Nincs B-terv: mire elég 150 kormányfő találkozója Párizsban?

Klímaajánlónkból címszavakban:

• Soha ennyi állam- és kormányfő (147) nem ült még össze egyetlen cél érdekében.
• A szimbolikus politikai kommunikáción túl is gigászi lesz a 21. ENSZ klímacsúcs, amelyet a párizsi terrortámadások árnyékában még kiemeltebben követ a nemzetközi média.
• A terror nyomán elmarad minden, a csúcs nem hivatalos részét képező esemény, mint a koncertek és a kiállítások. A párizsi tüntetéseket betiltották, a francia rendőrség elviszi azokat, akik mégis az utcán tiltakoznak.
  
• A lényeg: a legderűlátóbb forgatókönyv szerint lesz egy szilárd jogi kereteken nyugvó nemzetközi megállapodás, amelyet az amerikaiak kedvéért nem neveznek majd „szerződésnek”.
• Egy mindent betonba foglaló megállapodás helyett olyan globális alku születhet, amely ötévente fokozatosan kényszerítheti rá a világ országait az üvegházhatású gázkibocsátás drasztikus csökkentésére.
• Az idei ENSZ-klímatárgyalások technikai köreiben a résztvevő 197 ország olyan vállalásokat tett, amelyekkel az évszázad közepén valahol 2,7–3,5 Celsius fok között tetőzne az átlaghőmérséklet emelkedése. Ehhez képest két Celsius fokra lenne szükség a katasztrofális következmények elkerüléséhez.
• Mivel a felajánlások nem elegendőek, az elképzelés szerint a világ ötévente húz egyet egy olyan derékszíjon, amelyen már nem lehet lazítani.
  

  Ciprasz görög miniszterelnök és delegáltjai a párizsi ENSZ COP21 konferencián, 2015. november 30-án.

  Fotó: Eric Feferberg
   

Invokáció

Soha korábban annyi állam- és kormányfő nem ült tárgyalóasztalhoz egyszerre, mint amennyi a legkiemeltebb biztonsági intézkedések mellett az ENSZ ma Párizsban kezdődő 21. Klímaváltozási Konferenciáján fog. Ennek jegyében világszerte „Nincs B terv” szlogennel gyűltek össze több, mint félmillióan vasárnap Ausztráliától Paraguayig az eddigi legnagyobb klímaváltozás elleni civil megmozduláson.

Enumeráció

Összesen 147 állam- és kormányfő találkozik a legmagasabb szinten, 170 millió eurós számlát maguk mögött hagyva a franciáknak. Köztük van a két legnagyobb szennyező, az USA és Kína vezetője. Barack Obama és Hszi Csin-ping mellett ott lesz Vlagyimir Putyin orosz elnök, Angela Merkel német kancellár, Abe Sinzo japán, Dilma Vana Rousseff brazil és Narendra Modi indiai miniszterelnök is. A balhét viszont az a közel 50 ezer résztvevő – egyrészt kormányzati képviselő és diplomata, másrészt civil és lobbi szervezetek képviselői, tudósok – és ezer újságíró viszi majd végig, akik a két hét alatt formálják és követik a részletek kitárgyalását. Az idei protokoll szerint – vagy talán az arcvesztés elkerülése végett – a csúcs záróakkordját az országoknak elég lesz minisztereikkel vagy államtitkáraikkal aláíratni. Későbbre viszont terveznek egy formális parolázást és egy ceremóniát az új globális klímamegállapodás iktatására.

Addig azonban el kell jutni, ami a tárgyalások jelenlegi állása szerint nem lesz fáklyásmenet. Az EUrologus által megkérdezett, a tárgyalásokat szakpolitikai szinten követő szakértők szerint a lényeg:

Propozíció: három szinten zajlanak az események Párizsban

1. Nagypolitikai üzengetés: a pápától az ENSZ-főtitkár Ban Ki Munig, Al Gore volt amerikai alelnöktől a U2 együttes frontemberén, Bonón át Bill Gatesig, a Microsoft alapítójáig sokan emeltek szót egy átfogó megállapodás megkötése mellett – Ebben jól áll a világ.

