Ki veszít az EU-orosz kereskedelmi háborún?
További Eurologus cikkek
-
Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban - 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- Ausztráliában betiltják a közösségi média használatát a 16 éven aluliak számára
- Forrong Georgia, a rendőrök összecsaptak a tüntetőkkel
- Magyar középiskolák bezárására készülnek Szlovákiában
- Évtizedekig nem beszéltek, mostantól már kereskednek – így békült ki két ázsiai óriás
- Észak-Koreára kilátást nyújtó kávézót nyitott a Starbucks
- Csalásra gyanakodnak, újraszámolják a román elnökválasztás szavazatait
- Okafogyott lett a munkájuk – hazatértek az albániai menekültközpontokból az olasz rendőrök és szociális gondozók
- Az Európai Parlament új állásfoglalásában nyomást gyakorol Magyarországra Ukrajna támogatásának ügyében
- Megszállhatja Ukrajnát a Nyugat, százezer békefenntartó érkezhet az országba
- A választás, ahol a pártok győzelem helyett egymást próbálják alulmúlni
Augusztus elején Oroszország szankciókat léptetett életbe az Európai Unióból érkező élelmiszerek behozatalára. Az EU statisztikai hivatala szerint az egy évre életbe léptetett orosz válaszlépések, a kieső exportbevételek miatt akár 12 milliárd eurós kárt is okozhatnak az uniós tagállamok gazdaságainak. A magyar élelmiszeripart ért károkat szakértők nagyjából 80 millió euróra, azaz 25 milliárd forintra teszik. Ez ugyan jelentős összeg, de a pontosabb becslések nyomán valószínűleg csökkenni fog, és akár a magyar költségvetés is képes lehet ennek finanszírozására.
A teljes veszteség csak akkor jelentkezik, ha az orosz szankciók valóban kitartanak egy éven át, és ezalatt a magyar és európai termelők nem képesek más piacokra átirányítani a kivitelüket. Ráadásul az EU részben vagy egészben képes kártalanítani a gazdákat. Így akár az is elképzelhető, ha valóban működik a tagállamok közötti szolidaritás, hogy az eddig életbe léptetett orosz szankciókból eredő károkat az uniós tagállamok megosztják egymás között és lenyelik.
Mennyi az annyi?
Az Európai Bizottság augusztus közepén elkezdte kidolgozni az uniós mezőgazdasági termelőknek szánt kompenzáció részleteit. Dacian Ciolos mezőgazdasági biztos vezetésével szakértők azt vizsgálják, hogy országonként, ágazatonként és az egyes termékcsoportokra lebontva ténylegesen mennyi kár keletkezik a szankciók hatására.
Az Oroszországba szánt export egy része ugyanis átirányítható más piacokra, kevés olyan termék van, amelyet kizárólag orosz exportra szántak és máshol eladhatatlan. Az Európai Bizottság számláin a 2014-es költségvetésben szerepel 400 millió euró az európai gazdák kompenzációjára, amelyet váratlan környezeti károk, vagy gazdasági nehézségek esetén is igénybe lehet venni. Ez az összeg biztos, hogy nem elegendő a gazdák kártalanítására, de a mezőgazdasági miniszterek szeptemberi találkozójukon megemelhetik a keretet.
Az orosz korlátozások leginkább Finnországot, Görögországot és a közép- és kelet-európai új tagállamokat sújtják. A finn export több mint 10 százaléka megy az oroszokhoz, a finn gazdaszervezetek szerint csak a tejtermékek esetében 400 millió euró kár éri az ország gazdaságát, bár azt érdemes megjegyezni, hogy a hasonló esetekben végzett első becslések később túlzónak szoktak bizonyulni.
Görögország és Spanyolország elsősorban a zöldség-gyümölcs ágazatban szenvedett károkat, ahogy a keleti új tagállamok, köztük Magyarország is. Ráadásul néhány napja francia gazdaszervezetek már amiatt aggódtak, hogy az orosz piacról kiszorult kelet-európai termékek elárasztják a nyugat-európai piacokat.
Üres polcok Moszkvában
Az oroszok talán még jobban rászorulnak az európai élelmiszer-importra, mint az európai gazdák az orosz piacokra. Az orosz élelmiszerimport 40 százaléka az EU-ból érkezik, ennek kiesése a mindennapokban is érzékelhető az orosz fogyasztók számára a kínálat szűkülése és az áremelkedés miatt.
A BBC tudósítása szerint az orosz közösségi hálót elárasztották az olyan képek, amelyek az élelmiszerüzletek egykor nyugati termékekkel megrakott üres polcait mutatják. A különböző hús- és tejtermékekre, valamint bizonyos zöldség-gyümölcsökre életbe léptetett importtilalom miatt az orosz boltokban meredeken emelkednek az árak.
A tej ára egy hét alatt 6, a sajté 5, a csirkehúsé 20-60 százalékkal emelkedett. Oroszország a kieső termékeket brazil, argentin, török és egyiptomi exporttal igyekszik pótolni, de ez időigényes és élelmiszer-ipari szakemberek szerint mindenképpen drágább lesz, mint az európai import.
Nyikolaj Fjodorov orosz mezőgazdasági miniszter korábban úgy nyilatkozott, hogy ötven milliárd rubelt (nagyjából egymilliárd eurót) tettek félre az áruk pótlására, de ennél többre is szükségük lehet.
