Itt az igazi probléma, nem a szerb-magyar határon

Több mint másfél évvel a lampedusai tragédia után megint több százan haltak meg a Földközi-tengeren, akik politikai menedéket keresve, vagy egy jobb élet reményében indultak Európába. Uniós berkekben elismerik: semmi új nincs a helyzetben, ami számtalan kisebb katasztrófán és áldozatok ezrein keresztül idáig vezetett. A problémát az EU legfőbb testülete sem hagyhatja szó nélkül: a lengyel Donald Tusk csütörtökre sürgősen összehívta a tagállamok állam- és kormányfőinek rendkívüli csúcstalálkozóját.

Izmosítanák a tengeri őrjáratokat

Az Európai Bizottság egy tízpontos tervet tett eléjük, amelyet eredetileg májusra készítettek, de az események miatt már április 20-án bemutattak a tagállamok minisztereinek. Legfontosabb lépésként megerősítik az Olaszország környéki Triton és a kelet-mediterrán Poseidon műveleteket. A Tritont tavaly novemberben indították: havi körülbelül 870 millió forintért hét hajó, két repülőgép és egy helikopter pásztázza a Földközi-tenger középső medencéjét, embercsempészek után kutatva. A Poseidon a görög-török határvidéken végez hasonló feladatokat. Az ígéretek szerint a két misszió ezentúl több figyelmet fordít az emberéletek megmentésére és nagyobb hatótávolságba indít majd küldetéseket.

Hogy mennyivel, az még ugyanúgy kérdés, mint az, hogy mennyivel több pénzt és erőforrást teremtenek elő. Korábban például az Egyesült Királyság azzal érvelve tagadta meg az ilyen műveletek támogatását, hogy azok csak még több migránst fognak vonzani, és nemrég Thomas de Maizière német belügyminiszter is hasonlóan fogalmazott.

A kiutasításokat is gyorsítanák

A csempészekkel szemben keményebben lépne fel az EU, elfognák és elsüllyesztenék a hajóikat. Reménykedünk benne, hogy csak azután, hogy a menedékkérőket és a hajó személyzetét eltávolították a fedélzetről. Az EU a szomáliai kalózok elleni tapasztalatokra építene. Persze ez sem olyan egyszerű, mert a nemzetközi, pláne a líbiai felségvizeken ENSZ-felhatalmazás nélkül egy közös EU-akció nem mer odacsapni.

Az EU segítené Olaszországot és Görögországot a menekültkérelmek feldolgozásában, és természetesen szorosabbra vonnák az együttműködést az uniós hatóságok között. Egy új, gyorsított visszaküldési programot is létrehoznának a határországokkal, és a migránsok ujjlenyomatát is begyűjtenék.

Nem került végül a tíz pont közé Dimitrisz Avramopulosz bevándorlásért is felelős EU-biztos javaslata, amit még azelőtt dobott be, hogy egyáltalán uniós tisztségviselő lett volna. Tavaly, az Európai Parlamentben tartott „állásinterjúján” döbbentett le mindenkit azzal, hogy mi lenne, ha az EU nagykövetségein is lehetne kérni menekültstátuszt. Úgy tűnik, nem erőltetik az ötletet, mert a tízpontos tervben csak „bevándorlási kapcsolattartókkal” egészítenék ki a külképviseleteket azokban az országokban, amelyekből a legtöbb migráns érkezik. Ők információszerzéssel és a delegációk szerepének megerősítésével foglalkoznának.

Ez nem valódi megoldás

Pedig az, hogy minél több helyen lehessen menekültstátuszért folyamodni, csak az első lépés lenne egy olyan folyamatban, amelynek a végén közös EU-s bevándorláspolitikáról beszélhetnénk. Az EU határvédelmi együttműködést menedzselő hatósága, a FRONTEX a probléma tüneti kezelését sem tudja elvégezni. Sokkal nagyobb segítségre van szüksége az EU külső határain fekvő országoknak, mint amennyit eddig a többiektől kaptak, ezt pedig csak egy kényszerítő erejű közös EU-s bevándorlási szabályozás lenne képes biztosítani.

Az EU körmére égett a líbiai káosz

A múlt heti tragédia gyökereit még egy átfogó EU-s reform is érintetlenül hagyná. Szíriában – ahonnan a legtöbben kerekednek fel Európa felé – még mindig polgárháború dúl, a görög-török szárazföldi határt pedig uniós támogatással úgy megerősítették, hogy onnan nagyon nehéz lenne próbálkozni az átkeléssel. Marad hát a legtöbbeknek a tenger.

Líbia a fő tranzitország, mert itt Moammer Kadhafi diktátor 2011-es nyugati támogatású megbuktatása óta anarchia alakult ki. A káoszban nem nagyon akad senki, aki ellenőrizné az ország határait se a szárazföldön, se a tengeren. Az EU ugyan pénzzel és egy misszióval próbált ezen segíteni, de utóbbi tavaly júniusban Tunéziába költözött, amikor fegyveres összetűzések miatt Tripoliban forró lett a lába alatt a talaj. Az EUobserver szerint a külügyminiszterek januárban már azt vizsgálták, hogyan lehetne megszabadulni a küldetéstől. A líbiai rendrakásra előkerültek keményebb ötletek, például hogy katonákkal biztosítsák az olajmezőket vagy hadihajókat vezényeljenek ki a fegyver- és olajcsempészek ellen. Utóbbitól éppen azért ódzkodtak, mert ez még több migránst bátoríthat az átkelésre abban a reményben, hogy majd az uniós hajók kimentik őket.