Jó az irány, de nincs kitörő öröm

Akár 119 milliárd eurót – nagyjából 36 ezer milliárd forintot – nyerhet az uniós gazdaság az EU és az Egyesült Államok közti szabadkereskedelmi egyezménnyel.  Mégis elég sokan húzzák az orrukat, holott a végső alku még meg sem született. Az egyik fő probléma, hogy az eddigi tervek szerint egy befektetésvédelmi rendszert, az ISDS-t (investor-state dispute settlement) is beépítettek volna a megállapodásba. Ezt még az 1950-es évek végén találták ki, és azóta sok hasonló megállapodásban alkalmazták.

Az ISDS lényege, hogy egy ország ne szívathassa meg a külföldi befektetőket diszkriminatív intézkedésekkel - különadókkal, zárvatartási kötelezettségekkel, stb. Egy megkárosított befektető alapesetben az adott állam bíróságához fordulhat panasszal. De ha a bíróságokat is a diszkrimináló kormány irányítja, független igazságszoltatásra van szükség. Erre jelent gyógyírt az ISDS: a befektető egy nemzetközi választott bírósághoz fordulhat a panaszával. A vállalatok ennek köszönhetően bátrabban bele mernek vágni különféle üzletekbe, tehát nőnek a befektetések.

Na de mi ezzel a gond?

Ugyanez a módszer Harm Schepel, a Kenti Egyetem professzorának olvasatában azt jelenti, hogy a cég teljesen átugorhatja a helyi igazságszolgáltatást, és közvetlenül beperelheti az államot. Gyakorlatilag „magán-igazságszolgáltatás” alakulhat ki, mivel nem világos, hogyan jelölik ki a bíróság tagjait, akik nem mind főállásúak, azaz fennáll az érdekütközés veszélye. Ráadásul az ülések titkosak.

Az ítéletek ugyan nem kényszeríthetik ki a szabályok megváltoztatását, csak bírságot szabhatnak ki, de a perektől való félelem ledermesztheti a jogalkotást, hívta fel a figyelmet egy további veszélyre Werner Raza, az Osztrák Fejlesztéskutatási Alap igazgatója.

Schiffer András, az LMP társelnöke egy április 30-i budapesti rendezvényen úgy jellemezte az ISDS-t, hogy ennek a használatával a cégek „offshore magánbíróságokon perelhetnék szénné” a nemzeti kormányokat vagy az EU-t.

Mikola István nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár hasonló véleményen van, mint az LMP. A témával foglalkozó csütörtöki miniszteri tanácsülésen Brüsszelben amellett érvelt, hogy az EU-ban egyáltalán nincs szükség választott bíróságokra a vitás ügyek rendezésében.

„Mi konzekvens álláspontot képviselünk, és itt is elmondtam ezt” – nyilatkozta az ülés után.

Nem voltam vele nagyon népszerű.

Mi úgy gondoldjuk, hogy nyitott gazdasággal és demokratikus jogrenddel rendelkező országokban a nemzeti jogi lehetőségek megvannak arra, hogy eldöntsék a befektetők és a fogadó állam közötti vitákat. [...] A nemzeti szuverenitásnak is része, hogy a nemzeti joghatóságok, nemzeti bíróságok járnak el ebben az ügyben" – magyarázta.

Az államtitkár úgy látja, hogy az európai tagállamok megosztottak az ISDS kérdésében. A huszonnyolc tagállam közül körülbelül hat-hét ország szimpatizál a magyar állásponttal. A kompromisszumos megoldás viszont körvanalazódik. „Az a vélemény alakult ki, hogy igen, a nemzeti bíróságoknak prioritást kell biztosítani az eljárásokban, és csak különleges helyzetekben lehet szó arról, hogy nemzetközi választott bíróságok döntsenek”- mondta Mikola István.

Jó az irány, de nincs kitörő öröm

Cecilia Malmström kereskedelempolitikáért felelős EU-biztos szerdán az Európai Parlamentben visszautasította, hogy a befektetők külső védelmét teljesen kivegyék az EU-USA egyezményből. Azzal érvelt, hogy

most lenne a legjobb lehetőség a rendszer megreformálásához mert nem mindennap tárgyal a világ két legnagyobb gazdasági tömbje egymással.