Közben úgy tűnik, az embargó megkerülésére is vannak ötletek, a Novaja Gazeta szerint például Kurszkban fehéroroszként címkézett tengeri garnélák tűntek fel – ezzel csak az a probléma, hogy az országnak nincs tengerpartja. A fehérorosz külügyminisztérium szerint ezzel semmi gond, mert bérelhetnek tengeri hajókat, és egyébként importot is feldogozhatnak.
Éledező szovjet emlékek
Úgy tűnik, hogy a nyugati termékek import-tilalma újra beindíthatja a szovjet időszakra jellemző élelmiszer-csempészetet Oroszországban. Az orosz hatóságok már most közölték, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik az árakat, és súlyos büntetést rónak ki arra, aki a tilalmazott nyugati termékeket az országba beviszi, és azt jó áron értékesíti a feketepiacon.
Persze az ilyen fenyegetéseket szinte lehetetlen beváltani, ezért aztán orosz elemzők is arra számítanak, hogy egy elhúzódó élelmiszer-behozatali korlátozás esetén elkerülhetetlen a prémium kategóriás nyugati élelmiszerek feketepiacának kialakulása.
Az európai élelmiszerek hiányát elsősorban az orosz középosztály, illetve az őket kiszolgáló szolgáltató szektor érzi meg. A Reuters által idézett, Moszkvában 370 éttermet üzemeltető OAO Rosinter Restaurants Holding szerint például az éttermeikben forgalmazott alapanyagok több mint fele európai eredetű.
Mi lesz, ha eldurvul a gazdasági háború?
Lehetetlen megjósolni annak következményeit, ha Oroszország az európai szankció-rezsimhez hasonló válaszlépéseket léptetne életbe, például korlátozná az európai pénzügyi, vagy energiaszektor működését az országban.
Az augusztusban elfogadott, úgynevezett harmadik körös európai uniós szankciók eddig nem igazán okoztak kárt az európai vállalatoknak. A New York Times tudósítása szerint az osztrák Raiffeisen (amely adózás előtti profitjának 74 százalékát az orosz piacon érte el 2013-ban), a holland Rabobank, illetve a francia Société Générale is úgy nyilatkozott, hogy a szankciók csak minimálisan fogták vissza az orosz leányvállalataik profit-termelő képességét.
Ez persze nem véletlen, hiszen az orosz pénzintézeteket sújtó európai szankciók hatálya alól az európai vezetők kivonták a kontinens bankjainak orosz leányvállalatait. Az esetleges orosz válaszlépések viszont pont ezeket az európai érdekeltségű bankokat célozhatják, amelyek összességében több százmilliárd eurót fektettek be Oroszországba az elmúlt napokban.
Bár az Európai Bizottság egy külön válság-kompenzációs alap felállításán is dolgozik, az szinte kizárt, hogy egy ilyen alap hatékony kártalanítást nyújtana az európai pénzügyi-, energia-, vagy például a Richter és Egis kapcsán magyar szempontból is különösen fontos gyógyszer-ágazattal szemben életbe léptetett szankciók esetén.
Egy ilyen alap felállítása ezért elsősorban szimbolikus jelentőséggel bírna. Azt mutatná, hogy a tagállamok elismerik: az Oroszországgal szemben életbe léptetett büntető-intézkedések az unió egészének érdekét szolgálná, míg a válaszlépésekből eredő hátrányok aránytalanul oszlanak meg a tagok között.
Mindenkinek maga felé hajlik a keze...
Daniel Gros, a Center for European Policy Studies, brüsszeli kutatóintézet elemzője szerint nincs szükség a mezőgazdasági termékek tervezett EU-s kompenzációra. Gros úgy érvel, hogy az élelmiszerek olyan tömegáruk, amelyek könnyen átcsoportosíthatók más exportpiacokra.
Gros szerint csak azon termékek esetében kellene az EU-nak kompenzációt fizetnie, amelyek kifejezetten az orosz piacra, egy-egy megrendelő igényeinek megfelelően készülnek, ezért máshol nem lehet őket eladni. Jellemzően ilyen termékeket gyártanak a német kis- és középvállalatok. Az egyébként német származású Gros ezért indirekt módon az ő kisegítésük mellett érvel.
Ráadásul az elmúlt évtizedek kereskedelmi szankcióit vizsgáló kutatások rendre arra a következtetésre jutnak, hogy a gazdasági korlátozások igen alacsony hatékonysággal érik el céljukat. A tanulmányok Észak-Korea példáját emelik ki, hiszen az országot több évtizeddel ezelőtt embargó alá vonta a nyugat, mégsem sikerült megakadályozni, hogy a phenjani rezsim atomfegyverre tegyen szert. Az ellentábor ugyanakkor Irán példájára hivatkozik, ahol a nyugati gazdasági szankciók oly mértékben veszélyeztették a rezsim stabilitását, hogy az kénytelen volt tárgyalóasztalhoz ülni a közelmúltban a nukleáris programjának nemzetközi ellenőrzéséről.
Oroszország azonban más, mint Irán, vagy Észak-Korea - mutatnak rá az elemzők. Az oroszok ugyanis képesek olyan válaszlépésekre, amelyek a nyugati gazdaságoknak is érzékeny veszteségeket okoznak, egész egyszerűen azért, mert Oroszország és a nyugat ezernyi gazdasági és kereskedelmi szállal kötődik egymáshoz. A kérdés már csak az, hogy ha a gazdasági szankciókkal nem lehet hatni Moszkvára, hogy hagyjon fel a kelet-ukrajnai konfliktus szításával, akkor miként lehetne az orosz vezetést a békés megoldás fele terelni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon