Legalább egy napot késik a párizsi klímamegállapodás

A legfrissebb megállapodás-tervezet sarokpontjai:

• Maximum 2 C fokos átlaghőmérséklet-emelkedés megengedhető, ugyanakkor „erőfeszítéseket kell tenni”, hogy lehetőleg a max. 1,5 C fokos szintet se lépjük át.
• Eltűnt a korábbi számszerű utalás, hogy 2050-re mekkora mértékű kibocsátás-csökkentést kell elérni, helyette a üvegházhatásúgáz-semlegesség megcélzása szerepel.
• 2019-től ötévenként minden ország önkéntes alapon közzéteszi, hogy milyen erőfeszítésekkel járul hozzá a közös megállapodás céljainak teljesítéséhez. Ezen vállalások teljesítéséhez támogatást kapnak a fejlődő országok a fejlettektől.
• Az előző pontban szereplő nemzeti vállalások jogilag nem kikényszeríthetőek, viszont átlátható keretet biztosítanak, hogy mindenki számszerűsíthesse, mit ért el,
• Továbbra sem dőlt el, hogy lesz-e hivatkozás az emissziókereskedelmi rendszerekre, mint amilyen az EU-ban az ETS.
  
• Továbbra is erősen ellenzi a fejlett világ a „veszteségek és károk” ügyének szövegbefoglalását, mely pénzügyi transzferekkel segítené a klímaváltozás miatt károkat szenvedő fejlődő országokat, legyen szó tengervíz emelkedésről vagy viharokról, aszályról.
• A fejlett államok vállalják, hogy a fejlődőknek támogatást nyújtanak a gazdaságaik széndioxid-mentesítéséhez, sőt, a legújabb szöveg világosabban fogalmaz mint korábban, 2020-tól évi legalább 100 milliárd dolláros támogatást ígérve, melyet fokozatosan növelni fognak. Az is bekerült a vázlatba, hogy önkéntes alapon más országok is beszállhatnak a fejlődők klímacéljainak finanszírozásába.
• Kritikus pont, hogy az országok által vállalt és végrehajtott intézkedésekről szóló beszámolók átláthatósága és mások általi értékelése minden országra érvényes, viszont a fejlődők esetében bizonyos rugalmasságot enged majd.
• Visszakerült a szövegbe a megállapodás életbe lépését kettős feltétel teljesüléséhez kötő passzus: a ratifikálók számától, és az összesített kibocsátások szintjétől is függ, hogy életbe lép-e a szöveg.

Péntekre virradóan reggel hétig rágták a tárgyalódelegációk azt a megállapodás-tervezetet, melyet csütörtök este tett közzé a COP21 klímatárgyalásokat levezető francia elnökség. A francia külügyminiszter Laurent Fabius, aki korábban minden fórumon arról beszélt, hogy kivételesen időben vége lesz az ülésnek, pénteken kénytelen volt beismerni, hogy szombat délelőttnél korábban nem születhet meg a végső szöveg, melyet aztán vagy sikerül egyhangúan megszavazni a résztvevő 197 országnak, vagy megint kudarcot vall a kéthetes maratoni tárgyalás.

Mivel tízből kilenc klímacsúcs zárult le késve, keveseket lep meg, hogy ezúttal is belecsúszik a hétvégébe az ülés

– nyilatkozott az EUrologusnak egy névtelenséget kérő diplomata.

A késedelem annak tükrében tűnhet csak meglepőnek, hogy a korábbinál jóval bizakodóbb volt a légkör a tárgyalások második hetében, és a megállapodás-tervezet korábbi változatai jobbára határidőre készültek el.

„Majdnem megvan. Optimista vagyok” – mondta péntek kora délután újságíróknak Fabius. Szombat reggel kilenckor mutatja meg a végső szövegverziót a delegációknak, és „biztos benne, hogy jóváhagyják a megállapodást”.

Vihar lesz, aszály, sivatag és tenger, ha nem állapodnak meg

Az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon a jelenleg ismert változatot „jó alapnak” tekintette a megállapodáshoz, hogy a jövőben elkerülhessük a még durvább viharokat, aszályokat valamint a további elsivatagosodást és tengerszint-emelkedést szerte a Földön.

Kevésbé bizakodó megállapításokat tett a klímatudós társadalom, melynek krémje pénteken kora délután állt a nyilvánosság elé.

