Csúcsidő Brüsszelben: della és drónok

Az elmúlt években kiderült: Amerika inkább Ázsiára figyel a kínai sárkány emelkedése miatt, így Európának egyre inkább magának kell söprögetnie a háza táján, a Földközi-tenger környékén és a Kaukázusban. Az amerikaiak évek óta azt várják, tegyünk többet, cselekedjünk önállóbban. Persze pénz nincs minderre, de az uniós vezetők abban reménykednek, szorosabb együttműködéssel sikerül racionalizálni a költségeket, s hatékonyabban működni. Közben abban is bíznak, hogy kis- és középvállalkozásaik is szakítanak maguknak csinos kis megrendeléseket. Erre a megbeszélésre egyébként Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár is benéz.

És hogy a külpolitikánál maradjanak: megbeszélik a vezetők azt is, hogy Franciaország az uniós büdzséből szeretne hozzájárulást szerezni a Közép-Afrikai Köztársaságban zajló katonai akciójához, noha úgy tudni, ezzel mást nem hoztak még lázba.

Napirenden lesz Ukrajna is, de egyelőre úgy tűnik, az „ajtó nyitva áll” Ukrajna előtt kezdetű, unos-untalan ismételgetett fázison túl most sem lépnek. Érdekesség, hogy Vitalij Klicsko, az Ütés (UDAR)  nevű ukrán ellenzéki politikai szervezet nehézsúlyú vezetőjét vendégül látja az Európai Néppárt a csúcs előtti szokásos minitalálkozóján. Érezhető, hogy az EU, de még inkább Berlin szeretne felépíteni egy ellenzéki vezetőt Ukrajnában, akivel szót lehet érteni.

A vezetők hivatalosan is rábólintanak arra, hogy Szerbia végre megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat januárban. (Igaz, például Horvátország esetében nyolc évig tartottak a tárgyalások, úgyhogy még nem kell készíteni a pálinkát a szerb EU-csatlakozás megünnepléséhez.)

Eső után köpönyeg - Herman van Rompuyt megedzette a válság

Elképzelhető, hogy David Cameron brit kormányfő felhozza a kelet-európai munkavállalók kérdését is, tekintve, hogy ez óriási belpolitikai téma a szigetországban. Január 1-jétől ugyanis a románok és bolgárok is szabadon vállalhatnak munkát szerte az EU-ban. Ugyanakkor Cameron egyedül maradhat ebben a kérdésben, mert még a németek is úgy nyilatkoznak, a szociális rendszer kihasználásának, kijátszásának megakadályozása érdekében a nemzeti törvényeket kell megváltoztatni, de a munkaerő szabad mozgásának uniós alapelvét senki nem hajlandó megkérdőjelezni.

Szerda éjjel végül megszületett a bankunióról szóló tanácsi álláspont, úgyhogy valószínűleg ennél a témánál nem ragadnak le a vezetők. Az alapkonfliktus az volt, ami évek óta az euróválság vitáit is meghatározta: a németek mindent el akarnak kerülni, ami akár áttételesen is azt jelenti, hogy idegen államok, bankok juthatnak német adófizetők pénzéhez, miközben a segítségre szoruló államok vagy a franciák azt szeretnék, ha közös alapokból, pénzeszsákokból meríthetnének, amelyeknek nagy részét természetesen a német adófizetők dobnák össze. A bankunióval viszont sietni kell: a megegyezéshez kell az Európai Parlament is, amely már jövőre nagyban kampányol, mert májusban választások lesznek.

Most megállapodtak a tagállamok egymás között arról, milyen legyen ennek a bonyolult felügyeleti rendszernek a szerkezete. A lényeg, hogy ne az adófizetőknek kelljen állni a cechet, ha egy bank bedől, hanem legyen egy olyan mechanizmus, melynek keretében először a bank eszközeit, majd a nemzeti szanálási alapot (új elem), aztán a közös alapot, majd ha nagy baj van, akkor egy közösségi védőhálót vehessenek igénybe a megmentésre, feltőkésítésre. A rendszer azonban nagyon összetett maradt (a bank szanálásáról az Európai Központi Bank, a szanálási hatóság, az Európai Bizottság és bizonyos esetekben a tanács részvételével döntenek elvileg egy hétvége alatt), de a várakozások szerint megnyugtathatja a piacokat is.

Ahol viszont kiborulhat a bili, az a „szerződések” kérdése. Ezt a németek erőltetik. Talán már mindenki hallott az országspecifikus ajánlásokról, amelyekkel évente egyszer az Európai Bizottság szórja meg a tagállamokat. Ez amolyan kívánságlista arról, mit kéne átalakítani a gazdaságban, hogy az adott tagállam versenyképesebb, szebb, okosabb, gazdagabb, igazságosabb legyen. Az egész gyakorlat azt szolgálná, hogy összehangolják gazdaságpolitikájukat a tagállamok. Sajnos a tagállamok nagy része tesz ezekre az ajánlásokra, mert a strukturális átalakítások – mint mi, magyarok oly jól tudjuk – nem állnak érdekében a négy évig szolgáló kormányoknak, mert azok az elején általában sokkokkal, munkahelyvesztéssel, tüntetésekkel, elégedetlenséggel járnak, amikkel nehéz választást nyerni. A németek épp ezért azt szeretnék, hogy szerződéses formát kapjanak bizonyos ajánlások, szerkezeti átalakítások, hogy így kikényszeríthetők legyenek. A szerződés a tagállamok és a bizottság között köttetne. A franciák, olaszok, spanyolok kérésére viszont a szerződés mellé tennének pénz is, amit az átalakításokat magára vállaló tagállam kapna az átmeneti nehézségek kiküszöbölésére. De egyelőre ez még csak koncepció, és péntek délutánra sem biztos, hogy többet lehet majd tudni róla.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!