Így akarta hülyére venni Brüsszelt az Orbán-kormány

2015.01.22. 14:43 Módosítva: 2015.01.22. 19:39
A magyar média beetetésére hatalmas közjátékot villantott a szorongatott helyzetben, érdemi válaszadásra és védekezésre képtelen magyar kormányszóvivő az EP-ben Brüsszelben megtartott újabb „magyar vitán”.

Figyelem az EUrologus beszámolója nyomokban szubjektív elemeket tartalmaz!

Egy olyan szappanoperára kezd hasonlítani a magyar kormány és az uniós illetve nemzetközi szervezetek vitája, ahol nem csak a szereplők, de a forgatókönyvírók sem tudják, miről akar szólni a történet

– indította felszólalását a az Európai Parlament Alapvető jogok, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) által csütörtökön Magyarországnak szentelt vitáján Kovács Zoltán kormányszóvivő.

Szépen koreografált népbutítás

Az avatatlan szemeknek akár úgy is tűnhetett, hogy Kovács akkora pancser, hogy kapásból az EU egyetlen, polgárai által közvetlenül választott intézményét sorozza meg a jól bevált sallerokkal és kokikkal, hogy aztán a EP képviselők sorra kérjék ki maguknak az EP, az EB, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság demokratikus elkötelezettségét és fontosságát.

Ezzel szemben az EUrologus szerint az igazság jóval prózaibb. A kormánypropaganda-gépezet sokkal inkább annyira védhetetlennek láthatta a helyzetet, hogy úgy döntött, hatékonyabb lesz a magyar nyilvánosságban diszkreditálni a vitát, kihúzva annak igazságelemeket tartalmazó méregfogát.

Történt, hogy a LIBE koordinátorai korábban megállapodtak a vita meghívott felszólalóinak listájáról, akik közül az ülés előtt két nappal a CÖF képviseletében meghívott (jobboldali civil) Fricz Tamás lemondta részvételét. Ezt utóbb az Európai Néppárt (EPP) képviselői Gál Kingával karöltve olyan köntösbe szerettek volna csomagolni, mely szerint a galád LIBE bizottság direkt nem engedte a kiegyensúlyozott vita feltételeinek megteremtését. Ennek megfelelően a Néppárt egy közjáték keretében a vita elején kijelentette, kivonul arról.

Ezek után, minden valószínűség szerint a magyar közszolgálati tévénézők örömére, magyarul szólalt fel az ülésen Kovács Zoltán, ahol is előhozakodott szappanoperás hasonlatával, kifejtve „a magyar kormány hivatalos véleményét” is, mely szerint: „a véleményeket, túlzó hazugságokat magukban foglaló felszólalásokkal nehéz tényszerűen vitatkozni”. Ezért a számára biztosított 10 perces felszólalási időt nem is használta ki, helyette még fél tucatszor elmondta, mennyire érzelmileg motivált a vita és mennyire „reménytelen vállalkozás” korrekt és tényszerű válaszokat adni.

Kovács ilyenekkel érvelt, hogy hazánkban 80 ezer civil szervezet működik, és ezek közül egy tucattal van csak vitája a kormánynak. Arra persze nem tért ki, hogy ezen tucatnyi civil szervezet közül több a leghangosabb kritikusa a kormány működésének. „Érvei” között szerepelt például, hogy „nagyon komoly vádak merültek fel ezen civil szervezetek kapcsán, és folyamatban lévő vizsgálatokról van szó”. Azt azonban nem mesélte el, hogy az először vizsgálatokat indító KEHI-nek jogköre sincs a norvég pénzek körüli kutakodáshoz vagy, hogy indokolatlanul durván rohanta le és tartotta egész nap megszállás alatt tavaly ősszel a magyar rendőrség az érintett civil szervezetek irodáit, több alkalmazottuk magánlakását is átfésülve, bizonyítékok után kutatva.

Móra Veronika az Ökotárs alapítványtól, mely a norvég civil támogatásokat Magyarországon osztó konzorcium egyik tagja, úgy fogalmazott: „érdekes módon a komoly vádak ellenére ismeretlen tettes ellen nyomoz a kormány, nincsenek konkrét vádak, és ősz óta semmilyen nyomozó hatóság nem kereste meg a norvég civil alap pénzeit osztó civil-konzorcium egyik tagját sem”.

Az EP, az Európai Bizottság, a Európa Tanács mind hazudnak?

Az EP-képviselőknek persze egyáltalán nem tetszett – amit huhogással és beszólogatásokkal adtak a tudtára Kovácsnak – hogy a szóvivő szerint tényeknek álcázott vélemények, parttalan viták jellemzik az EP-t és a többi hasonló platformot ahol Magyarországról szóló vitákat tartottak.

Cecilia Wikström svéd liberális képviselő azt kérdezte Kovácstól, az EP, az Európai Bizottság, a Európa Tanács vagy a Velencei Bizottság szerinte mind hazudnak és az Európai Emberi Jogi Bíróság döntései szappanopera epizódok?

Mások arról érdeklődtek, mi lehet a magyarázata annak, hogy „az egész világ összeszervezetedett” a magyar kormány ellen és nem lehet, hogy van némi igazság is kritikáikban?

Sophie in 't Veld holland képviselő már az elején jelezte az EPP-s szakbizottsági társaknak, nem nézi jó szemmel, hogy játszóteret csinál a Néppárt egy fontos vitából.

A tényekért kiáltó képviselőkhöz szólva az Átlátszó.hu-t képviselő Mong Attila megemlítette, hogy Orbán Viktor tavaly nyári tusnádfürdői beszédében, melyben az illiberális állam építésének vízióját vázolta fel, Putyin orosz és Erdogan török elnököket hozta fel mintaképének. A politika és a gazdasági erők összejátszásának példájára pedig azt Magyar Telekomot említette, mely röviddel azután, hogy minden jel szerint politikai nyomásra leváltotta az Origo.hu főszerkesztőjét, remekül tejelő stratégiai befektetési megállapodást kötött a kormánnyal.

Kovács szerint illegális bevándorlás = gazdasági bevándorlás

Külön érdemes szólni arról az epizódról, amikor a magyar kormányon (Kovácson) számon kérték Orbán a Charlie Hebdo ügy kapcsán tett gazdaságibevándorlás-ellenes kijelentéseit. Kovács válaszában módszeresen összemosta gazdasági és az illegális bevándorlás kérdéskörét és kijelentette, szerinte neki nem kell elmagyarázni ezeket az állításokat, ugyanis a nyugat-európai vezetők is ugyanazt gondolják mint Orbán Viktor.

A belga képviselő Luis Michel szerint pont a süketek párbeszéde, amit a magyar kormány évek óta játszik az ilyen és hasonló vitákon, mutatja,

hogy Orbánék a demokráciát matematikai többséggé degradálják, miközben sorra félemlítik meg és stigmatizálják a kisebbségeket, legyen szó civilekről, melegekről, hajléktalanokról vagy csak egyszerűen a növekvő számú szegényről.

Mong szavai nyomatékosítására éppen ezért záró felszólalásában erre igyekezett felhívni a figyelmet, hogy ma Magyarországon élni nem szappanoperába illő, és főleg nem vicces,

sokkal inkább egy kommunista népi operára hasonlít a közélet.