Budapesten kiderült: miért nehéz küzdeni a populizmussal
További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- Az FBI több részletet is elárult a New Orleans-i gázolóval kapcsolatban
- Továbbra sem javul a hóhelyzet Nagy-Britanniában
- Fizetésemelésekre és gazdasági reformra készül Szíria
- Tizennégy ember halt meg vasárnap Gázában az izraeli légicsapások miatt
- Kínai állampolgárokat tartóztattak le aranyrudakkal a Kongói Demokratikus Köztársaságban
- „Apám amerikai hazafi, aki egész életében a szabadságért küzdött” – így reagált Alex Soros apja kitüntetésére
- Elon Musk újabb ország belpolitikájával kapcsolatban szólalt meg
- Donald Trumpék ultimátumot akarnak adni a Coca-Colának
- Hó, jég és brutális hideg fenyeget milliókat az Egyesült Államokban
- „Oroszország azt kapja, amit megérdemel” – Ukrajna újabb intenzív támadást indított Kurszk ellen
Európa liberális krémje Budapesten gyűlt össze az elmúlt napokban. Új elnököt választott az európai liberális párt (Liberálisok es Demokraták Európáért Szövetség – ALDE), ami már önmagában eredmény, mert az európai pártcsaládok vezetőiről általában zárt ajtók mögötti egyezségek keretében döntenek, amit a kongresszusok jóváhagynak. A liberálisoknál igazi verseny zajlott az egykori észt miniszterelnök, Siim Kallas, és az agilis holland konzervatív-liberális európai parlamenti képviselő, Hans Van Baalen között.
Talán naivitás volt, de a Budapestre utazó nemzeti delegációk tagjai közül többen is arra számítottak, most iránymutatást kapnak, hogyan is erősödhet meg a liberális narratíva az előretörő populizmus, az alapértékeket fenyegető Orbán Viktorok, Marine Le Penek, és Nigel Farage-okkal szemben. Esetleg arra is választ találnak, hogyan lehet megvédeni Európát a terroristáktól anélkül, hogy csorbítanánk az egyéni jogokat, kisebbségeket bélyegeznénk meg. Vagy hogyan lehet a fiatalok egy egész generációját sújtó munkanélküliségen enyhíteni.
Ezek nehéz témák, és nyilván nincs rájuk egyszerű megoldás, ami egyszer csak hirtelen eszébe jutna a liberális gondolkodóknak, politikusoknak.
De azt mindenki érti, hogy a liberális narratíva, a liberális demokrácia mindenek felettisége megingott. Mert a multikulti sok helyen bizony nem működik (nem azért, mert ab ovo nem működik, hanem mert a német, francia, belga, holland kormányok évtizedekig elfelejtették integrálni a muszlim tömegeket),
Slavoj Žižek, a túlmozgásos szlovén filozófus érvel azzal, hogy manapság az emberek frusztrációja nem abból fakad, mint Freud idején, hogy nem volt szabad kiélni az ösztöneiket, és a vágyaikat elfojtották. Ezt feloldotta a hatvanas, hetvenes évek szexuális forradalma, a polgári jogok kiterjesztése. Ma abból fakad a társadalom frusztrációja – érvel Žižek –, hogy az emberek úgy érzik, kötelezővé teszik nekik, hogy élvezzék az ösztönök teljes kiélését, és abból fakad a szorongás, ha nem tudja élvezni azokat, pedig a társadalom – ha tetszik, a politikai korrektség – azt sugallja, élvezned kell, különben nem vagy jófej.
A politika nyelvére lefordítva és leegyszerűsítve: ezt a szorongást használja ki Orbán és társai. Azt mondják, nem kell élvezned a homoszexuális szexet, ha nem akarod, még akkor is, ha mindenki azt mondja, hogy az menő. Nyugodtan legyél konzervatív, ne hidd el ezeknek a futóbolondoknak, hogy szorongást kell érezned, mert rosszul vagy egy rózsaszín boa, vagy egy muszlim fejkendő láttán.
Azért nehéz felvenni a populistákkal a versenyt, mert ma, mint a harmincas években, az érzelmek szintjén ragadják meg az embereket, nem a rációval.
Ezzel kéne lépést tartaniuk a liberálisoknak. Az egyetlen kézzel fogható válasz, amit mondanak, hogy nincs más fegyverünk, mint hangosabban, meggyőzőbben kell szajkóznunk a liberális értékeket, a mindenek felett álló szabadságot, a szabad versenyt, a sokszínűség elfogadását és promotálását, az alapjogok mindenek felett való védelmét.
Az 1989-90-es fordulatra, talán a legutóbbi liberális érzelmi kataklizmára Európában, az elnyomás alóli felszabadulásra alig emlékszik valaki, annak eufóriájával már nem lehet választókat mozgósítani.
Ebből még Siim Kallas mutatott fel valamit a budapesti kongresszuson, de őt láthatóan zavarta a kampány harsánysága. Kallas egy igazi rendszerváltó figura Észtországból, a nagy ideák embere, nem tudta felvenni a versenyt a frappáns mondatokkal operáló Van Baalennel szemben, aki végül is nyert. Áttörő ötletei a ma problémáira egyiküknek sem voltak.
A liberalizmus ezzel együtt nincs válságban. A negyedik legnagyobb pártot adják a liberálisok az Európai Parlamentben, igazi királycsinálók fontos szavazásoknál. Több országban, például Hollandiában, Finnországban miniszterelnököt adnak. A liberális konszenzus ma is Európa uralkodó politikai konszenzusa.
De inkább előbb, mint utóbb elő kell állni egy olyan narratívával, amibe tömegek tudnak újra beleszeretni, és elhinni, hogy konkrét és gyors megoldásokat tud adni égető gazdasági, politikai és biztonsági kérdésekre.
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !
Rovataink a Facebookon