük, miközben a technológia a gyakorlatban nem létezik. Ilyen például a nehézgépjárművekbe épített új digitális tachográfot szabályozó rendelet, az automatikus európai segélyhívó rendszerről (e-Call) szóló jogszabály, illetve az energiaelosztó vagy távközlési infrastruktúra szabályozása. A Galileo hiányában ezek a rendszerek biztonságos működtetése továbbra is az USA GPS jelétől függ.

Végül a műholdas navigációs-, pozicionálási és időmérési piac gazdasági kilátásai mellett sem szabad szó nélkül elmenni. A szegmens a várakozások szerint a következő tíz évben 220 milliárd eurós üzletté nő. Becslések szerint a nyugati EU-tagállamok GDP-jének 6-7 százaléka már ma is a GPS-től függ, s pontosan ezért létkérdés Európa számára, hogy minél előbb saját működő rendszerrel bírjon.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!