Most vagy talán soha: bajban az EU-USA megabiznisz

Rég nem volt ekkora a tétje Európában az Egyesült Államok elnökválasztási kampányának. A világ legnagyobb értékű szerződése, az EU és USA közötti Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP) sorsáról dönthet, ki költözik be a Fehér Házba. Uniós becslés alapján akár évi 119 milliárd eurót (mostani árfolyamon nagyjából 37 ezer milliárd forintot) hozhat a megegyezés az uniós gazdaságnak, amely nem igazán pörgött fel a válság óta.

Hivatalosan még mindig az a cél, hogy idén, a következő elnök hivatalba lépése előtt lezárják a tárgyalásokat. Nem véletlenül épp most indult hosszú hétvégés európai haknira Barack Obama: április 25-29-én ülnek le ismét az uniós és amerikai tárgyalók. Két évvel ezelőtt nagy reményekkel indultak neki a világraszóló projektnek, de ma már kevesen hisznek benne, hogy tényleg nagyot fog szólni, ha egyáltalán létrejönaz Atlanti-óceánt átszelő kereskedelmi egyezmény. 

Az Egyesült Államok elnöke nem aggódott túlságosan. „Nem számítok rá, hogy be fogjuk fejezni a ratifikációt [azaz az egyezmény hivatalos jóváhagyását], de arra igen, hogy megállapodunk” – nyilatkozta vasárnap Hannoverben. A végső alkura viszont semmi esély idén, értett egyet Novák Tamás, a Budapesti Gazdasági Egyetem kutatóközpont-vezetője és Csehi Róbert, a Közép-európai Egyetem tudományos munkatársa. Utóbbi az EU és Kanada közötti szabad-kereskedelmi egyezményt hozta fel példának, amelyről sokkal hosszabban egyezkedtek. Szerinte akár 2019-ig is elhúzódhat a ratifikációval együtt a folyamat.

Csak Clintonnal esélyes

Pedig nem ártana sietni, mert az Egyesült Államok novemberben új elnököt választ, és a négy számba vehető jelölt nem tűnik túl lelkesnek (persze a republikánusoknál elvileg akár a mérsékeltebb John Kasich is győzhet, vagy olyasvalaki, aki egyelőre versenyben sincs). Csak úgy röpködnek a szabadkereskedelmi övezeteket ellenző megjegyzések a republikánusoknál az ingatlanmogul-celeb Donald Trumptól és az erősen konzervatív Tea Party mozgalomhoz tartozó Ted Cruztól, valamint a demokratáknál a szocialista Bernie Sanderstől. Novák Tamás szerint egyedül a demokrata éllovas Hillary Clintonnal lenne esélye az egyezménynek, de az utóbbi időben ő is kritikusabb volt a TTIP Csendes-óceáni testvérével, a TPP-vel szemben. Csehi Róbert azzal magyarázta a váltást, hogy Clinton Bernie Sanders híveitől próbálhatja elszipkázni a támogatókat.

Az Egyesült Államokban ugyanattól félnek, mint Európában:

Korábban a civilek és a politikusok is inkább az EU-ban tiltakoztak az egyezmény ellen, holott a fogyasztók védelme néhány területen épphogy az Atlanti-óceán túlpartján erősebb. A Volkswagen-botrány erre az egyik legjellemzőbb példa: a tétlen európaiak helyett az amerikai hatóságok léptek fel a cég károsanyag-kibocsátással csaló dízelautói miatt.

Próbálják kihúzni a méregfogakat

Elsőre persze remekül hangzik, hogy milliárdokkal nőhet mindkét gazdaság, miközben egy fityinggel többet sem kell hozzá befektetni, de bőven akadnak vitatott részletek. A génmódosított termékek kereskedelme ellen rengetegen tiltakoznak, bár az uniós vezetők többször leszögezték, hogy azokat továbbra is csak az uniós szabályok szerint lehetne piacra dobni, és a tagállamok szabadon kitilthatják őket. Az egészségügyi szabályokat sem lazítanák fel, inkább az olyan bürokratikus különbségeket simítanák el, mint hogy az amerikaiak az osztrigák vizét tesztelik veszélyes baktériumok után kutatva, míg az európaiak magát az osztrigát, de az eltérő eljárások miatt nem tudnak egymáshoz exportálni. A tíz leggyakoribb tévhitet itt szedte össze az EU.

