Eurótízmilliókat kaszáltak az euróválságon a pénzügyi tanácsadók

Átfogó oknyomozó cikket tett közzé hétfőn a mértékadó uniós híroldal, az EUobserver. Az anyag szerint a fent felsorolt pénzügyi tanácsadó cégek központi szerepet játszottak az eurózóna hitelprogramjainak kidolgozásában,

mely eddig több mint 80 millió euróba került a görög, spanyol, portugál, ír és ciprusi adófizetőknek.

Az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság trojkának becézett hármasa ugyanis „független” szakértőkkel dolgozik, amikor a nemzetközi hitelprogramokat hagy jóvá a csődközelbe jutott országok kisegítésekor. A független szakértők feladata annak független felbecsülése, hogy az adott országnak és bankjainak mekkora hitelkeretre van szüksége a csőd elkerüléséhez. Ezeket a pénzügyi tanácsadó vállalatokat azonban gyakran közbeszerzési eljárás nélkül szerződtetik, és ez komoly átláthatósági és elszámoltathatósági kérdéseket vet fel – ráadásul több olyan eset is ismert, akikor összeférhetetlenségi aggályok ellenére szerződtek velük.

Mindennek tetejébe a tanácsadók további alvállalkozókat bérelnek fel, ami miatt felmerül a kérdés: ki is rendelkezik a döntés előkészítéshez szükséges belső információkkal.

A helyi ügyvédi irodák mellett ugyanis az alvállalkozók közt majdnem mindig szerepel a négy nagy könyvvizsgáló multi – Deloitte, Ernst&Young, KPMG és a PriceWaterhouseCoopers (PwC) – közül valamelyik.

A végeredmény brutális monopólium: mindig ugyanabból az „belső körből”, vagyis a kiválasztott körülbelül egy tucat cégből kerülnek ki az uniós hitelprogramok ügyében legnagyobb súllyal bíró vállalatok.

Vegyünk néhány konkrét példát:

Alvarez és Marsal

A New York-i központú tanácsadó vállalat 2 millió eurót keresett azon, hogy létrehozta és menedzseli az elértéktelenedett spanyol értékpapírokkal kereskedő „rossz bankot”. Ehhez társult a Cuatrecasas nevű spanyol ügyvédi irodával, a Nomura japán pénzügyi szolgáltató céggel, de besegített neki a PwC is a munkában.

Szintén az Alvarez és Marsal 6,6 millió eurót keresett a ciprusi hitelprogramon. Ebből botrány is lett, ugyanis a ciprusi központi bank belső auditja alapján a cég annak ellenére kapta meg a jussát, hogy nem végezhette volna el a munka egy részét.

Az EUobserver által látott dokumentum szerint Ciprus legnagyobb bankjának, a Bank of Cyprusnak az átvizsgálásáért 1,1 millió eurót kaptak (+250 ezer eurót a szerződés hosszabbításért 2013-ra). Tavaly decemberben aztán annak ellenére javasolta további szerződéskötésekhez partnerként a szigetország központi bankjának feje, Panikosz Demetriadesz az Alvarez és Marsalt, hogy a bank tanácsadó testülete „potenciális érdekkonfliktus” miatt kizárta azt az indulók közül. Ezután két további 960 ezer eurós (plusz 270 ezer euróig költségtérítéssel járó), valamint egy 2,7 milliós (plusz 540 ezer euróig költségtérítéssel járó) szerződést kapott a Alvarez és Marsal a ciprus bankok újratőkésítésének elemzéséért és a Bank of Cyprus és a Laiki Bank átstrukturálásért.

A ciprusi sajtó szerint azonban a fenti eset csak a jéghely csúcsa, egy októberben kirobbant botrányban kiderült, hogy Demetriadesz szintén az Alvarez és Marsalt bízta meg egy másik, 15 millió eurós szerződéssel – ráadásul a központi bank jóváhagyása nélkül –, amely a 15,7 milliárd eurós teljes ciprusi bankmentő csomag igencsak komoly hányada (0,1 százaléka).

A fentiek ismeretében a hatalmas felháborítást kiváltó ciprusi hitelprogram kapcsán (a program részeként a 100 ezer euró feletti betéteket elbukták a magánbefektető) felvetődik a kérdés: mennyire volt objektív az Alvarez és Marsal elemzése.

A botrány kirobbanásakor Demetriadesz azzal védekezett, hogy a 15 milliós szerződést az amerikai cég nyomására ítélte nekik oda. A ciprusi központi bank végül aztán szeptember elején felmondta a szerződést, amire hivatkozva az Alvarez és Marsal az egész összeget követelte. Amikor azonban a központi bank vezető testülete fellázadt, az amerikai cég hajlandó lett kevesebbel is beérni. Viszont kikötötte, hogy a 4,75 millió eurós ajánlata nagyon is méltányos, és nem képezheti alku tárgyát.

A botrány azonban itt nem ért véget: a ciprusi parlament és az államügyész is vizsgálatot indított, és már a központi bank fejének „nyomás alatt” született döntését is megkérdőjelezték.

BlackRock Solutions

2011 januárjában az ír központi bank egy másik pénzügyi tanácsadót, a BlackRock Solutionst szerződtette röviddel azután, hogy az ország 85 milliárd eurós EU-IMF-hitelcsomagot igényelt. 

A BlackRock Solutions az amerikai BlackRock, a világ legnagyobb – 3 ezer milliárd eurónyi betétjét forgató – pénzügyi alapkezelőjének leányvállalata.