Az egyik legnagyobb presztízsű tudományos szervezet, a Potsdami Klímaváltozás hatásait kutató Intézet (PIK) igazgatója, Hans Joachim Schellnhuber a most tárgyalt szövegváltozatról azt mondta: az átlaghőmérséklet-emelkedés 1,5 és 2 C fok közötti tetőzése összhangban van az ENSZ számára a klímakérdésekben a tudományos hátteret biztosító Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) javaslataival. A PIK kutatója azonban rámutat, hogy a tervezet többi része nem rendel hozzá konkrét eszközöket a hosszú távú célok megvalósításához.

A jelenlegi szövegváltozat szerint ugyanis a Földnek 2050-re el kell érnie az üvegházhatású gáz semlegességet, ami

megteremtheti a legfeljebb 1,5 C fokos átlaghőmérséklet-emelkedést, de nem biztosítja semmivel, hogy sikerül is megtartani a célt.

Schellnhuber újságírók – köztük az EUrologus tudósítója – előtt úgy fogalmazott: hiszik vagy nem, a jelenlegi szöveg progresszívabb a korábbiaknál. „Van remény a pénteki éjszakára.”

USA, EU, Brazília ambiciózus

Ezzel szemben a Friends of the Earth International (FoEI) környezetvédelmi civil szervezet igazgatója, Asad Rehma szerint hiába maradt a maximum 1,5 C fokos tetőzés ha közben minden céldátum és adat kikerült a szövegből. A FoEI álláspontja szerint ezzel a nagy szennyezők egy a Monopolyból ismert „szabadulás a börtönből” kártyát kapnak ingyen. Eközben a FoEI és más, a klíma-igazságosság elvét valló civil szervezetek azért is csalódottak, mert a tárgyalások előrehaladtával előbb a gender egyenlőségre hivatkozást, majd az emberi jogokra hivatkozást is törölték a tervezetből.

Rehma szerint egyedül a finanszírozás terén alakultak jobban az egyeztetések eddig, mint várták. Utóbbi azonban nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a fejlett világ országai hajlandóak legyenek elfogadni a tervezetet. Egy konkrét példa, hogy Norvégia ma bejelentette, hogy 2020 helyett 2030-ig hajlandó finanszírozni erdőtelepítési programokat és az őserdők kiirtásának megakadályozását – ennek is lehet köszönhető, hogy ma délután néhány órával Kanada után Brazília kormánya is bejelentette: csatlakozik az ambiciózus országok csoportjához, mely így már több mint a résztvevő államok felét tömöríti, köztük számos nagy kibocsátót, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió.

Az EUrologusnak nyilatkozó, a tárgyalásokat közelről követő diplomata szerint az ambiciózus országok tömörülése azért örvendetes, mert megbomlasztotta az észak-déli fejlett–fejletlen államok érdekszövetségeit, melyek a Kiotó I. megállapodás és a 1992-es riói csúcstalálkozó óta meghatározzák a globális klímapolitikát.

Kína és Szaúd-Arábia a fekete bárány

A legkeményebben továbbra is Kína áll ellen a megállapodásnak, mely Indiával és Dél-Afrikával közösen leginkább ellenzi azt a többség által elfogadható megoldást, mely szerint ötévente felülvizsgálják a célokat, és tovább erősítik azokat.

Ebben a ráció egyrészt az, hogy ötévente van akkora technológia fejlődés, melynek mentén pontosítani lehet a célokon, másrészt az IPCC is ötévente teszi közzé jelentéseit a bolygó klímájának állapotáról az aktuális tudományos konszenzus tükrében.

A kőolajszármazékokra épülő gazdaságát féltő Szaúd-Arábia eközben a „jóval 2 C fok alatti” átlaghőmérséklet-emelkedést nem tudja elfogadni a szövegben. Emellett több más állammal együtt a század második felére elérendő „üvegházhatásúgáz-semlegességet” sem tartja elfogadhatónak az öbölmenti állam.

Klímatudósokat végül az aggasztja még, hogy a szöveg nem kellően pontos a gazdaságok széndioxid mentesítése kapcsán, különösen, hogy az aktuális szövegváltozat nem is említi konkrétan a fosszilis energiahordozókat, az emberiség által okozott széndioxid-kibocsátás fő okozóját.

Az EUrologus mindenesetre a végéig tudósítja az Index olvasóit a várakozások szerint történelmi megállapodásról, mely önmagában ugyan nem oldja meg a klímaváltozás kihívását, de kulcsfontosságú ösztönzőket és keretet adhat a társadalmaknak, mezőgazdaságnak, iparnak és energiatermelőknek, hogy az évszázad közepére teljesen megújuló energiaforrásokra állítsák át működésüket.