Az Európai Parlament nem parkolópálya

Április 6-án súlyos választási vereséget szenvedett az ellenzéki Összefogás. Ön szerint mi volt a vereség oka?

Fotó: Kovács Tamás

Az ellenzéki együttműködés nem tudott meggyőzően érvelni amellett, hogy a választók támogassák a kormányváltó összefogást. A Fidesz által kitalált választási rendszer belekényszerített minket az együttműködésbe, amely sajnos nem működött. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a választók az ellenzéktől nem csak azt várják el, hogy reagáljon a kormány lépéseire. Saját, hiteles válaszokkal kell előállni, alternatívát, a Fidesztől eltérő jövőképet kell felvázolni.

Mit gondolt, amikor Gyurcsány Ferenc megjelent az Összefogásban, vagy amikor az MSZP-hez kötődő botrányok kirobbantak?

A Zuschlag-ügy felmelegítése vagy a Simon-botrány sokat ártott. Otthon tartották az ellenzéki szavazókat, a bizonytalanokat – ha lehet mondani ezt – még jobban elbizonytalanították. Ahogy tavaly nyáron megfogalmaztuk: ahhoz, hogy eséllyel vegyük fel a versenyt a kormánypárttal szemben, nem elég a baloldali tábornak üzenni, a bizonytalanokat is el kellett volna érni. Ezért javasoltuk mi a kétlistás, koordinált jelöltállítást.

Ez miért nem jött össze?

Tavaly ősszel beindult a taktikázás az ellenzéken belül. Úgy éreztük, hogy többen a saját személyes és belső szervezeti érdekeinek rendelték alá a választási együttműködést. A másik probléma az volt, hogy a baloldalt támogató értelmiségi holdudvart sem sikerült meggyőzni a kétlistás megoldás előnyeiről. Az év végére tarthatatlanná vált az ellenzéki rivalizálás, fel kellett oldani az ellentéteket. Erős volt rajtunk a nyomás, és jobb meggyőződésünk ellenére belementünk a közös listába. Abban bíztunk, hogy a közös lista erőt demonstrál, és lendületet ad majd az ellenzéknek. Csalódnunk kellett.

Hogyan lép túl a választási vereségen az Együtt-PM?

Az ellenzéki pártok közül egyedül mi néztünk szembe a kudarccal. Mind az Együtt, mind a PM vezetése felajánlotta lemondását és a tisztújítást a tagságnak az európai parlamenti választási kampány után.

Azt is beláttuk, hogy bizonyos tabukkal szakítanunk kell. Nem folytatható a Jobbik elszigetelésére vonatkozó stratégia – ez egyszerűen nem járt eredménnyel. Vállalnunk kell a nyílt vitát, szemtől szembe kell lelepleznünk a Jobbikot. Egyetlen gondolatukkal sem értünk egyet, de ahhoz, hogy a választókat is meggyőzzük arról, hogy a Jobbik programja hiteltelen, populista és alkalmatlan az ország problémáinak megoldására, vitába kell szállnunk velük.

Milyen eredményt tart elfogadhatónak az EP-választáson?

Minimális elvárás, hogy az Együtt-PM-nek legyen EP-képviselője. Jelentős siker lenne, ha két képviselőt küldhetnénk Brüsszelbe. A cél nemcsak a bejutási küszöb átlépése, hanem az, hogy megközelítsük vagy meghaladjuk a 10 százalékos eredményt.

Mi van akkor, ha nem sikerül teljesíteni a minimális célt. Van-e jövője az Együtt-PM-nek, ha most nem érik el az 5 százalékos küszöböt?

Elérjük.

De ha esetleg mégsem?

Ezzel a lehetőséggel nem számolok. Lesz EP-képviselőnk, és erre az eredményre alapozzuk az Együtt-PM jövőjét is.

Az országgyűlési kampányban a baloldali pártok együttműködésre voltak utalva, ezért nem is támadták egymást. Az EP-választáson viszont mindenki külön indulhat, és itt lehetőség nyílna az önálló arculat megteremtésére. Erre eddig nem nagyon láttunk kísérletet. Mivel próbálja megkülönböztetni magát az Együtt-PM az MSZP-től és a DK-tól?

