Juncker epekövével startol a Politico Európában

Ősszel csak suttogtak róla, aztán decemberben beindult a nyüzsgés: az amerikai Politico kiadvány Brüsszelbe költözik, hogy bebizonyítsa, az EU-ról izgalmasan és szórakoztatóan is lehet írni nagy tömegeknek.

Uniós politikáról pletykásabban

Juncker epeköve, grexit, Le Pen – ezzel indított a Politico Európában éjfélkor. A tűzijáték elmaradt. Az amerikai Politico híroldal 2007-ben indult azzal a céllal, hogy Washingtont, az amerikai politikát pletykásabban, lazábban írja meg, mint a Washington Post vagy a New York Times. Azóta több millió olvasója van a komolyabb cikkeket is rendre felvonultató oldalnak.

Aztán Amerika felfedezte Európát. Tavaly ősszel álltak össze a német Axel Springer kiadóval, hogy ambiciózus vállalkozásba kezdjenek: bebizonyítsák, hogy az EU-ról is lehet izgalmasan, nagy tömegeknek írni, és igenis fenntartható az az Amerikában bevált modell, hogy hírleveleikre tömegek fizessenek elő.

Jenki lendület

A nagy, „jenki” lendület egészen felbolygatta a nemzeti tudósítókból és az uniós szakújságírókból álló brüsszeli médiamunkás közösséget.

Brüsszelben eddig pár kiadvány tudott csak kizárólag uniós tematikával fennmaradni. A European Voice nem túl izgalmas, de tartalmas anyagokkal töltötte meg hetente a nyomtatott lapot, és előfizetéses modelljére alapozva honlapját. Az Euractiv a pletykák szerint túl közel áll az intézményekhez, kap pénzt az Európai Bizottságtól, így nem sokan veszik komolyan, pedig ott is vannak komolyabb újságíró-teljesítmények. Az EUobserver hírportál független egység, amely nemrég állt át a részben előfizetős szolgáltatásra, bizonyítva, hogy nehéz megmaradni a terepen egy kalap pénz nélkül.

A Politico pedig éppen a pénzzel nem fukarkodik. Mint a gőzhenger, úgy érkeztek meg Brüsszelbe, mondván, átalakítják a médiapiacot az unió fővárosában, és páneurópai hírportált hoznak létre. Megvették a European Voice-t, amit lényegében bedaráltak, anélkül, hogy megtartották volna az újságírókat. Őrült energiákkal elkezdtek újságírókat vadászni, de kiderült, ez nem olyan könnyű.

Ők legalább tudják, mit építenek?

Meglehetősen nehéz volt belőni, és ma is az, pontosan, mire is gondol a Politico, amikor európai politikáról beszél. Mennyire elkötelezett a komoly újságírás és Európa mellett? Erre nem mindig tudtak válaszolni. Nagyágyúkat keveset tudtak meghódítani, pedig Mark Kaminski, a Wall Street Journaltól elcsábított főszerkesztő gáláns ajánlatokkal környékezte meg a zsurnalisztákat. Azt ígérik, évekig nem kell pénzt termelni, a Politico úgy is fennmarad.

Ryan Heath, akit a magyar olvasó, mint Neelie Kroes, egykori médiaügyekkel foglalkozó EU-biztos és Orbán-mumus szóvivőjeként ismerhet, lett a lap vezető tudósítója. Tara Palmieri a New York Posttól jött, ahol a New York-i városháza politikai bugyraiba merült alá. Jan Cienski az Economisttól érkezett, és energiával foglalkozik majd. Florian Eder a Die Welt brüsszeli tudósítójából avanzsált Politico-szerkesztővé. Több európai nagyvárosban is van újságírójuk, a cél, hogy egész Európát lefedjék. Az amerikai-európai vegyescsapat kedd reggel indította útjára a honlapot nem kis önreklám és hájpolás után. Pedig a szkeptikusok már gyanakodtak: vajon elindul-e valaha is a meglehetősen zavaros koncepciójú lap.

Mélyre ásni, mégis érdekesnek maradni?

Az egyik vezető sztori Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének egészsége, pontosabban epeköve volt, amit nemrég kellett megoperálni. A Marion-Maréchal Le Pent, a francia szélsőséges Nemzeti Front párt 25 éves üdvöskéjét, Marine Le Pen pártvezért unokahúgát bemutató cikk viszont elég kézzelfoghatóan bemutatja, hogyan működik egy politikai dinasztia Franciaországban a 21. században.

A brüsszeli médiapiacnak biztosan jót tesz, ha a Politico sikeres lesz, és sikerül bebizonyítani, az EU-s híreket igenis tömegek akarják olvasni, csak úgy kell megírni őket. Ám egyelőre a rengeteg pénz látszik, és az, a Politico nem ódzkodik a nagy cégek, például a Google támogatásától, amellyel szemben múlt héten indított eljárást az EU. A Politico keddi nyitóbulija a legmenőbb esemény lesz Brüsszelben. De kérdés, hogy attól, mert sikerült jó pár uniós vezetőt és a NATO főtitkárát meghívni a rendezvényre, hozzájutnak-e majd titkos dokumentumokhoz és szaftos pletykákhoz egy városban, ahol a politika célja, hogy unalmas maradjon.