Nem vagyok szelfimániás

Nézi a világbajnokságot?

Persze, próbálom követni.

És kinek drukkol?

Az ember sajnos hozzászokott ahhoz, hogy választani kell más csapatok közül, mert mi nem vagyunk ott a világbajnokságon. Angliának szoktam drukkolni, őket ismerem a legjobban a porondon levők közül. De Horvátország is közel áll hozzám (az interjút múlt héten csináltuk, azóta nem tudjuk, hogy van-e új kedvenc - szerk).

Tippelne, hogy ki nyeri a vébét?

Jó eséllyel az európaiak közül kerülhet ki a győztes.

Mit mondana egy munkanélküli magyar állampolgárnak, mit tett ön foglalkoztatási biztosként az ő érdekében?

Az Európai Bizottság pénzt és iránymutatást ad a tagállamoknak, köztük Magyarországnak a foglalkoztatás javítására. Ezeket a forrásokat, például az Európai Szociális Alapot, az elmúlt években meg kellett védeni. Nem mindenki akarta, hogy legyen egy uniós szinten meghatározott minimuma a humántőke-beruházásnak. A támogatás mellett ajánlásokat adtunk a tagállamoknak, hogy miként bővíthetik a foglalkoztatást.

Andor László

Fotó: Olivier Hoslet

A másik jelentős kezdeményezésem a fiatalok körében tapasztalt rendkívül magas munkanélküliséget próbálja kezelni. Ez az ifjúsági garancia, amely mögé felsorakozott az összes uniós intézmény és a nemzeti kormányok is. Ennek magyarországi megvalósításán dolgozik a kormány, és a Bizottság ehhez külön pénzt biztosít. Fontos eredménynek tartom, hogy erre a célra akkor is sikerült pénzt szerezni, amikor a költségvetés egyéb tételein keményen vágtak.

A harmadik terület, amit kiemelnék, a külföldön foglalkoztatottak jogainak védelme és a rendelkezésükre álló lehetőségek bővítése. Határozottan felléptem azért, hogy a külföldön, például Angliában munkát vállaló magyarok ne szenvedjenek hátrányos megkülönböztetést, ne csorbuljanak a jogaik, és jobb tájékoztatást kapjanak a munkavállalói, illetve szociális jogaikról.

Ön többször bírálta az Európai Bizottság válságkezelő politikáját, de rendszeresen kisebbségben maradt. Legutóbb Berlinben mondta, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió alapjaiban hibás, és arra kényszeríti a bajba jutott tagállamokat, hogy belső leértékelést hajtsanak végre, ami miatt csökkentek a bérek, a háztartások jövedelmei, és nőtt a szegénység. Mi lenne az ön receptje?

Nem a jelenlegi bizottsági politikát bíráltam, hanem azt állítom, hogy az euróövezetet létrehozó maastrichti modell alapvetően hiányos. Már korábban is látszott, hogy a monetáris unió mellett hiányzik a fiskális pillér (az európai kormányok költségvetési kiadásainak összehangolása – szerk.). Ez a gazdasági válságban be is bizonyosodott. Egyszerűen hiányoztak azok az eszközök, amelyek az eurózóna megrendült országainak gyorsan segítséget nyújthattak volna.

Nem ma merült fel a gondolat, hogy szükség lenne ilyen eszközökre. A közös valutáról való gondolkodás a 70-es években kezdődött, és már akkor felmerült, hogy az árfolyam- és kamatpolitika összehangolása mellett a fiskális területen is valamilyen együttműködésre lenne szükség a közös valutát használó országok között. Sőt, már az európai munkanélküli segély gondolata is megjelent.

Maastrichtban viszont egy korlátozott monetáris unió jött létre. Meg lehet még javítani ezt a rendszert, vagy az euró bukásra van ítélve?

Az euró hiányosságainak árát most fizetik meg az európai országok, többek között a magas és tartós munkanélküliség formájában. A Bizottság 2012-ben elindította az euróövezet reformját. Felmerült az európai országok adósságának részleges összevonása, illetve az európai szintű automatikus stabilizátorok bevezetése. Ez utóbbi olyan pénzügyi transzfereket jelent, amelyeket szigorú feltételek mellett, de automatikusan lehetne folyósítani.