Az országgyűlési eredmény tényleg azt bizonyítja, hogy nem lehetséges a kormányváltás korszakváltás nélkül. Nem tudunk a jobboldallal versenyezni, ha nem leszünk képesek elszakadni azoktól a módszerektől, témáktól, amelyek a magyar baloldalt az elmúlt években jellemezték. Ez 2014-ben 25 százalékos eredményre volt elég. Ha nem tudunk új hangot, stratégiát és programot hozni a baloldal számára, akkor 2018-ban is csak ezt az eredményt tudjuk megismételni. Az EP-választás tehát a baloldal megújítása miatt is fontos.

Ez alapján még mindig nem igazán világos, hogy a konkrétumok szintjén miben kínál mást az Együtt-PM, mint a DK, vagy az MSZP...

Ki kell lépnünk abból az évek során beszűkült szubkultúrából, amelyben a baloldal tervezi saját politikai stratégiáját. A baloldal teljesítménye egyre nehezebben értékelhető a baloldali-liberális politikai véleményformálók körén kívül. Több alázattal és nagyobb nyitottsággal kell lennünk azoknak a véleményére, akik ugyan szemben állnak a Fidesszel, de vitatják a baloldal elmúlt években képviselt, sok esetben dogmatikus álláspontját is – legyen ez a kettős állampolgárság kérdése vagy 2006 őszének eseményei. Ki kell állni az átláthatóság mellett, és következetes korrupcióellenes fellépésre van szükség. Emellett szükség van egy egészséges politikusi generációváltásra is. Olyan emberek kellenek, akik hitelesen tudják képviselni a megújulást.

Ön miért akar EP-képviselő lenni?

Az EU a következő öt évben alapvető változások előtt áll. Nem mindegy, hogy Magyarország aktívan részt vesz-e az EU jövőjének alakításában, vagy csak a partvonalról szemléli az új intézményrendszer alakulását. Vannak olyan problémák, például a gazdasági válságkezelés, amellyel az EU évek óta küzd, és a válságkezelésben eddig csak részeredményeket ért el. A válság miatt új belső konfliktusok jelentek meg az EU gazdag centrumországai, illetve a perifériás, félperifériás országok – köztük Magyarország – között. Bízom benne, hogy Magyarország és a régió lelassult felzárkózását újra fel tudjuk pörgetni a következő öt évben. Ehhez újításokra van szükség az uniós gazdasági kormányzásban, be kell fejezni a bankuniót, meg kell adóztatnunk a spekulatív tőkét, és szorosabb energetikai együttműködés kell az uniós országok között.

Fotó: Kovács Tamás

Ezek valóban fontos kérdések, de nem gondolja, hogy Magyarországon legalább ilyen hatékonyan dolgozhatna ezekért? Másként megközelítve a kérdést: nem tekinti parkolópályának az EP-t?

Aki parkolópályának tekinti az európai politikát, az úgy is fogja végezni a munkáját. Egyes pártok másodvonalbeli politikusokat küldenek ki, ez az ő bajuk. Én komoly feladatnak tartom az EP-képviselőséget, egyáltalán nem tekintem parkoló pályának. Ráadásul szűkebb szakterületemen, a környezet- és energiapolitikában gyakran jelentősebb jogalkotási munka zajlik európai szinten, mint a tagállami parlamentekben.

Korábban, még az LMP jelöltjeként a főpolgármesteri székért is versenybe szállt. Erről az ambíciójáról lemondott?

Nincsenek ilyen ambícióim a 2014-es önkormányzati választásokon. Az energiáimat és a figyelmemet az EP-kampányra, és az európai parlamenti munkára és a magyar állampolgárok európai ügyekben való képviseletére fordítom.

Említette, hogy szűkebb szakterülete a környezetvédelem és az energiapolitika. Mit gondol az európai energiapolitikáról, és benne Magyarország kilátásairól?

