Miért nem kell Európában senkinek a Jobbik?

Az EP-választások után a szélsőséges erők előretörésétől volt hangos a nemzetközi sajtó. Viszont ha közelebbről megnézzük a választási eredményt, akkor kiderül, hogy nagyon kevés olyan politikai erő lesz az Európai Parlamentben, amelyek valóban az EU létezése ellen és a teljes nemzetállami visszarendeződés mellett szállnak síkra.

Ráadásul ezek az erők akkor tudnak igazán hatékonyan politizálni, ha frakciót alakítanak. Ehhez minimum 25 EP-képviselőnek kell összegyűlnie legalább 7 uniós tagállamból. Ebben a felállásban a Magyarországról bejutott három jobbikos EP-képviselő kelendő portéka lehetne a most folyó politikai alkudozások során. Mégsem az.

Távoli rokonok

Az európai integrációt  teljes egészében elutasító politikusok két politikai frakcióba próbálnak szerveződni. Az egyik a már jelenleg is létező Szabadság és Függetlenség elnevezésű csapat, akik a választások után 38-an vannak. Ebben a frakcióban a meghatározó erő a Nigel Farage vezette Brit Függetlenségi Párt (UKIP), amely Nagy-Britannia kilépéséért és a bevándorlás teljes korlátozásáért kampányol. Ahhoz azonban, hogy újra frakcióvá tudjanak alakulni, legalább 7 tagállamból kellene képviselőt toborozniuk, és a hírek szerint Farage-nak gondjai vannak ezzel.  

Nigel Farage

Fotó: Andrew Yates

A Szabadság és Függetlenség újraalakulásának legnagyobb akadálya egy másik euroszkeptikus és bevándorlásellenes frakció formálódása, amelyet Marine Le Pen, a Franciaországban győztes Nemzeti Front elnöke próbál összetákolni. Le Penék legnagyobb szövetségese a holland Geert Wilders vezette Szabadságpárt, de ide csatlakozik majd a fasiszta múlttal büszkélkedő olasz Északi Liga, illetve a flamand szeparatista Vlaams Belang is.

A két euroszkeptikus frakció együtt legfeljebb 100 képviselőt tud majd felmutatni, ráadásul mindketten küzdenek azzal a problémával, hogy elegendő tagállamból toborozzanak képviselőket.

Még nekik is durva

A Szabadság és Függetlenség Frakcióban meghatározó UKIP számára kizárt a magyar szélsőjobboldali párttal való együttműködés. A UKIP bár keményen euroszkeptikus, bevándorlásellenes és „balhés” párt, de vannak bizonyos határok, amelyeket nem lép át (vagy ha igen, akkor nagyon gyorsan visszatáncol onnan). A UKIP tartózkodik például az antiszemita kijelentésektől, toleránsnak mutatkozik a homoszexuálisok irányába, és nem vonja kétségbe a kapitalizmus létjogosultságát.

A UKIP a szavazatok 26,77 százalékának megszerzésével megnyerte a brit EP-választást, ezért számukra a tét az, hogy tartósan meg tudjanak erősödni az angol belpolitikában. Emiatt nem szövetkezhet olyan pártokkal, amelyek a hazai közvélemény előtt szélsőséges színben tüntethetik fel. Persze kérdés, hogy ha a Jobbikkal való együttműködéstől elzárkózik a UKIP, akkor a jelenlegi parlamenti ciklusban miért engedte be frakciójába például a Szlovák Nemzeti Pártot.

Az is elszigeteli a Jobbikot a UKIP-tól, hogy az előbbi alapító tagja a fasiszta Brit Nemzeti Pártot is sorai között tudó Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének. A Jobbik így egy kalapba került a BNP-vel, amely a brit választó számára is könnyen azonosítható szélsőjobboldali erő. A UKIP egyik legfőbb politikai törekvése pedig éppen az, hogy megkülönböztesse magát a BNP-től.

A nemzeti fronton sincs áttörés

A francia Nemzeti Front nemrég még a Jobbik partnere volt az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségében, ám 2013 őszén kilépett onnan. Azóta tudatosan próbálja elszigetelni magát a magyar szélsőségesektől, illetve a görög neonáci Arany Hajnaltól. A Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen a múlt héten ezt a két politikai erőt emelte ki, amelyekkel kizárt bármifajta együttműködést.

Marine Le Pen

Fotó: Georges Gobet

A távolságtartás egyik oka, hogy a Jobbik antiszemita kijelentései megnehezítik a Nemzeti Front saját antiszemita múltjának lerázását. Az EP-választáson győztes Le Pen tudja, ahhoz, hogy eséllyel startoljon rá a köztársasági elnöki székre és a francia nemzetgyűlésre, be kell bizonyítania a választóknak, hogy a Nemzeti Front már nem egy antiszemita formáció. Ez egyébként nem megy zökkenőmentesen. A francia sajtó bőven talál idéznivalót a párt politikusaitól, többek között a jelenlegi pártvezér apjától, Jean-Marie Le Pentől, aki több mint három évtizeden át vezette a pártot.  

Nemcsak a Nemzeti Front számára kínos a Jobbik, de szövetségesei sem kérnek a magyar pártból. A Geert Wilders vezette holland Szabadságpárt például, amely nyíltan ellenzi a muszlim bevándorlást, a felmérések szerint jelentős támogatásnak örvend a hollandiai zsidó közösségben. Számukra tehát azért elfogadhatatlan a Jobbik, mert ezzel saját szavazóbázisuk egy részét idegenítenék el.

Moszkvai kapcsolat

Ehhez adódik a Jobbik kémbotránya. A moszkvai kapcsolat bizonyítása azért lenne különösen kínos a francia Nemzeti Frontnak és még néhány keményen euroszkeptikus pártnak, mert a híresztelések szerint nem a Jobbik az egyetlen ilyen párt, amely Oroszország segítő közreműködésével finanszírozza létét.

Fotó: Mohai Balázs

Így aztán nagyon úgy tűnik, hogy a Jobbik továbbra is a függetlenek között foglal majd helyet. Mivel senkivel sem tudnak együttműködni, a párt kevesebb költségvetési támogatást kap az EP-től. Így szinte az is kizárt, hogy valamilyen parlamenti pozícióhoz jussanak, és az sem túl valószínű, hogy bármilyen érdemi feladatot bíznának a képviselőikre. Persze ettől még valószínűleg nem esnek kétségbe, hiszen a Jobbik EP-képviselőinek eddig is az volt az egyetlen célkitűzése, hogy az EP plenáris ülésterméből a saját bázisuknak üzenjenek, amire a továbbiakban is lesz lehetőségük.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!