Női önvédelmet is oktatnak a görög mintatáborban

2016.11.03. 10:56
Athén menekültfogadó központjában, az Eleonasz táborban jártunk, ahol talán még Orbán Viktor is megsüvegelné a focipályát.

Ritkán szabadkoznak politikusok azért, mert valami túl jó. A görög migrációügyi miniszter mégis szinte elnézést kérve vezette fel, hogy „mintakörülményekre” számítsunk Athén menekültfogadó központjában, Eleonaszban. Általában a rossz táborokat mutatják, hangsúlyozta Jannisz Mouzalasz, és a szigeteken sokkal vészesebb a helyzet.

Igaz, nehéz is lenne letagadni: nem sokkal korábban érkezett egy hír, hogy a török partoktól néhány kilométerre eső túlzsúfolt hotspotok egyikén gyújtogattak. A görög kormánynak nem is érdeke eltitkolni az uniós újságírócsoport előtt, milyen problémáik vannak, mert így támogatást is könnyebben kérhetnek. A cél, hogy a többi tábort is az eleonaszi szintre hozzák, mondta Jannisz Mouzalasz.

Nem nagyon engednek be újságírókat

Az EUrologus az Európai Bizottság görög képviseletének szervezésében mehetett be a táborba. Szerencséje volt a csoportnak, mert még a görög kollégáknak sem szokták ugyanezt megengedni. Képeket viszont tilos volt készíteni.

A legjobb barátom – mondja az indiai fiú a pakisztánira

Eleonasz sem egy idilli hely, de a képek alapján például ég és föld a különbség a Magyarországon uralkodó állapotokhoz képest. Katonai sátrak helyett konténerek sorakoznak a többnyire elhagyatottnak tűnő külső gyárnegyedből elkerített, három részre osztott táborban.

Az építményekben elvileg 12 ember fér el a közös vizesblokk két oldalán, és még légkondi is van rajtuk. Ez elsőre nagy luxusnak tűnhet bárkinek, akit még nem raktak az athéni nyár közepén egy fémdobozba.

A szürke konténersorok egyhangúságát helyenként kiteregetett ruhák és biciklivel vagánykodó gyerekek törik meg. Középen két nagy sátor alatt játszanak a kisebbek, a nagyok pedig hátul fociznak egy ránézésre elég jó minőségű minipályán. Épp a szubszaharai menedékkérők csapata edz, akik helyiekkel is szoktak meccselni.

A játszósátrak és a focipálya között kaptak helyet a civilek – ide a magyar tranzitzónákkal szemben állandó bejárásuk van a civil szervezeteknek. Az egyik konténerük falát gyerekrajzok borítják: a leggyakrabban házakat látni a képeken, csak egyetlen emlékeztet a háborúra sírkövekkel, alatta „Abdullah” felirattal.

Nem látni rendfenntartó erőt a közelben. A táborvezetők szerint korábban voltak összetűzések az arabok és az afgánok között, de a három részbe szétosztott emberek közt nyugalom van. „A legjobb barátom” – mutatott később egy kisfiú a társára, és kiderült, hogy egyikük Indiából, másikuk az ősellenség Pakisztánból érkezett. (A két atomhatalom az elmúlt hetven évben négy nyílt háborút vívott.)

Egy szomáliai fiatal később annyival árnyalja a képet, hogy az arabok időnként egymás közt is vitákba keverednek. Talán az sem véletlen, hogy

a felnőtteknek szánt programok táblázatában ott van az önvédelem nőknek, de még önkifejezésre is próbálják oktatni őket.

A gyerekeknek se marad ki a tanulás. Az ő órarendjük: görög és angol nyelv, matematika, valamint informatika.

A görögök mindezt úgy biztosítják, hogy az ország néhány év alatt a bruttó nemzeti összterméke negyedét elveszítette, az egy főre jutó GDP (71 százalék az uniós átlaghoz képest) mostanra nagyjából már megegyezik a magyarral (68 százalék). Persze kapnak támogatást az ENSZ-től és az Európai Uniótól.

Botladozik az áthelyezés

A legnagyobb segítség viszont az lenne, ha az uniós országok legalább azt a 160 ezer menedékkérőt átvennék, akiknek az áthelyezéséről már megállapodtak. Abban a jelek szerint már a görögök sem nagyon bíznak, hogy egy felső határ nélküli, állandó rendszerre tett javaslatból (ezt nevezzük itthon leegyszerűsítve kvótáknak) lesz bármi. Csakhogy a végrehajtással vonakodnak egyes tagállamok, köztük Magyarország, és a bürokratikus aprómunka még a lelkesebbeknél is iszonyatosan lelassítja a folyamatot. Jövő szeptemberre kellene mind a 160 ezer embert átvinni, és bár egyre gyorsabbak, még így is csak nagyjából hatezerrel (!) végeztek.

Jó példa Mahmúd esete, aki Szíriából menekült el, miután a lányát háromszor meglőtték. A nyolcfős családja, köztük öt unokája most arra vár, hogy áthelyezzék őket. „Portugália! Portugália!” – kiabálja egyikük boldogan az őket befogadó ország nevét. Korábban mi is írtunk róla, hogy Európa Görögországgal ellentétes végén mennyire várják a Mahmúdhoz hasonló helyzetűeket. Ő és a családja szerencsés, hogy már legalább azt tudja, hová helyezik át őket. A menedékkérelmük elbírálására hét hónapja várnak.

Mahmúd elárulta, hogy eredetileg Németország felé mentek volna tovább, de így, hogy sikerült helyet kapniuk, nem indulnak sehova, megvárják, hogy átköltöztessék őket, és úgy tervezik, hogy maradnak Portugáliában.

Kérdés, hogy a többiek is ilyen türelmesek lesznek-e. 100-150 ember érkezik Görögországba naponta, a szigeteken már beteltek a táborok. Ha nem gyorsul föl az áthelyezés, a gazdasági válság miatt amúgy is hőzöngő görögöknek is elgurulhat a gyógyszere, hogy az egész EU megpróbálja rájuk és az olaszokra lőcsölni a menekültek kezelését.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!