Sok mindentől függ majd, hogy milyen szakterületen dolgozhatok az EP-ben, de ha lehetőségem lesz, akkor ezzel a témával fogok foglalkozni. Az elmúlt hónapok fejleményei igazolták a közös energiapolitika fontosságát, és felnyitották számos uniós vezető szemét. Kiderült, hogy az EU energetikai szempontból mennyire kiszolgáltatott Oroszországnak, amely egyértelműen birodalmi ambíciókkal tért vissza a világpolitikába. Kelet-Európa helyzete egyre bizonytalanabb, úgy tűnik, hogy beszorultunk a Nyugat és az erejét fitogtató Oroszország közé. A mi érdekünk az, hogy az EU, mint az orosz nyersanyagok legnagyobb felvevő piaca, egységesebben lépjen fel Oroszországgal szemben, és ne a tagállamok különalkui határozzák meg az európai energiapolitikát. Az EU a nemzetközi klímatárgyalásokon is a legkezdeményezőbb szereplő, ahhoz, hogy itt előrelépés születhessen, ugyancsak egységes fellépésre van szükség. Az EU-s kibocsátáscsökkentési célok elérése szintén szoros együttműködést igényel. A megújuló források térnyerését és rendszerszabályozását európai szinten összekapcsolt villamosenergia-piacon lehet a leghatékonyabban megvalósítani. Magyarország számára ezek mellé az előnyök mellé társul a megújulókra és az energiahatékonyságra igénybe vehető jelentős uniós támogatások köre. Az orosz gázszállításoknak és a paksi orosz projektnek reménytelenül kiszolgáltatott, függő Magyarország helyett mindez valós lehetőség az energiafüggőségünk és orosz kitettségünk csökkentésére, továbbá egy fenntartható energiarendszer kiépítésére.

Ezek szerint támogatná, hogy az energiapolitika terén közösségi szinten szülessenek a döntések?

Az EU-nak vannak közös energiapolitikai céljai, a kérdés az, hogy ennek megvalósítását teljes mértékben rábízzuk-e a tagállamokra, ahogy az most történik. Szerintem ez nem működőképes.

Ez azt is jelenthetné, hogy bizonyos döntéseket Brüsszelben hoznak meg, és nem Budapesten?

A közelmúlt eseményei bizonyítják, hogy Magyarország és Oroszország nem egyenrangú tárgyalópartnerek. Az egységesen fellépő EU hatékonyabban érvényesíthetné akár a magyar érdekeket is az oroszokkal szemben. Nem kell minden döntést közösségi szintre vinni, de egyes helyzetekben az EU-nak egységesen kell fellépnie.

A magyar kormány egyébként ezzel ellentétesen próbál eljárni. Zárt ajtók mögött próbál egyezkedni az oroszokkal, de már most látszik, hogy ez reménytelen vállalkozás. Megalázó és káros megállapodás jött létre a paksi erőmű bővítéséről, illetve a bővítés finanszírozásáról. Hasonlóan megalázó és káros megállapodásokra számíthatunk a Déli Áramlat vagy a hosszú távú gázszerződések ügyében.

Maradva a magyar és az európai politika összefüggéseinél, ha megint lenne egy Tavares-jelentés az Európai Parlament előtt, vagy más, a magyar kormánnyal szemben kritikus határozat, akkor ezt megszavazná?

A kérdés bonyolultabb annál, hogy egyszavas választ adjak rá. A válasz attól is függ, hogy az EU-ra közös piacként tekintünk, vagy úgy, mint egy demokratikus közösségre. Ha az EU-t egy demokratikus közösségnek tartjuk, akkor bizonyos alapvető szabályok betartása mindenkitől elvárható. Ha a társaság egyik tagja felcsapja a lábát az asztalra, akkor nem csoda, hogy rászólnak.

Fotó: Kovács Tamás

Tehát Ön szerint az EU beleszólhat a tagállami demokratikus folyamatokba?

A csatlakozásra váró államoknál a koppenhágai kritériumok keretében az EU értékeli a demokratikus intézmények működését. A már tagsággal bíró országok esetében viszont nincs olyan mechanizmus, amellyel legitim módon tudnák befolyásolni a kormányokat. Ez bebizonyosodott nemcsak most a Fidesz, de a bizonyos fokig hasonló romániai folyamatok vagy a 2000-es évek elején az osztrák Szabadságpárt esetében.

A Tavares-jelentésben felvetett, egyébként valóban létező problémák tárgyalása helyett azonnal pártpolitikai csata alakult ki a jelentésről. A jelentés 90 százalékban helyesen értékelte a magyar helyzetet, de a műfaj nem volt alkalmas arra, hogy pozitívan befolyásolja a magyarországi folyamatokat.

Az alapvető kérdés, elvonatkoztatva a magyar helyzettől, az, hogy tud-e bármit is kezdeni az EU egy olyan tagállammal, amely az alapvető demokratikus értékek által kijelölt útról letér. Ha többnek tekintjük az EU-t a gazdasági és monetáris uniónál, akkor a válasz az, hogy képessé kell tennünk az ilyen fellépésre.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!