2. Konkrét vállalások: a tavaly Limában, Peruban megtartott 20. ENSZ klímakonferencián létrehozták a nemzetileg meghatározott hozzájárulások (INDC) tervezetét. Eddig 2,7–3,5 Celsius fok közötti átlaghőmérséklet emelkedést vetítenek előre a rendszerrel összehozott vállalások. – Nem túl rózsás kilátás, de sokkal jobb, mintha minden maradna a régiben, és a prognosztizált 4,5 Celsius fokos emelkedés válna valósággá.

3. Szakértői szinten a megállapodás szövegezése kifejezetten rosszul áll. Egy nyolcvan oldalas tervezetből előbb októberben készült egy harminc oldalas rövidített változat, amely azóta ismét ötvenre duzzadt, ráadásul belekerült több száz zárójeles megjegyzés és szövegrész. – Utóbbi azért aggasztó, mert a zárójeles szövegek számának az idő előrehaladtával csökkennie kellene, ha megállapodásra akarnak jutni a delegációk.

In medias res

Ennél is bonyolultabb a helyzet, ha a tervezett megállapodás formájára terelődik a szó, sok helyen olvasni ugyanis, hogy nem születik jogilag kikényszeríthő erejű megállapodás Párizsban. Ezt mindenekelőtt John Kerry nyilatkozatai erősítik. Az Egyesült Államok külügyminisztere azonban hazafelé üzen, mert egy „nemzetközi szerződés” az amerikaiak értelmezésében a Kongresszus jóváhagyását igényelné, ami enyhén szólva bajos lenne a republikánus többség miatt.

Ezzel szemben a kulcsfontosságú államok miniszterei és a EU klímatárgyalói egyetértenek abban, hogy egy olyan jogi keretben igyekeznek kicsúcsosodni a tárgyalások, amelyet a nemzetközi jogi eszközének fognak elfogadni. Ezt nem hivatalosan az Egyesült Államok tárgyalói is elfogadják.

A 2009-es koppenhágai klímacsúcs kudarca óta a szakértők szép fokozatosan feladták azt az elképzelésüket, hogy egyetlen megállapodással tető alá hozzák a következő évtizedek klímapolitikájának teljes szerkezetét. Helyette mostanra a cél egy klímapolitikai „perpetum mobile”, egy jogalkotási örökmozgó. Ez ötévente újratárgyalásra kényszerítené a résztvevő 197 országot és a meglévőnél ambiciózusabb jövőbeni célok közös elfogadására késztetné a világot. Ezzel hidalnák át a klímatárgyalók, hogy a világ vezetői az utóbbi hét évben képtelenek voltak közös nevezőre jutni egy kikényszeríthető megállapodás mentén.

Deus ex machina

Végül majdhogynem isteni beavatkozásban kell bízni az emberiségnek, ha a két legkritikusabb kérdést szeretné minden ország számára megnyugtatóan rendezni: a pénzügyi támogatásokét és az igazságosságét a 17500 szavas dokumentumtervezetben.

1. A fejlődő országok azt szeretnék, ha biztosítva látnák, hogy a 2009-ben Koppenhágában beígért, a gazdaságaik zöldítésére szánt támogatásokat meg is kapják 2020-ig és azon is túl.

2. A szegényebb országok jelentős hányada továbbra is csak akkor áll kötélnek egy átfogó megállapodás mellett, ha az megfelelően tükrözi a gazdaságok történelmi fejlődését, magyarán figyelembe veszi az államok energia-intenzív gyarapodását és cserébe kárpótolja a Föld légkörét kevésébe károsító országokat.

A fentiekben a legfontosabb kérdéseit emeltük ki a ma kezdődő csúcstalálkozónak, de a következő két hétben az EUrologus rendszeresen foglalkozik majd a párizsi tárgyalásokkal, amelyek végkifejletét aztán a helyszínről tudósítjuk az Indexen.

Szóljon hozzá az EUrologus  Facebook-oldalán !