Görögország engedett a nyomásnak, de Merkel szerint sok még a munka

Megszületett a politikai megállapodás a görög hitelezésről Brüsszelben a hétfő esti eurócsúcson. A görög kormány lényeges kérdésekben engedett a nemzetközi hitelezőinek, és az álláspontok minden eddiginél közelebb kerültek az Európai Bizottság, a Valutaalap és a nyugat-európai kormányok elvárásaihoz.

 

Adó és megszorítás jön

A kiszivárgott görög javaslat, amelyet a holland pénzügyminiszter és az EU-s pénzügyekért felelős biztos jó alapnak nevezett a hétfő esti tárgyalásokhoz, pontosan olyan megszorításokat tartalmaz, amelyek ellen az athéni kormány eddig foggal-körömmel küzdött. 2016-ban a görög nemzeti össztermék (GDP) 1,05 százalékával, 2017-re 1,1 százalékkal tervezik csökkenteni a nyugdíjakat. Megritkítanák a számtalan korkedvezményt a nyugdíjba vonulásra, úgy, hogy 2025-ig kevés kivétellel mindenkire érvényes legyen a 67 éves nyugdíjkorhatár.

23 százalékos alap áfakulcsot vezetnének be, emellett 13 százalékosat az alapvető élelmiszerekre, és 6 százalékosat a gyógyszerekre és könyvekre. 26-ról 29 százalékra növelnék a társasági adót.

Vége a pókernek

Angela Merkel bizakodásának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Görögország az eurózónában marad. Fontos előrelépésnek nevezte a görög javaslatokat, de világossá tette, hogy nagyon sok koncentrált munka áll még az összes érintett fél szakértői előtt. A következő három napban a trojka (az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap) szakértőinek kell kidolgoznia a hitelezés új feltételeit. Ezt a görög parlamentnek is jóvá kell hagynia. Szerda este ül össze legközelebb az Eurócsoport, hogy letisztázzák a megállapodást.

Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker jelentőségteljesen csapta oda a mappáját az olvasóállványhoz az ülés után, és bejelentette, hogy ezen a héten befejezik az egyezkedést. „Meg vagyok róla győződve, hogy ezen a héten megegyezünk, méghozzá azért, mert ezen a héten muszáj megegyeznünk. Nem játszhatunk hosszabbításra.” Arra nem volt hajlandó válaszolni, hogy elengednek-e valamennyit a görög hitelekből. Azt viszont elmondta, hogy az Európai Bizottság kész 35 milliárd eurót a tervezettnél korábban gazdaságélénkítési programokba pumpálni Görögországban 2020-ig, amiből egymilliárdot akár már idén át is utalnának.  

Az eurócsúcsot elnöklő lengyel Donald Tusk már az ülés elején kijelentette:   „Azt akarom, hogy mindenki terítse ki a lapjait; nem azt, hogy technikai részletekről vitatkozzunk, hanem hogy véget vessünk a politikai hazárdjátéknak”. Miközben Lengyelország nem tagja az eurózónának, mégis a volt lengyel elnök volt az, aki megelégelte, hogy a radikális baloldali görög kormány megválasztása óta, négy hónapja nincs megegyezés Görögország finanszírozásáról a következő negyven évre. 

Gyáva nyúl játékot játszottak eddig az európai vezetők és a görög kormány. Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök, és pénzügyminisztere, Janusz Varufakisz pontosan tudta, hogy az eurózóna országai nem fogják hagyni, hogy Görögország csődöt jelentsen és eldobja magától a közös fizetőeszközt. Az EU-s országok és intézmények pedig tisztában voltak vele, hogy Görögország szétesik az EU-s segítség nélkül, és a teljes káoszt a görög kormány nem kockáztatja.

Törleszteni kell

Athén 2012-ben 130 milliárd euró kedvezményes kölcsön lehívására kapott lehetőséget az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközből. Ez volt a második „görög mentőcsomag”. Ebben a keretben még bentragadt 7,2 milliárd, amit az Európai Bizottság csak akkor folyósít, ha a hónap végéig a görög kormány adóemeléssel, költségcsökkentéssel, a nyugdíjak megvágásával és végrehajthatónak tűnő közigazgatási reformtervekkel bebizonyítja, hogy a következő évtizedekben ki tudja majd fizetni a mostanra már több, mint 280 milliárd euróra rúgó kölcsönét. A legégetőbb probléma, hogy a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) már június 30-án törleszteniük kell nagyjából 1,6 millárdot.

Az sem segít, hogy a görög betétesek folyamatosan veszik ki a megtakarításaikat a pénzintézetekből, amelyeket már most is az Európai Központi Bank (EKB) tart pénzügyi lélegeztetőgépen egy úgynevezett „rendkívüli likviditási segítségnyújtással”. Ha Görögország csődöt jelent, ez a mankó ugrik, az EKB kihátrál mögülük. Onnantól a bankok fizetőképességét csak úgy tudnák fenntartani, ha eldobják az eurót, és saját pénzt vezetnek be. Akkor pedig jöhetne a hiperinfláció.