Azt javasolta, hogy az Európai Unió rövid távon és részlegesen finanszírozza a munkanélküliek ellátását. Ez elkerülhetetlenül azt eredményezné, hogy a gazdagabb, versenyképesebb, tehát északi és nyugati országokból keletre és délre áramlana a pénz. Lát erre bármennyi politikai esélyt? Hiszen Németország és más nettó befizető országok ettől kategorikusan elzárkóztak.

A valódi kérdés az, hogy Németország együtt akar-e élni az eurózóna felbomlásának kockázatával. A valutaunió megerősítése Németországnak is érdeke. Ehhez meg kell szüntetni azt a helyzetet, amikor az euróövezetből fakadó előnyök a tagállamok egyik felénél, a hátrányok pedig szinte kizárólag a másik oldalon csapódnak le.

A válság előtti formájában nem lenne fenntartható az euró. Az elmúlt években rengeteg szakértői vélemény született arról, hogyan lehetne jobban szétteríteni az előnyöket. A bankunió bevezetése fontos előrelépés, de nem a történet vége. Az európai szintű munkanélküli segély bizonyos feltételek teljesülésekor automatikusan működésbe lépne, és oda irányítaná a pénzt, ahol magas a munkanélküliség, és ebből fakadóan magasak az állami költségvetés terhei. Nagy előnye lenne, hogy nem igényelne külön politikai döntést. Ezt azért emelem ki, mert az elmúlt években láttunk olyat is, hogy egy kormány a válságkezelés kellős közepén összeomlott, mert nem tudták lezárni a válságkezelő intézkedésekről rendezett parlamenti vitákat.

Van arra esély, hogy ebből belátható időn belül politikai döntés legyen?

Erre nincs garancia, de 4-5 évvel ezelőtt még a görög válságra is sokan úgy tekintettek, mint ami elsősorban a görögök sajátosságaiból fakad. Kellett néhány év, amíg mindenki belátta, hogy rendszerszintű problémáról van szó.

Álláskeresők várakoznak nyitásra várva a munkaügyi központ előtt Theszaloníkiben, 2013. november 13-án.

Fotó: Bloomberg

A válság hatásai azóta enyhültek, most egy olyan időszakban vagyunk, amikor könnyű elbizakodottnak lenni. Sokan azt gondolhatják, hogy a válságból kilábaltunk, a veszélyek elhárultak. Ez azonban nem így van; az eurózóna rendszerszintű problémái enyhültek, de megmaradtak. A jó hír az, hogy a válság tapasztalatai alapján mára hiteles, szakmai alapokon álló reformprogramokat dolgoztak ki. Most terelődik politikai szintre a vita, az uniós miniszterek júliusban vitatják meg a kérdést.

Biztos, hogy a munkanélküli-segélyek finanszírozása az uniós országok közötti egyenlőtlenség enyhítésének legjobb eszköze? Egy ilyen lépés valószínűleg még jobban megerősítené az egyes országokban (pl. Nagy-Britannia és Franciaország) már így is igen erős euroszkeptikus, bevándorlás-ellenes erőket.

Nem tartok ettől, épp ellenkezőleg. Egyrészt, Nagy-Britannia nem része az eurózónának, így nekik semmi olyanban nem kellene részt venniük, amiben nem szeretnének. A britek azonban kívülállóként sokszor hitelesebb véleményt alkotnak az eurózónáról, mint azok az országok, amelyek benne vannak az övezetben. A UKIP kritikája is – ebben a kérdésben – sok helyen helytálló: alapvetően azt mondják, hogy az euró a fiskális pillér hiánya miatt nem működik jól. Ha ezt sikerülne orvosolni, az egész euróövezet jobban működne, jobban szolgálná az európai gazdaságot, oldaná a társadalmi feszültségeket, és ezért javulna az euró megítélése.

Tény ugyanakkor, hogy az EU egyes tagországai versenyképessebbek a többieknél. Németországot a 2000-es évek elején még Európa beteg embereként emlegették, aztán reformokat hajtottak végre, és most azt róják fel nekik, hogy mindenki másnál hatékonyabban és olcsóbban termelnek. Mi szükséges ahhoz, hogy a magyar gazdaság érdemben közeledjen a némethez?

Nem reális elvárás, hogy Magyarország, Szlovákia vagy a közép-európai térség többi országa olyan típusú gazdasággá váljon, mint Németország vagy Ausztria. Ennek számos oka van. Az egyik a rendszerváltás során kialakult nemzetközi munkamegosztás, és az a szerep, amelybe Magyarország akkor belekényszerült. Németország tőkeexportőr, vállalatai a világ sok országában jelen vannak, Magyarország pedig tőkebehozatalra szorul, és ez alapvetően meghatározza a fejlődési lehetőségeinket.

