A menekültügyi népszavazásnak nem lesz tétje

„Diktátum” – értékelte az Európai Bizottság új menekültelosztási javaslatát csütörtökön Lázár János. A miniszterelnökséget vezető miniszter szerint már az előző, a menedékkérők átmeneti áthelyezéséről szóló uniós döntésnél is megkerülték a nemzeti kormányokat. Ez nem igaz, mert  arról éppen a tagállami kormányokat képviselő, miniszterekből álló Tanács határozott, és az új rendszert is ők hagyhatják jóvá, az Európai Parlamenttel közösen.

 

Nem számít, hogyan szavazunk?

Jogilag nincs hatása a magyar referendumnak arra, hogy lesz-e menekült-elosztás vagy nem. A népszavazásunktól nem nő a magyar lakosság, Magyarország szavazata nem fog kettőt érni a Tanácsban, és több európai parlamenti képviselőt sem kapunk, márpedig az uniós döntéshozatalban ez a három faktor számít, ha egymásnak feszülnek az érdekek.

Nélkülünk is elbukik a menekült-szétosztás?

Népes a kvótarendszert ellenzők tábora. Az ideiglenes, 120 ezer menedékkérő elosztásáról szóló műveletet csak Magyarország, Románia, Szlovákia és Csehország szavazta le, de szinte mindegyik ország vonakodik végrehajtani. Egy állandó elosztási rendszert ellenez az azóta új kormányt kapott Lengyelország, valamint Franciaország és Spanyolország, valamint mindhárom balti tagállam. Ezek az országok együtt bőven le tudnák szavazni a javaslatot, de ha erre nem is kerül sor, minden bizonnyal puhítani fognak rajta.

Spanyolországban épp most írtak ki országgyűlési választást, így ha valahol eldőlhet a kvóták sorsa, az nem a magyar, hanem a spanyol urnáknál lesz.

A Tanács már nem sokkal korábban foglalkozott is a menedékkérők állandó áthelyezésével, és akkora vita kerekedett, hogy inkább jegelték az újraelosztás kérdését. Hab a tortán, hogy júliustól Szlovákia veszi át a Tanács soros elnökségét: Robert Fico kormánya – amely a magyarral együtt indított pert a 120 ezres kvóta ellen – koalícióra lépett többek között a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párttal. A magyar kormány már abból is húzhatna belpolitikai hasznot, hogy most többen állnak Orbán Viktor mellett, mint korábban.

Akkor mire jó a népszavazás?

A plakátkampány és a nemzeti konzultációk után, a közvélemény-kutatások alapján borítékolható eredménnyel – ahogy Lázár János maga fogalmazott – szembeállítják a magyar közvéleményt az EU-val. A magyar kormány egyedül nem képes „megfékezni Brüsszelt” – ismerte el a Miniszterelnökség vezetője, de szerinte ez ellen az „egyetlen út” nem a Tanácsban van, hanem hogy minden magyar igennel szavazzon az „antidemokratikus” bizottsági javaslat ellen.

A magyar népakaratra hivatkozva politikai nyomást fejthet ki a magyar kormány a tárgyalópartnereire Brüsszelben, Lázár János is ebben látta a népszavazás értelmét. Abban viszont nincs konszenzus, hogy mi lenne a használható eredmény. Rogán Antal szerint a népszavazáson „nem is a részvételi arány elérése a legfontosabb, hanem az, hogy a magyar emberek hogyan fognak erről a kérdésről dönteni”. Lázár János azt mondta, szerinte „érvényes és eredményes” referendum kell, azaz a kormány akkor tenne valamit, ha elérnék a Fidesz által magasabbra tett részvételi küszöböt.

Gondok vannak ezzel a tervvel

Most úgy helyezik át egyik tagállamból a másikba a menedékkérőket, hogy a fogadó és a küldő ország megegyezik róluk. Az új rendszerben viszont egy képlet alapján egy máltai számítógépre bíznák a szétosztást, mondta egy EUobserverben megszólaltatott tisztviselő.

Arra sem látszik konkrét ötlet, hogy a megkérdezésük nélkül tilitolizott menedékkérők miért ne szöknének el Magyarországról Németországba vagy más gazdagabb célországba a nyílt táborokból és határokkal. Ezt Lázár János is előszeretettel emlegette, bár nem akadályozta abban, hogy mindeközben „a magyar demográfiai viszonyok akár gyökeres átalakulásával” is érveljen a szétosztás ellen.

A legszembetűnőbb újítás: a bizottsági javaslat menedékkérőként negyedmillió euróban (78 millió forint) szabta meg az emberek árát. Ennyit kellene átutalnia az országoknak, ahol nem akarják átvenni a rájuk eső embereket, azoknak számlájára, akik vállalják a feladatot. Lázár János „embertelennek”, „az európai történelem sötét napjait” idézőnek írta le a javaslatot, mert a származása alapján határozza meg egy emberről, hogy mennyibe kerül: meglepő kijelentés az „akinek semmije sincs, annyit is ér” mondattal elhíresült minisztertől.