Egyelőre nem lő az EU a líbiai hajókra

Az EU-s külügyminiszterek és védelmi miniszterek hétfőn közösen jóváhagyták egy katonai művelet felállítását, amely uniós zászló alatt számolna fel az embercsempészettel a Földközi-tengeren. A misszió az EUNAVFOR MED nevet kapta, a főhadiszállása Rómában lesz, a műveleti parancsnok pedig az olasz Enrico Credendino admirális. A hadieszközök és az állomány az EU-s tagállamok önkéntes felajánlásaiból állnak majd össze. A NATO nem vesz részt az akcióban. Úgy tudjuk, Magyarország öt törzstiszttel járul hozzá az erőfeszítéshez.

Meddig mehetnek el?

A művelet elsődleges célja, hogy véget vessen a líbiai embercsempészetnek. Szeretnék elejét venni annak, hogy hetente több száz ember lélekvesztőkön útra kel a polgárháború sújtotta afrikai országból Európa felé. A kérdés, hogy az európai katonák milyen messzire mehetnek el a feladat teljesítése során. A miniszterek egy olyan művelet tervezését indították el, amely alapján akár tüzet is nyithatnának az embercsempészek hajóira, vagy leginkább azok közelébe. A nemzetközi jog szerint azonban ez csak akkor történhet meg, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) és a líbiai kormány beleegyezését adja.

Federica Mogherini, az EU külügyi főképviselője nagyon elszánt, hogy megszerezze az ENSZ BT jóváhagyását. Két héttel ezelőtti New York-i látogatása után úgy nyilatkozott, hogy erre van esély, habár korábban Oroszország, az Egyesült Államok és Kína sem tartozott az ötlet hívei közé. Bármelyikük megvétózhatja az akciót az ENSZ BT-ben. Közben azonban John Kerry amerikai külügyminiszter leült tárgyalni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és sokak szerint ezzel meg is indult valamiféle enyhülés a két ország között. Diplomáciai körökben arról beszélnek, hogy az USA hallgatólagosan beleegyezhet abba, hogy Moszkva annektálta a Krím félszigetet, cserébe Putyin ígéretet tett, hogy betartatja a minszki tűzszünet megállapodásait. Ha ez így lenne, nem feltétlenül lenne rá szükség, hogy az ENSZ BT-ben játsszanak politikai játékokat, és zöld utat kaphat az EU-s akció.

Arról, hogy a líbiai kormánynak is felhatalmazását kellene adnia egy beavatkozásra, kevesebbet beszélnek Brüsszelben. Jelenleg két kormány áll egymással szemben az észak-afrikai országban, az egyik Tobrukban, az Egyiptomi határ közelében van, a másik pedig Tripoliban, Tunézia mellett. A hírek szerint egyiküknek sincs ínyére, hogy véget érjen a jövedelmező embercsempészet. Az EU vezetőinek a tobruki kormánnyal jobb a viszonyuk, amelynek viszont nincs gyakorlati fennhatósága Tripoli környékén, ahol az iszlamista koalíció, a Líbiai Hajnal vetette meg a lábát. Mogherini kijelentette: „Együttműködést keresünk a líbiai hatóságokkal. Tobruk a legitim kormány, amelyik az ENSZ-ben ül, de együtt kell dolgoznunk Tripolival és a többi városi vezetőséggel is, mert nekik kulcsszerepük lehet a rendezésben.”

Ugyanakkor sietett hozzátenni:

Nem a hajók megsemmisítésére koncentrálunk, hanem a semlegesítésükre

– és hangsúlyozta, hogy nagyobb eredményt szeretnének elérni az embercsempész-hálózatok felkutatásával, anyagi forrásaik elzárásával és egyéb műveletekkel, mint tűzharccal.

Júniusra eredményt várnak az ENSZ BT-ből. Ha a testület mégsem adna felhatalmazást, az EU-nak alapvetően titkosszolgálati eszközökre kell hagyatkoznia, hogy szembeszálljon az emberkereskedőkkel, illetve maradnak a békésebb megoldások – az európai hadihajók a puszta jelenlétükkel elrettenthetik, a nyílt tengeren meglökhetik, vagy elvontathatják a csempészek járműveit.

Mogherinivel eggyel keményebb lett az EU

Brüsszeli diplomáciai körökben azt beszélik, hogy az olasz Mogherini tulajdonképpen már teljesítette is a feladatot, amit Rómában a saját kormánya bízott rá. Vagyis, hogy keressen EU-s megoldást az Olaszországba érkező menekültek tömegének kezelésére. Az olasz haditengerészet által működtetett Mare Nostrum programot, amely egy év alatt 150 ezer embert menekített ki a tengerből, tavaly októberben függesztették fel, mert a britek és a németek nem akarták tovább közösségi szinten finanszírozni, mondván csak több embert biztat a kockázatos tengeri út megtételére a túlélés reményében. A most jóváhagyott misszióval Mogherininek tulajdonképpen sikerült visszaállítania a Mare Nostrumot, tisztán EU-s költségből, más név alatt.

A hétfői sajtótájékoztatón azt is elmondta, hogy a mostani misszió tervezésénél „hihetetlenül pozitív az együttműködése” Nagy-Britanniával – aztán gyorsan helyesbített: „talán nem kellene azt mondanom, hogy hihetetlen. Nagyon jó az együttműködésünk Nagy-Britanniával.”

A földközi-tengeri misszióról szóló döntés beleillik abba a hangulatváltásba, ami az Európai Tanács élén álló Donald Tusk és a külpolitikáért felelős Mogherini őszi kinevezésével indult meg az EU élén. A volt lengyel miniszterelnök kérlelhetetlen oroszellenessége, és a volt olasz külügyminiszter elszántsága, hogy keresztülviszi a tagállami minisztereken a földközi-tengeri rendezést, állítólag meghatározó a miniszteri találkozókon.

A Külügyi Tanácsban az előző ciklusban alig volt rá példa, hogy valódi vita alakuljon ki a miniszterek között, mondják a brüsszeli diplomaták. Mogherinivel megváltozott a helyzet: sokkal kevesebbszer fordul elő, hogy az ülés előtt már meglenne a megegyezés. Van, hogy a miniszterek nem kímélik egymást a brüsszeli találkozóikon, és ott helyben hoznak meg fontos döntéseket. Lehet, hogy az új munkamódszernek is köszönhető, hogy az EU Tanácsa erősebben lép föl külügyi kérdésekben, mint korábban.