A kérdés inkább az, hogy az európai centrummal való szorosabb integráció milyen lehetőségeket kínál a közép-európai országoknak, és ezen lehetőségek közül melyik kínálja a leggyorsabb fejlődést. A felzárkózási stratégiát nekünk kell kidolgoznunk, az Európai Unió ehhez pénzügyi támogatást ad. Sok múlik azon például, hogy milyen szabályozási környezetbe kerülnek a külföldi tulajdonú vállalatok, és mire használjuk az EU-forrásokat.

Magyarországon más uniós országokkal összehasonlítva is rendkívül alacsony a foglalkoztatottság. Ezen némiképp javított az Orbán-kormány közmunkaprogramja, a májusban közzétett adatok szerint 4 millió fölött van a foglalkoztatottság, 8,1 százalékon áll a munkanélküliség. Ön idén januárban azt mondta, hogy túl nagy a hangsúly a közmunkán, mert annak nem a tartós foglalkoztatást kellene szolgálnia, hanem segítenie kellene a versenyszférába való visszatérést. Milyen a közmunkaprogram megítélése uniós körökben?

Szögezzük le, hogy a foglalkoztatáspolitika célja nem a statisztikák, hanem a tényleges helyzet javítása. A közfoglalkoztatásnak döntő szerepe van abban, hogy a magyar statisztikák javultak, ez azonban nem eredményez jó minőségű foglalkoztatást. Többször beszéltem magam is közmunkásokkal, a beszámolóikból ez világosan látszik.

Lehet, hogy sokat javított volna a magyarországi ismertségén és megítélésén néhány fénykép, amin a magyar foglalkoztatási biztos közmunkásokkal beszélget...

Nem vagyok szelfimániás, nem tudom, hogy készült-e erről fotó.

Visszatérve a közmunkaprogramra: ön szerint mi a probléma vele?

A program túlméretezett és nem látszanak a közmunkából kivezető utak. A tartós közfoglalkoztatásnak az a veszélye, hogy Magyarországon ezzel megjelennek B kategóriás munkavállalók, akikre nem érvényes a minimálbér, és nem érvényesek a „rendes” munkavállalókra vonatkozó munkavádelmi szabályok.

Láttunk híradásokat olyan esetről, amikor az önkormányzat által foglalkoztatott közmunkásokat baleset érte, és a polgármester nem tudta, hogy őt mint foglalkoztatót ilyen helyzetekben munkáltatói kötelességek terhelik. A közmunkást foglalkoztató önkormányzatokra is vonatkoznak a munkavédelmi szabályok, amelyek például a kockázatok felmérésére, illetve a munkahely biztonságának garantálására vonatkoznak.

Vitathatatlan, hogy alacsony foglalkoztatási szintnél, a válság után a kormánynak támogatnia kell a foglalkoztatást, és munkavállalást elősegítő képzést. De ettől még a munkavállalókat védő legalapvetőbb szabályokat be kell tartani.

Közmunkás energiafűz-ültetvényt kapál Tiszasason, 2013. október 1-jén.

Fotó: Bugány János

Ezek az intézkedések viszont tovább növelnék a közmunka költségeit...

A közmunkaprogram társadalmi-gazdasági haszna sok esetben vitatható. Meg kellene nézni, hogy a kormány vajon hatékonyan használja-e fel az adófizetők pénzét, és azt, hogy a program mennyiben javított az érintettek helyzetén.

A közmunkaprogram mellett gyakran elhangzik az érv, hogy az elmaradott térségekben egyszerűen nincs más munkalehetőség. Ide érkezik a legkevesebb befektetés, itt a legkevésbé aktívak a vállalatok, ebből következik, hogy itt keletkezik a legkevesebb állás a versenyszférában. Mit kezdene például Északkelet-Magyarország foglalkoztatási problémáival?

Északkelet-Magyarországon eddig leginkább infrastruktúra-fejlesztés zajlott. Megépült például az autópálya Miskolc, Nyíregyháza és Debrecen irányába. A fejlesztéstől azt várták a kormányok, hogy az infrastruktúra javulásával majd megérkeznek a vállalatok is. Ez nem történt meg a várt nagyságrendben, ezért tehát meg kell nézni, hogy mi a következő fejlesztéspolitikai lépés.

