Ukrajna és az új vezetők a téma az EU-csúcson

További Eurologus cikkek

Az új orosz szankciók megtárgyalása mellett az uniós külpolitikai főképviselőt és az EU állandó elnökét is mai csúcstalálkozójukon választják az uniós vezetők.

Az EU jövője szempontjából meghatározó döntések születhetnek az állam- és kormányfők szombat délután 5-kor kezdődő rendkívüli csúcstalálkozóján. A találkozó fő témája az ukrajnai orosz beavatkozásra adott egységes válasz, azaz az újabb gazdasági szankciók lesznek.

A tagállami vezetők döntenek az új külpolitikai főképviselő személyéről, akinek évtizedek óta nem látott külpolitikai válsághelyzetekben kellene egységbe kovácsolnia az EU-28-ak álláspontját. A főképviselővel egyszerre születik döntés az Európai Tanács elnökének személyéről. A pozíció a Lisszaboni szerződés 2009-es életbe lépése óta egyre fontosabbá vált, nem kis részt a jelenlegi elnök, Herman Van Rompuy ügyes taktikázása nyomán.

Ukrajna

Az ukrán válság kicsúszik az irányítás alól - figyelmeztetett tegnap Frank Steinmeier német külügyminiszter, miután a NATO által közzétett felvételek világosan igazolták, hogy orosz csapatok hatoltak be Ukrajna területére. Az erre adandó válaszlépések megtárgyalása előtt az uniós vezetők meghallgatják az ülésre meghívott Petro Poroschenko ukrán elnököt.

Az elmúlt napok nyilatkozatai alapján az Oroszországgal kapcsolatban korábban visszafogottságot mutató Franciaország és Olaszország is új, az eddigieknél keményebb gazdasági szankciókat szorgalmaz azt követően, hogy egyértelműen Oroszországhoz köthető katonai alakulatok szállták meg Ukrajna keleti területeit. A francia külügyminiszter elfogadhatatlannak nevezte az orosz lépést, a holland miniszterelnök arról beszélt, hogy a lépés nem maradhat következmények nélkül.

Az EU nyár elején célzott, orosz magánszemélyekre és vállalatokra vonatkozó szankciókat, majd július végén egész gazdasági ágazatokra kiterjedő korlátozásokat vezetett be. Az orosz válaszlépés sem késett, az ország megtiltotta az uniós mezőgazdasági termékek behozatalát, a napokban pedig az orosz energiaügyi miniszter már azzal fenyegetőzött, hogy az ukrán válság az európai országokba irányuló gázszállítások megzavarásával járhat. Hasonló, az európai országokra vonatkozó fenyegetés még a 2008-as orosz-ukrán gázválság idején sem hangzott el.

Szijjártó Péter parlamenti államtitkár péntek délután a szankciók kapcsán azt mondta, hogy “ha valamelyik tagállam újabb szankciókat javasolna Oroszország ellen, az egyaránt rossz lenne Oroszországnak, az uniónak, így Magyarországnak is.” Az államtitkár szerint Oroszországnak és az uniónak stratégiai szövetségben kell élnie a jövőben. “Ez hozzásegítené Európát ahhoz, hogy visszaszerezzen valamit az elveszített versenyképességéből” - mondta.

Obama elnök csütörtökön kijelentette, hogy nem tartja járható útnak az orosz-ukrán konfliktus katonai rendezését, kizárta az Egyesült Államok katonai szerepvállalását a konfliktusban és a gazdasági szankciók további szigorítása mellett érvelt. Az Egyesült Államokkal összhangban az EU is az erősebb szankciók életbe léptetését fontolgatja, ezek egy részéről már ma dönthetnek az uniós vezetők.

Továbbra is kérdéses azonban, hogy az esetleges orosz válaszlépések milyen károkat okozhatnak az EU tagállamok gazdaságainak. A héten foglalkoztunk az eddig elfogadott, mezőgazdasági termékeket érintő orosz tilalom hatásaival, amely elvben akár a 12 milliárd eurót is elérheti. A gyakorlatban a kár ennél jóval kevesebb lehet, ha a mezőgazdasági termékek egy részét sikerül más piacokon értékesíteni, és a tagállamok között kialakított szolidaritási mechanizmussal ezt az uniós országok még le tudják nyelni.

Jóval súlyosabb következményei lennének azonban annak, ha az orosz korlátozások egyes európai ipari, vagy szolgáltatási ágazatokat, például a pénzügyi szektort, vagy a gyógyszeripart érintenének. Az Európai Bizottság a nyáron megkezdte a lehetséges orosz korlátozások európai gazdaságra gyakorolt hatásának felmérését, de a munkával egyelőre nem készült el.

Nehéz kezdetek

A 2009-ben létrehozott külpolitikai főképviselő pozíciót eddig a brit Catherine Ashton töltötte be, akinek nem sikerült kezdeményező szerepet játszani az elmúlt öt év külpolitikai konfliktusaiban. Megválasztása egy klasszikus uniós kompromisszum eredménye: előnynek számított, hogy nő, brit és egyes pletykák szerint az is, hogy nincs külpolitikai tapasztalata.