A cég egy 30 milliós eurós szerződést írt alá, amelyért az ír bankrendszer stressztesztjét kellett elvégeznie, illetve azt felmérnie, mennyit veszíthetnek az ország bankjai. Szokás szerint a BlackRock Solutions a munkához alvállalkozóként olyan cégekkel dolgozott, mint a Boston Consulting Group és a brit befektetési nagybank, a Barclays Capital.

Az első botrány akkor robbant ki az ügy körül, amikor a tanácsadó 1,9 milliárd eurós profitot jósolt az ír pénzintézeteknek 2011–13-ra mint legrosszabb forgatókönyv, ami helyett végül csak 0,4 milliárd jött össze.

Utóbb az ír parlament előtt az ország pénzügyminisztere, Michael Noonan elismerte: nem éppen ideálisan választották ki a BlackRock Solutionst, de azzal védekezett, hogy az azonnal elvégzendő munka nem tette lehetővé a szokásos közbeszerzési út végigjárását.

A megbízhatatlan előrejelzéseknél azonban sokkal aggasztóbb, hogy a cég  – amit nem mellesleg az ír bankok 2012-es és 2013-as tőkeigény felmérésével is megbízta a kormány – mindeközben anyavállalata ügyfelei révén 5 milliárd euró feletti befektetési érdekeltségekkel és 162 milliárd eurónyi pénzügyi eszközökkel bírt Írországban, a BlackRock saját bevallása szerint.

Mindezek tetejébe a BlackRock később megvette a Bank of Ireland 3 százalékát, az egyik pénzintézetet, aminél 2011-ben leányvállalata stressztesztet végzett.

A dublini Tasc agytröszt közgazdásza, Tom McDonnell az esetet az EUobservernek úgy kommentálta: bizonyíték nincs rá, hogy a BlackRock visszaélt volna a bennfentes információkkal, de az ilyen esetek nyilvános megítélése jogosan „problémás”.

Görögország és a BlackRock Solutions

Az athéni kormány hasonló szerződést kötött 12,3 millió euró értékben a BlackRock Solutionsszel, A négy nagy könyvvizsgáló cég itt is alvállalkozóként bukkant fel.

A történet legcinikusabb momentuma, hogy a New York Times egy 2012-es cikke szerint annyira gyűlöltté vált a cég a görögök körében, hogy Görögországban „Solar” álnéven működtek, és 18 fegyveres biztonsági őr védelme alatt dolgoztak.

A körkörös kapcsolatokat jól érzékelteti, hogy 2012-ben Ciprus a Deloitte és a Pimco cégekkel is megállapodást kötött a bankok újratőkésítésének megvizsgálására, de munka felülvizsgálatát viszont megint a BlackRock Solutionsre/Solarra bízta.

A többi bajba jutott eurózóna országnál óvatosabban járt e a spanyol kormány, amely csak a helyi bankok stressz tesztjével bízta meg a BlackRock Solutionst a  41 milliárd eurós hitelcsomagja útjának egyengetéséhez.

Mégis ugyanaz a bennfentes csoport kapta meg a többi szerződést, és ezzel hasított ki szép szeletet a spanyol adófizetők pénzéből. 

A madridi kormány 10,3 millió eurós szerződést kötött az Oliver Wyman amerikai tanácsadó céggel és a Roland Berger német vállalattal. Emellett auditokat rendelt a Deloitte-tól (1,8 millió euró értékben), az Ernst&Youngtól (7,2 millió euró), a KPMG-től (5 millió euró), a PwC-től (5,3 millió euró). 

Portugália a szomszédokhoz hasonlóan szintén az Oliver Wymant bízta meg a banki feltőkésítést előkészítő felmérésekhez, és a 44 napnyi munkáért 1 millió eurót számlázhatott a vállalat. Kevéssé meglepően a PwC, a Citi Bank és a McKinsey szerepelt az alvállalkozók között.

Idén ősszel aztán a Európai Központi Bank az eurózóna 130 legnagyobb bankjának mérlegvizsgálatához szintén az Oliver Wymant bízta meg. Az EKB viszont megtagadta az összeg és a tenderezés folyamatának nyilvánosságra hozatalát.

Miért csinálják?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért újra és újra ugyanazokat a cégeket bízzák meg a trojka munkáival. A feltett kérdésekre azonban egyik fenti vállalat sem akart reagálni az EUobserver megkeresésére.

Constantin Gurdgiev, Trinity College Dublin pénzügyi előadója szerint az egyik válasz, hogy a központi bankoknak nincs ehhez megfelelő szakértelmük. Egy másik magyarázata szerint az amerikai cégek „külső hitelessége és objektivitása” szól mellettük.

Richard Boyd Barrett, baloldali ír parlamenti képviselő – aki többször tett fel parlamenti kérdéseket a BlackRock Solutionsszel kapcsolatban – ennél cinikusabb választ ad: szerinte ezek a tanácsadó és auditorcégek ugyanannak az belső bankár és kormányzati körnek a tagjai, melyek a gazdasági válság kirobbanásáért elsősorban felelősek.

Egy harmadik név nélküli forrás szerint ellenben a tanácsadó cégek fő motivációja a sok millió eurós üzlet helyett a kormányzati kapcsolatokban rejlik.

A BlackRock azon érvelését, hogy a leányvállalatát és anyavállalatát „kínai nagy fal választja el egymástól”, kifejezetten cinikusnak tartják a rendszer kritikusai. Szerintük aki látott ilyen pénzügyi vállalatokat belülről, tudja, hogy nem így működnek a valóságban. Az alkalmazottak ugyanis beszélnek egymással, és megvannak a kapcsolataik a szektorban.

Az EUobserver cikke belga, ciprusi, német, görög, ír, portugál és brit újságírók együttműködéséből született, részben a Német Heinrich Boell Alapítvány támogatásával.