Állami támogatás lehet Paks II. mögött

Az Európai Bizottság versenyjogi biztosa levelet küldött a magyar kormánynak arról, hogy szerintük állami támogatással bővítenék-e a paksi atomerőművet. A napokban közzétett dokumentum szerint a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy ebben a szakaszban

A testület 2014 márciusában indított előzetes vizsgálatot. Nem ez az egyetlen szempont, ami alapján Brüsszelben figyelik a projektet: korábban a hasadóanyag-beszerzéssel akadtak gondok, ezeket sikerült megoldani. Azt is vizsgálták, hogy környezetvédelmi szabályokba ütközik-e a paksi bővítés üzleti és műszaki adatainak titkosítása, és kötelezettségszegési eljárás indult, mert a gyanú szerint a Roszatom pályáztatás nélküli megbízása uniós közbeszerzési szabályokat sérthet.

Üzleti alapon is megtérülne?

Egyszerre négy feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy az uniós szabályok alapján állami támogatást állapítsanak meg. Ezek közül a kormány főleg azt próbálta cáfolni, hogy gazdasági előnyt nyújtana az üzemeltető cégnek a pénz betolásával. A kérdés, hogy egy piaci szereplő is befektetett-e volna ugyanazokkal a feltételekkel.

A magyar kormány szerint igen. Két tanulmánnyal igyekeztek ezt bizonyítani. A kiindulópont viszonylag egyszerű: a vállalkozások abba fektetnek be, ami megéri nekik. Ehhez két számot kell összehasonlítani. Az egyik a súlyozott átlagos tőkeköltség. Ez azt fejezi ki, hogy egy vállalatnak legalább mekkora profitot kell termelnie a befektetői felé a bedobott tőkéjük után, hogy ne vigyék máshova a pénzüket. A másik a belső megtérülési ráta, ami a befektetés átlagos évi hozama. Akkor érdemes a cégnek belevágni egy beruházásba, ha legalább annyit hoz, mint amennyi az elvárt tőkeköltség.

A kormány eredeti számításai szerint minden rendben van, mert Paks II. jobban megtérül, mint amennyi a tőkeköltség lenne. Hogy pontosan mennyivel, azt azért nehéz megmondani, mert az üzleti titkokat kitakarták vagy az eredetinél szándékosan tágabb tartományokat adtak meg.

Új adatokat húztak elő

A második tanulmány elküldése után alig másfél héttel „a Paks II-nél felmerült kockázatokra vonatkozóan további információt nyújtottak be”. Ebben magasabb hozammal számolnak, mert más áramárbecslést tartalmaz, mint a korábbiak.

A Bizottság figyelembe vette ezt is, de összevonta a szemöldökét. Az utólagos toldozgatást azután kapták meg, hogy a magyarok azt állították, hiánytalan az előtte beadott anyag. „Nincs arra vonatkozó indoklás, hogy a görbét miért készítették el, és meglepő, hogy ez nem szerepelt már a korábbi jelentésekben” – rótták fel. Semmi nem bizonyítja, hogy ezek az adatok a 2014-es döntés idején is megvoltak, holott csak az akkoriakat kellene figyelembe venni. Az új görbe ráadásul szerintük elüt a többitől, mert meredekebb áremelkedést feltételez, ezért egy régebbi lenne megalapozott. (Mindez csak a szövegből derül ki, mert az üzleti titkok kitakarása miatt egy üres grafikon szemlélteti a becsléseket.)

Van bőven probléma

Egyébként nem ez az egyetlen eset, amikor a kormány az eredeti döntés idejénél későbbi adatokkal számol, egy helyen például a mostani kötvényárfolyamokat adták meg a 2014-es helyett.

Akad egyéb problémája is a Bizottságnak. Többek között az sem tetszik neki, hogy a tőkeköltségnél

• a kormány túl széles értékekkel számol
• nem adtak be vizsgálatot arra, hogy az eredmények a kevésbé előnyös forgatókönyveknél is megbízhatóak
• gyakran együtt kezelték a nukleáris energiatermelést a többi áram-előállítási móddal, holott azért előbbinek másféle kockázatai vannak
• nem tesznek különbséget a már működő és a később megépítendő atomerőművek között, pedig előbbiek kockázatosabbak
• a becslésben az elmúlt tíz év alapján számolnak részvénypiaci kockázatot a jövőre, holott az egy rossz módszer és a válság alatt felbolydult a rendszer

A megtérülésnél azt kifogásolják, hogy a késéseknek nagyobb lehet a hatása. Ha nagyon elhúzódik az építkezés – ami szerintük jellemző az atomerőmű-építésekre –, az jelentősen csökkentheti a profitot.

Más jött ki a Bizottságnak

A Bizottság két másik módszerrel számolt utána a magyar adatoknak. Nekik a megtérülés alacsonyabb a tőkeköltség magasabb lett.

Jávor Benedek zöldpárti európai parlamenti képviselő szerint „a számítások azt bizonyítják, hogy Paks II. minden valószínűség szerint veszteséges lesz, és csak állami támogatás révén lesz képes működni.”

	magyar kormány	Európai Bizottság
súlyozott átlagos tőkeköltség	6,4 – 7%	8,3%? – 10%?
belső megtérülési ráta	6,5%? – 9,5%?; az utólag beküldött adatokkal ennél magasabb	6,7%? – 9%?

(A kérdőjelek az üzleti titok miatt széthúzott tartományú adatokat jelölik.)

Végül a Bizottság arra jutott, „jelenleg nincs birtokában elegendő információ annak ellenőrzésére, hogy – tekintettel a Paks II. Atomerőműben alkalmazott technológiára és annak jellemzőire – pontosak-e a magyar hatóságok által benyújtott becsült költségek, vagy ezek a valóságban nagyobbak lesznek-e.” Több információt kérnek a magyar hatóságoktól, hogy megindokolják, miért térnek el az ő adataik a Bizottság és a kormány adatai. „Az állami támogatás potenciális összege Magyarország két új reaktorba eszközölt beruházásának teljes értéke”, vagyis nem csak egy résszel lehet gond, hanem az egésszel.

Elvileg van egérút

Akkor sem feltétlenül bukna el Paks II. a versenyügyi vizsgálaton, ha Brüsszelben arra jutnának, hogy állami támogatás van benne. Ilyen esetben kormánynak azt kellene bizonyítania, hogy az anyagi segítség összeegyeztethető a belső piaccal. Mivel Magyarország abból indult ki, hogy nincs szó állami támogatásról, nem is próbálkozott az indoklásával, úgyhogy a Bizottságnak nincs elég információja erről. Jelen állás szerint „kétségbe vonják, hogy a Paks II-nek nyújtott bármilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben”, és több lehetséges problémát sorolnak fel, ezért további tájékoztatást kérnek a magyar hatóságoktól.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!