Szükség lehet a közfoglalkoztatásra is, de úgy, hogy az legalább középtávon segítse a munkaerőpiacra való visszatérést. Például szociális szövetkezeteket kellene létrehozni, vagy támogatások biztosításával lehetne átvezetni a közmunkaprogramról kikerülőket a kis- és középvállalati szektorba.

Ön szerint akkor valóban nem kellene annyit költeni a budapesti fejlesztésekre, és inkább vidéken kellene költeni az uniós fejlesztési pénzeket?

Ennek az ügynek van egy aktuálpolitikai félrehallása, nem hiszem, hogy szembe kellene egymással állítani a fővárosi és a vidéki fejlesztéseket. Az előző és a jelenlegi uniós támogatási ciklus között magyar szempontból a legfőbb különbség az, hogy a Budapestet is magába foglaló Közép-Magyarország régió viszonylag sokat fejlődött, míg a másik hat magyarországi régió elmaradottsága alig csökkent. Ez nem magyar sajátosság. Szlovákiában talán még nagyobbak a különbségek Pozsony illetve a közép- vagy kelet-szlovákiai régiók között.

A leszakadó térségekből történő elvándorlást valamilyen formában ellensúlyozni kell, hiszen így a szegényebb régiók felkapaszkodási lehetősége még tovább romlik. Ezért tényleg logikus lépés az elmaradottabb régiók támogatását fokozni, erősíteni az ottani gazdasági tevékenységet.

Több nyugat-európai országban felerősödtek a közép- és kelet-európai munkavállalókkal kapcsolatos ellenérzések. A német, a brit, a holland és a svéd miniszterelnök nemrég azt mondta, hogy keményen fellépnek „a szabad mozgás jogával való visszaélés ellen”. A brit nyomásra indult kezdeményezés mögött az a feltételezés áll, hogy, hogy a 2004-es bővítés után a közép- és kelet-európai munkavállalók megjelenése a nyugat-európai munkaerőpiacon feszültségeket okozott, csökkentette az átlagos bérszínvonalat, illetve munkát vett el a hazai munkavállalóktól. Hol hibás ez az érvelés?

Választások előtt és után sok minden elhangzik. Sajnálatos, hogy sok országban a migránsok lettek a bűnbakok a válság okozta nehézségekért. Ráadásul Nagy-Britanniában a bulvársajtónak is súlyos felelőssége van a közvélemény félretájékoztatásában. Ez a fajta manipuláció fokozza a jóléti sovinizmust, a külföldi munkavállalókkal szembeni rosszindulatot. Felelős politikusoknak ezt inkább csillapítani kellene, nem pedig úszni az árral.

Ami a konkrét kérdést illeti, a valóság az, hogy azok a munkavállalók, akik a magasabb jövedelmű országokba mennek, inkább hozzájárulnak a fogadó ország gazdaságához. Azok elsöprő többsége, akik az EU-n belül másik országba költöznek, dolgozni mennek, és nem szociális juttatásokért. Így van ez a kivándorló magyarok esetében is. Nincs olyan mértékadó számítás, amely azt mutatná, hogy az unión belüli munkaerő-mobilitás negatívan hatna a fogadó országok gazdaságára. Előfordulhat persze, hogy a vártnál sokkal több munkavállaló érkezik valahonnan. Ez történt például Angliában a lengyel munkavállalók esetében. Ezt a helyzetet valahogy kezelnie kell a kormánynak, segítenie a társadalmat abban, hogy megfelelően dolgozza fel az ilyen változásokat.

A migráns munkavállalókról szóló vitát az új tagállamokból érkező munkavállalókra hegyezik ki, miközben ez a csoport az elmúlt években mindig kisebbségben volt a nem európai bevándorláshoz képest. Az elmúlt 20 évben nem volt olyan év, amikor Nagy-Britanniában az Európából érkező bevándorlók többségben lettek volna a teljes bevándorló népességen belül.

A harmadik csúsztatás a bevándorlás költségvetési hatásával kapcsolatos. Ha megnézzük a munkavállalók által befizetett adók, illetve az általuk felvett szociális juttatások egyenlegét, akkor megint azt látjuk, hogy a fogadó állam szempontjából az egyenleg pozitív.