Más problémákat is igyekeznek kezelni. Ilyen az átláthatóságé: korábban is zárt ajtók mögött egyezkedtek a hasonló megállapodásokról, de a TTIP súlya ráirányította a figyelmet arra, hogy a közvélemény ilyenkor csak a sötétben tapogatózik.

Brüsszel és Washington is próbált valamit tenni ez ellen, de közben arra is figyelniük kell, hogy a másik előtt ne fedjék fel a lapjaikat. Az EU külön weboldalt hozott létre, ahová a tárgyalási körök összefoglalóit, nyilvánossá tett dokumentumokat pakol fel, és több tagállamban is olvasószobákat adtak át, hogy be lehessen tekinteni a bizalmasabb dokumentumokba. Ide viszont csak parlamenti képviselők léphetnek be, ráadásul ők is legfeljebb tollal-papírral.

Ki ítélkezhet?

A befektetők és az államok közti vitarendezés miatt szintén sokat támadták a TTIP-et. Ez a hasonló egyezményekben bevett mechanizmus a gyakorlatban azt jelentette, hogy külön bíróságokon perelhették be a cégek az országokat, ha egy új jogszabály vagy döntés miatt kevesebb pénzt kerestek. Nagy felháborodás lett például abból, amikor a Vattenfall nevű svéd cég a német kormánynak ment neki, amiért ki akarja vezetni az atomenergiát.

Az EU átalakítaná a mechanizmust: garantálná a kormányok szabályozási jogát, korlátozná, hogy mi miatt lehet eljárást indítani, jobban körülhatárolná, ki lehet egyáltalán bíró, és lehetne fellebbezni a döntések ellen. Hosszú távon egy átfogó nemzetközi rendszer kialakítása a cél, de ebben egyelőre  nem léptek előre. Az is kérdés, hogy mit szól az USA a reformötletekhez. A Kanadával megkötött egyezménybe utólag már beépítették ezeket a változtatásokat.

Sok még az akadály

Ezen kívül is van még min vitatkozni. Az EU például azt szeretné, ha az Egyesült Államok megnyitná a közbeszerzéseket is az uniós cégek előtt, és az amerikai javaslattal nem elégedett.

Szeretnék elfogadtatni az EU-ban védett élelmiszerneveket (például csak Szegeden gyártott paprikára lehessen ráírni, hogy szegedi).

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az Egyesült Államokban nem mindent szabályoznak szövetségi szinten, így például miközben az EU-ban kölcsönösen elismerik tagországok a tesztlaborok eredményeit, az USA-ban 17 van, és a helyi hatóságok döntenek arról, melyik eredményeit fogadják el.

A legnagyobb akadály, hogy miközben a végső alkuba minden egyes tagállamnak és az Európai Parlamentnek is bele kellene egyeznie, a közvélemény egyre rosszabbul ítéli meg a még meg sem született egyezményt. Egy friss kutatás szerint Németországban csak 17 százalék áll mellette és 33 százalék ellenzi, az Egyesült Államokban pedig 15-18 százalék az arány (a többiek vagy nem tudnak róla eleget, vagy semlegesek). Két évvel ezelőtt még 55 százaléknyi német, illetve 53 százaléknyi amerikai támogatta az TTIP-et. A növekvő elégedetlenséget jelzi, hogy vasárnap Hannoverben több tízezren tiltakoztak az egyezmény ellen. Hollandiában is megindult a mozgolódás, az EU-ukrán társulási egyezményhez hasonlóan erről is konzultatív népszavazást rendeznének.