A mi jogállamunkat miért nem vizsgálják Brüsszelben?

Szerdán bejelentette az Európai Bizottság, hogy hivatalosan felkéri a lengyel kormányt: magyarázza el legyen szíves, miért szabja át az alkotmánybíróság működését, miért szeretne erővel beültetni a testületbe öt új bírót azok helyett, akiket az előző kormány nevezett ki, és miért ilyen sürgős ez az egész. Egy olyan eljárás keretében vezénylik le a párbeszédet, amelyet két évvel ezelőtt a „magyar kormányra szabtak”.

A második Orbán-kormány szintén rekordidő alatt életbe léptetett közjogi változtatásaira, az új magyar alaptörvényre, a médiatörvényre ugyanis nem tudott egyszerre reagálni a brüsszeli testület. Pedig érezték, hogy az orbáni átszervezésben az ördög nem a részletekben, hanem a reformoknak az egész kormányzati berendezkedésre gyakorolt hatásában rejlik.

Nem állt azonban az Európai Bizottság rendelkezésére olyan jogi eszköz, amelyet könnyen be tudtak volna vetni, ha úgy tűnik, sérül a demokratikus kontroll, a „jogállamiság” az egyik tagországban. A Bizottság, az EU-s szerződések őre jogi eszközökön keresztül gondolkodik és cselekszik, pedig sokkal egyszerűbb lenne megérteni, hogy mit csinál, ha egyértelmű politikai célok vezérelnék.

Mit tehet a szerződések őre?

Egy rakoncátlankodó tagállammal több dolgot tehet az Európai Bizottság. Megpróbálkozhat a politikai nyomásgyakorlással. Ebből a leggyakrabban üres szópárbajok lesznek, amelyeknek semmi tétje, de legalább munkát adnak vele az újságíróknak és a tagállami politikusoknak, akik jó keményeket szólhatnak vissza a finomkodó biztosoknak. Ezzel sem reménytelen eredményeket felmutatni, a magyar médiatörvénynél például hivatalos eljárás nélkül sikerült módosításokat elérni.

A Bizottság kötelezettségszegési eljárást indíthat, ha egy tagállam konkrét uniós jogszabályt sért, ha rosszul vagy sehogy sem ültet át egy uniós jogszabályt. Itt egy hosszú oda-vissza levelezés után az Európai Bíróságon köthet ki az ügy, amiből büntetés is lehet, ha menet közben nem egyeznek ki. Ilyen indult például Magyarország ellen a menekültügyi csomag miatt.

És ha veszélyben a jogállam?

Ha szisztematikusak a gondok, a Bizottság kérheti, hogy indítsák be az EU-alapszerződés hetes cikke szerinti eljárást. Ezt azért kellett bevezetni, mert ugyan csak demokratikusan működő államokat vesznek fel az Európai Unióba, de arra nem gondoltak, mi lesz, ha a belépés után egy kormány nekiáll leépíteni a jogállamot. Azután vezették be a „hetes cikket”, hogy az osztrák kormányba egy szélsőjobboldali párt is bekerült 2000-ben.

Az eljárás vezethet büntetéshez, például a szavazati jog megvonásához a miniszterek Tanácsában, de a „nukleáris opcióként” emlegetett lehetőséget még soha egyetlen tagállamnál sem vetették be.

Méghozzá azért nem, mert az eljárás végén emlegetett szankciók miatt a „hetes cikk” politikai fegyverré nőtte ki magát, amelyet az Európai Bizottság vezetői rettegnek használni, a tagállami miniszterek pedig egymás ellen soha az életben nem fogják kijátszani, attól félve, hogy legközelebb ők találják magukat a kínpadon.