Milyen volt a viszonya a magyar kormánnyal? A Fidesz nem támogatta az ön jelölését, aztán 2012-ben is támadták, amikor nem vett részt azon a biztosi kollégiumi ülésen, ahol a kohéziós támogatások felfüggesztésére tett javaslatot az Európai Bizottság. A Fidesz tulajdonképpen azt mondja, hogy az elmúlt években nem volt magyar EU-biztos, annyira nem volt élő kapcsolat. Volt egyáltalán kapcsolatuk?

Ez az állítás egyáltalán nem igaz, bárkitől is származzon. A kormány tagjaival, illetve a magyar diplomáciával teljesen normális munkakapcsolatom volt és van. Attól, hogy egy biztost valamilyen politikai színezetű kormány delegál, még nem válik egy politikai irányzat képviselőjévé. A szakterületemen dolgozó miniszterekkel és államtitkárokkal, így Réthelyi Miklóssal, Balog Zoltánnal vagy Czomba Sándorral folyamatos volt az együttműködés. De például Fellegi Tamással is sokszor egyeztettünk, amikor Magyarország pénzügyi segítségért fordult az Európai Unióhoz és az IMF-hez. Az uniós források ügyében többször beszéltem Lázár Jánossal is, hiszen köztudott, hogy komoly zavarok voltak otthon. Ennek mindig lett eredménye is, akár a munka törvénykönyvéről, akár az EU-forrásokról volt szó. Ezeken a kormányzati kapcsolatokon túl azt is kiemelném, hogy foglalkoztam Magyarország értékeinek brüsszeli bemutatásával, de azzal is, hogy az EU-intézményeknél dolgozó magyarok ismerjék, segítsék egymást.

Andor Olli Rehnt őrzi a pályán. A bizottsági munkában is két végletet képviseltek: Andor a szociális intézkedéseket, a finn pénzügyi biztos megszorításokat és takarékosságot szorgalmazott.

Fotó: Európai Bizottság

Nem szoktam pártpolitikai kampányokban részt venni, ezt most sem tenném. A pártpolitikai különbségek ellenére azt gondolom, sokan egyetértenek abban, hogy az EU-politika két fő elemből áll: nemzeti érdekeket érvényesíteni és szövetségeket építeni. Persze nem mindegy, mit jelölünk meg nemzeti érdekként, és mennyit áldozunk azért, hogy legyenek szövetségeseink, támogatóink. A két fő elem mellett azonban van egy harmadik is, ez pedig az EU alakítása, fejlesztése. Erről otthon túl kevés gondolkodás folyik, pedig ebben is részt kell venni, kell hozzá elemzés és elképzelés. Nincs olyan kis ország, amely ne lehetne befolyással a folyamatokra, ráadásul Magyarország nem kicsi, hanem közepes méretű országnak számít az EU-ban.

Van magyarországi politikai ambíciója?

Nem tudok ilyenről beszámolni most. Korábban sem voltam politikailag passzív, a szakmai, akadémiai tevékenységem mellett próbáltam segíteni azokat a politikai erőket, amelyeknek a gondolatvilága közel állt az enyémhez.

Igaz, hogy szimpatizál az LMP-vel?

Volt, hogy kaptam brüsszeli rendezvényükre meghívást, aminek szívesen eleget tettem. Jó hangulatú beszélgetés volt. De sok más, mások által szervezett rendezvényen is részt vettem. Rendszeresen részt veszek a szocialista kormányfők informális tanácskozásain, amelyeket az Európai Tanács ülései előtt tartanak. A szélsőjobboldali pártokat leszámítva az elmúlt időszakban mindenkivel együtt kellett működnöm, és akik ehhez partnerek voltak, azokkal szívesen együtt dolgoztam.

Ugye megígéri, hogy egyszer mond valami konkrétumot a politikai ambícióiról...

Megígérem, de egyelőre nincsenek ilyenek.

Az EP képviselőkhöz intézett körkérdésünkben is szerepelt, ezért megkérdezzük Önt is: 2020-ban a föderálisabb Európa vagy a nemzetek Európája irányvonal lesz jellemzőbb az EU-ra?

A kettő nem zárja ki egymást. Ahhoz, hogy az Európai Unió tagállamai autonóm módon tudjanak cselekedni, például pénzügyi kérdésekben, új elemekre van szükség uniós szinten. Ez nem jelent föderálisabb Európai Unió a jelenleginél.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!