Ashton gyakorlatilag teljes ciklusa alatt azzal küzdött, hogy a felügyelete alá tartozó szervezetet felállítsa, és életet leheljen bele. Tapasztalatlansága miatt végig azért kellett küzdenie, hogy komolyan vegyék, és kritikusai szerint ahelyett, hogy néhány kulcsfontosságú feladatra koncentrált volna, minden külpolitikai kérdésben megszólalásra törekedett.

Eredményei közül azonban ki kell emelni az iráni atomválság kapcsán játszott közvetítői szerepét. Irán és a nyugati nagyhatalmak Ashton előkészítő munkájának köszönhetően ültek egy asztalhoz az iráni atomprogram nemzetközi ellenőrzésének felújításáról. Ashton-portrénkértide kattintson.

A külügyminiszter

Az ukrán válság csak egy azon kihívások sorában, melyek kapcsán a most választott uniós főképviselőnek egy irányba kellene terelgetnie az uniós országokat.

Az Európai Unióval szomszédos régiók a közelmúltban, a korábbi évek viszonylagos stabilitását követően külpolitikai válságövezetekké váltak. A Közel-Keleten és Észak-Afrikán végigsöprő Arab Tavasz nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a legtöbb érintett országban demokratikus átmenet helyett leginkább instabilitást hozott.

A Magyarországgal szomszédos Ukrajna nyílt háborút visel Oroszországgal, amely az előbbi területének egy részét annektálta, majd a héten reguláris csapatokkal indított inváziót. A Közel-Keleten ismét teljes hőfokon ég az arab-izraeli konfliktus, Szíria és Irak romjain pedig egy szélsőséges iszlamista szervezet garázdálkodik.

És ezek csak az legsúlyosabb, azonnali válságkezelést igénylő kérdések, amelyekre Európának, ahhoz, hogy valódi súlyának megfelelően tudja érdekeit érvényesíteni, egységes fellépéssel kellene válaszolnia.

Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az EU külpolitikájában meghatározó szerepet játszó főképviselő milyen tapasztalattal érkezik. Az utóbbi napokban enyhült, a legnagyobb esélyesként emlegetett olasz külügyminiszter, Frederica Mogherinivel szembeni ellenállás. Az olasz jelölttel szemben elsősorban kelet-európai országok voltak ellenségesek, akik attól tartottak, hogy túlságosan orosz-barát lesz.

Az ukrán konfliktus kiéleződése azonban - legalábbis Nyugat-Európában - elmosta a korábbi törésvonalakat. Csütörtökön és pénteken az összes nagy európai ország kormánya határozott válaszlépéseket és keményebb szankciókat emlegetett.

Mogherini ellenlábasa a lengyel Radek Sikorski lehet, akit viszont túlzott orosz-ellenessége miatt zártak ki egyes elemzők. A legújabb hírek szerint kettejük küzdelméből az olasz külügyminiszter kerülhet ki győztesen.

Az elnök

A lengyeleket azzal lehetne kárpótolni, ha az Európai Tanács és az EU állandó elnöki tisztségét a lengyel miniszterelnök Donald Tusk kapná. Tusk nevét év eleje emlegetik az uniós vezetői posztok kapcsán, Angela Merkel német és David Cameron brit miniszterelnök is támogatná a lengyel vezetőként komoly sikereket elérő politikust.

Tusk azonban állítólag nem szívesen hagyná ott a miniszterelnöki bársonyszéket, és az is ellene szól, hogy a pletykák szerint nehézkesen fejezi ki magát angolul, más idegen nyelvet pedig nem beszél. Ennek ellenére a legtöbben a Tusk-Mogherini páros megválasztását tartották valószínűnek pénteken. A lengyel kormányszóvivő péntek este azt mondta, Tusk sok helyről kapott felmérést, amit nagyon komolyan mérlegel.

A posztra a másik gyakran emlegetett jelölt az észt miniszterelnök, Andrus Ansip, megválasztásával a balti államok felé tennének gesztust az uniós vezetők. Mellette szól még, hogy liberális politikus, így az európai liberális tábor is megkapná az egyik európai vezetői posztot, ami csökkentené annak esélyét, hogy az új biztosi kollégium ősszel esedékes jóváhagyásán a testület ellen szavazzanak.

A brüsszeli körökben keringő harmadik név a dán Helle-Thorning Schmidt miniszterelnöké, aki azonban kijelentette hogy nem tekinti magát jelöltnek a tanácselnöki posztra.

A csúcstalálkozón a vezetők meg akarják még vitatni az iraki és a szír helyzetet az izraeli-palesztin konfliktust, mindehhez pedig hozzájön, hogy Francois Hollande, francia elnök rendkívüli EU-csúcs összehívását kezdeményezte az eurózóna növekedési problémáinak megvitatására.