Nincs közvetlen büntetés, de lehet hetes cikk

Az Európai Bizottság (EB) krédójához sokkal jobban illik egy fogatlan eljárás, és ez az, amit most a lengyel kormányra alkalmaznak. Egy köztes jogállamisági mechanizmus, amely a politikai nyomásgyakorlásnak ad szervezett keretet, a végén sincs semmiféle szankció, de beindíthatja a hetes cikket. 2014-ben hozta létre az EB, amikor rájöttek, hogy nem találnak fogást Orbán Viktoron, és féltek, hogy ami Magyarországon lezajlott, megismétlődhet.

A szerdai vita előtt a lapok arra számítottak, hogy semmitmondó dádázással zárul le az ügy. Az ülés előtt Navracsics Tibor is azt nyilatkozta a Mandinernek, hogy „szó sincs jogállamiság-mechanizmusról vagy szankciókról”. Meglepetés volt, hogy Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke úgy jelentette be a lengyel kormánnyal megkezdett hivatalos párbeszédet, hogy az már a jogállamiságot ellenőrző eljárás része.

Pár hónap Varsó–Brüsszel tárgyalás után dől el, hogy az Európai Bizottság megfogalmaz-e kritikát. Ha igen, akkor Brüsszelben kiadnak egy ajánlást, hogy szerintük hogyan kellene mennie a dolgoknak Lengyelországban. Ezután ellenőrzik, mennyire fogadta ezt meg a kormány. Ha megadott időn belül nincsenek kielégítő lépések, jöhet a hetes cikk, írja a Bizottság.

Beata Szydło lengyel miniszterelnök nem tojt be a szerdai bejelentéstől. „Nincs szankcióveszély Lengyelországgal szemben. Az Európai Bizottság nem tud büntetéseket kiróni” – nyilatkozta.

És a magyarokról elfelejtkeztek?

„A magyar helyzetet kezeltük már kötelezettségszegési eljárásokkal és ott nincs szisztematikus probléma” – nyilatkozta az EUrologusnak egy bizottsági forrás. Vera Jourová EU-biztos december elején arról beszélt, hogy „a Bizottság nem lát a magyar demokráciát, jogállamiságot és alapjogok érvényesülését fenyegető rendszerszintű veszélyt”.

Israel Butler, az európai emberi jogi szervezeteket összefogó European Liberties Platform szakértője szerint az Európai Bizottság bajosan vallhatná be, hogy „amit Magyarországon tettünk, nem volt elegendő”. Ráadásul „a magyar ügyeket” a Bizottság korábbi vezetése vette kézbe, és a mostani irányítóknak politikailag különösen kényes lenne visszafelé lövöldözni. Brüsszelben nem dívik az elmúltnyolcévezés. Akkor sem, ha a lengyel kormánypárt (PiS) lépései kísértetiesen hasonlítanak a Fideszére.

Jövő héten az Európai Parlament is megvitatja a lengyel alkotmánybíróság és a hirtelen átszabott lengyel állami média ügyét. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy bajban van a lengyel kormány, mert a PiS nem tagja a legnagyobb EP-frakciónak, az Európai Néppártnak (EPP), amelynek a vezetősége a Fideszt mindig megvédte a nyilvánosság előtt. Azonban a Néppárt most attól tart, hogy politikai haszonlesőknek állítják be őket, ha rárontanak a rivális konzervatív frakcióra. A nyakukba kaphatják, hogy részrehajlóak, mert Orbán ellen bezzeg nem kiabáltak ilyen hangosan. Egy néppárti forrásunk szerint pedig a magyar ügy kezelése „sikertörténet”, mert az Európai Bizottság rámutatott a szabálytalanságokra, amelyeket a kormány ki is javított.

Az is óvatosságra fogja inteni az EPP-t, hogy a frakciójuk gerincét német képviselők adják, és nem szeretnék, hogy az általuk megfogalmazott kritikára parttalan nácizás legyen a válasz a lengyel kormánypárt soraiból. Úgy tudjuk, hogy a jövő heti vitán nem a Néppárt német frakcióvezetője szólal majd föl, pontosan azért, hogy ne szabaduljanak el a történelmi indulatok.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!