Ukrajnáért harcol az EU és Oroszország

Az EU–ukrán megállapodás kálváriája jól példázza, hogy a demokratikus intézmények meggyengülése miként ássa alá és teszi a politikai csatározások függvényévé az ország jövőjét érintő legfontosabb döntéseket. Tanmese a keleti végekről.

Hétfőn este kellett volna az uniós külügyminisztereknek dönteni arról, hogy aláírják-e a társulási és szabadkereskedelmi egyezményt a hónap végén Ukrajnával. A döntés azonban elmarad, további időt akarnak adni Ukrajnának arra, hogy kiengedjék Julia Tyimosenkót.

Az EU keleti szomszédságpolitikájának messze legjelentősebb kérdése, hogy miként alakulnak a kapcsolatok a szomszédos, 45 milliós Ukrajnával. A hétfő esti külügyi tanácson születhetett volna döntés a társulási és szabadkereskedelmi egyezmény aláírásáról. Ennek két legfőbb feltétele a hivatalos dokumentumok szerint az igazságszolgáltatás javítása és a választási rendszer reformja lett volna. A harmadik, informális, de legalább ilyen súlyú feltétel a narancsos forradalom szőke démonához, Julia Tyimosenkóhoz kötődik: az ukránoknak ki kellett volna engedni a 2011 óta börtönben senyvedő volt kormányfőt. 

Fotó: Sergei Supinsky / AFP

Viktor Janukovics ukrán államfő eddig vonakodott attól, hogy fő politikai riválisát kegyelemben részesítse. Az ukrán vezetés arra mutatott némi hajlandóságot, hogy Tyimosenkót Németországba engedjék gyógykezelésre (a politikusnőnek gerincbántalmai vannak), de nem adnának neki kegyelmet, és a kezelés után le kellene töltenie büntetését. Minderről kedden vitázik, majd várhatóan szavaz a kijevi törvényhozás. Ezen jelen lesz Aleksander Kwasniewski volt lengyel államfő, és Pat Cox, az Európai Parlament korábbi elnöke, akik az EP megbízásából több tucatszor járták már meg az ukrán fővárost, hogy valamilyen dealt kössenek a vezetéssel.

A döntésnek komoly geopolitikai súlya van, még akkor is, ha az EU részéről rendszeresen hangoztatják, hogy Oroszországnak sem fájhat, ha Ukranja közelebb kerül az EU-hoz. „Ez egy win-win szituáció″ – hallatszik a brüsszeli folyosókon. Az oroszok viszont nem így gondolják, és kereskedelmi blokáddal, emelkedő gázárakkal, a kétoldalú kapcsolatok kihűtésével fenyegetnek. Szerintük Ukrajna életképtelenné válna, ha megvalósulnának ezek a fenyegetések, és ebben az esetben az EU-nak kellene állnia a cechet. 

Moszkvának amúgy sem tetszik az EU Keleti Partnerség nevű programja, amely a kelet-európai, kaukázusi államokat próbálja az unióhoz közelebb vonni. Örményországot már sikerült Moszkvának eltántorítania: Jereván korábban közölte, ők inkább az orosz vámunióhoz csatlakoznak. Grúziával és Moldovával azonban várhatóan előzetes megállapodást köt (azaz aláírja a társulási megállapodást) az EU a november végi vilniusi konferencián. 

A legnagyobb harc Ukrajnáért megy. Janukovicsnak azzal is számolnia kell, hogy jövőre elnökválasztás lesz, és a felmérések azt mutatják, az ukránok jelentős része támogatja a közeledést Európa felé. Állítólag ezt akarják az ország meghatározó oligarchái is. Az ukránok történelmi döntés előtt állnak, és úgy tűnik, hogy az eredmény a politikai elit csatározásainak függvénye.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!