Hogy helyezkednek Brüsszelben a magyar EP-képviselők?

Az Európai Parlament július első hetében alakul újra, de a szakbizottsági tagságok és a különböző parlamenti posztok elosztásáról már javában folyik a színfalak mögötti egyezkedés.

Fidesz

A Fidesz EP-delegációjában továbbra is megkérdőjelezhetetlenek a vezető szerepek. A 12 fős csoport újraválasztotta Gyürk András jelenlegi delegációvezetőt, Szájer József pedig újra megszerezte a néppárti EP-frakció jogalkotási ügyekért felelős alelnöki posztját. Így továbbra is ő irányítja a néppártiak szavazásait, ami azt jelenti, hogy számos alkalommal ellentétesen szavaz majd azzal az állásponttal, amit a magyar nyilvánosság felé a Fidesz képvisel.

A választás előtt adott interjújában Szájer úgy fogalmazott, „morálisan elfogadhatatlannak tartom, hogy az ember az egyik kezével mutatja az igent, és közben a másikkal nyomja a nemet”. Azt viszont mi nem értjük, hogy morálisan miért elfogadható egy kérdésben valahogy dönteni, aztán mást állítani a szavazóknak.

A Fidesz 12 képviselőjéhez csatlakozik két RMDSZ-es és a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának képviselője. Állítólag tárgyalnak a csatlakozásról a szintén felvidéki Híd-Mosttal is. Korábban Simon Zsolt, a párt EP-képviselőjelöltje egyébként azt mondta az EUrologusnak , a Fidesz nem tartja velük a kapcsolatot, „tulajdonképpen nem is vesznek rólunk tudomást”.

A négy határon túli képviselő csatlakozásával 16 fősre erősödne a Fidesz képviselőcsoportja, amivel a németek (34), a lengyelek (23), a franciák (20), az olaszok (17) után a spanyolokkal holtversenyben az ötödik legnagyobb nemzeti delegációt alkotnák az Európai Néppárt frakciójában. Ez pedig azt valószínűsíti, hogy az előző parlamenti ciklushoz hasonlóan most sem lehet arra számítani, hogy a néppárt érdemben bírálja a Fidesz lépéseit. 

MSZP–DK

A MSZP és a DK két-két képviselője az EP-ben is kénytelen lesz összefogni. Az Európai Szocialisták és Demokraták frakciójában ugyanis az azonos országból érkező képviselőknek egy nemzeti delegációt kell alkotniuk. Ez többek között azt jelenti, hogy a képviselők közösen kapnak pénzt a frakciótól, egy delegációvezető képviseli őket a frakció felé, és nagyjából heti rendszerességgel találkozniuk kell egymással.

A közösködés nem megy zökkenőmentesen, az első konfliktus már az EP megalakulása előtt kialakult. A baloldali képviselők ugyanis abban állapodtak meg, hogy egymás között cserélgetik a delegációvezetői posztot, amit elsőként Szanyi Tibor ragadott magához. Szanyi élt is a lehetőséggel, és állítólag az európai parlamenti posztok elosztásánál magának kérte a Foglalkoztatási Bizottság alelnökségét. A DK ezen felháborodott, de valószínűleg csak azért, mert nem nekik jutott eszükbe az ötlet. 

A nemzeti delegációk méretük függvényében jogosultak európai parlamenti posztokra. Ha Szanyinak összejön a bizottsági alelnökség, akkor  nem valószínű, hogy  a négy képviselőnek más is jut . Közben a DK is mozgásba lendült, ők a szocialista frakció vezetésében próbálnak valamilyen pozíciót kiharcolni maguknak. Az európai parlamenti posztokkal egyébként plusz pénz nem jár.

Szintén most kell eldönteniük a képviselőknek, hogy melyik szakbizottságba ülnek be. Az MSZP-s Szanyi Tibor az EP-választás előtt még nem tudta megmondani hol vállalna tagságot, úgy fogalmazott, hogy „lehet, ez akár ki is marad, annyi dolgom lesz a hazai visszacsatolásokkal”. A szakbizottsági munka azonban nem fakultatív, minden képviselőnek legalább két helyen kell tagságot vállalnia.

Úgy tudjuk, hogy Szanyi eredetileg a Gazdasági Bizottságba pályázott, de amikor szembejött a lehetőség, hogy megkapja a Foglalkoztatási Bizottság alelnöki posztját, akkor erre váltott. Párttársa, Ujhelyi István állítólag a Közlekedési Bizottságba és a Kínával foglalkozó parlamenti küldöttségbe igyekszik.

A Demokratikus Koalíciónál Molnár Csaba a Regionális Fejlesztési és a Közlekedési Bizottságba, Niedermüller Péter a Foglalkoztatási és az Állampolgári Jogi Bizottságba ülne be. Nem valószínű, hogy két magyar baloldali is helyet kap a foglalkoztatási területen, tehát itt is konfliktusra lehet számítani az MSZP és a DK között.

Együtt-PM, LMP

Nem sokat tétlenkedett Jávor Benedek, az Együtt-PM politikusa, aki már a múlt héten felszólította az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel a paksi atomhulladék Ukrajnán keresztül történő szállítása ellen. Jávor szerint a 2003 óta ideiglenesen tárolt kiégett fűtőelemeket nem szabadna átszállítani Kelet-Ukrajnán a jelenlegi polgárháborús helyzetben, és a paksi bővítés tervezésekor az ilyen kockázatokkal is számolni kellene. Az Együtt-PM-es politikus egyébként a Környezetvédelmi, illetve az Ipari és Energiaügyi Bizottságban szeretne dolgozni.

Az LMP-s Meszerics Tamás a Külügyi Bizottságot célozta meg, második választása a Regionális Fejlesztési vagy a Foglalkoztatási Bizottság lenne. A Külügyi egyébként az EP egyik legnépszerűbb bizottsága, viszont érdemi döntési kompetenciája lényegében nincs a testületnek. Általában kemény hangvételű, de teljesen súlytalan határozatokat szokott elfogadni.

Jobbik

Nagy a hallgatás a Jobbik három EP-képviselője körül. Biztosnak tűnik, hogy egyik euroszkeptikus formációhoz sem csatlakoznak, arról, hogy miért nem kellenek senkinek korábban részletesen írtunk. 

A jobbikosok első erőpróbája az EP nyitóülésén lesz. Ekkor ugyanis valószínűleg bejelentik, hogy a magyar hatóságok kezdeményezték a kémvádakkal illetett Kovács Béla mentelmi jogának felfüggesztését. Az EP-ben egyébként a mentelmi jog felfüggesztése hasonlóan zajlik a magyar parlamenti eljáráshoz: először a Jogi Bizottság zárt ülésén meghallgatják a képviselőt, majd egy ajánlással a plenáris ülésre terjesztik az ügyet, ahol a képviselők döntenek arról, hogy felfüggesszék-e a mentelmi jogot, vagy sem.

A Kovács-ügyet leszámítva valószínű, hogy a jobbikos EP-képviselők folytatják a jól bevált receptet: az Európai Uniót folyamatosan bírálják, amiért az versenynek teszi ki a magyar vállalkozásokat, lehetővé teszi a magyar föld külföldiek által történő megvásárlását, illetve a külföldi termékekkel való szabad kereskedelmet.