Jót tenne egy kis demokrácia az EU élén

Az Európai Unió három top vezetője közül valaki menni fog jövőre – ez látszik valószínűnek az Európai Parlament (EP) és az Európai Bizottság elnökeinek elmúlt napokban tett nyilatkozatai alapján.

Martin Schulz, az EP német elnöke januárban rekord ideje trónol majd az unió választott képviselőtestülete élén. Senki nem vezette még egy huzamban három évnél tovább az intézményt, az Aachen környékéről származó könyvkereskedő viszont már az ötödik évét tapossa. Sőt, múlt hétig úgy tűnt, hogy még egy 2 és fél esztendős mandátumra megválasztják. Elsősorban nem azért, mert az EP-képviselők annyira elégedettek lennének a munkájával, habár különösebb panasz sem éri, azon kívül, hogy szereti a parlament luxusautóit, és nem sajnál költeni rájuk.

Elsősorban azért maradna, mert ő a kulcsa a konzervatív Európai Néppárt és a Szocialisták Európai Pártja közötti nagykoalíciónak, amelyik az uniót a színfalak mögött irányítja.

Nyilván (?) a személyes képességek is számítanak, amikor kiválasztanak valakit egy vezető tisztségre, de erről kevesebb szó esik a parlament folyosóin, mint arról, „hogy

ha Schulz helyére néppártit választanak, akkor mind a három fő állásban néppárti lesz! Ebbe a szocialisták nem mennek bele.

Most így néz ki a top állások eloszlása az uniós intézmények élén:

Martin Schulz szívesen megpattanna már Brüsszelből, és a februárban megüresedő német külügyminiszteri posztot nézte ki magának. Ez ugródeszka lehetne ahhoz, hogy szeptemberben harcba szálljon Angela Merkellel a kancellárságért – erről írt a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Ha Schulz lelép, esélyes, hogy néppárti elnököt kap a parlament, a pozíciók testvéries elosztásának szellemében a két legnagyobb frakció között. Egy háttérben kötött megegyezés alapján 2004 óta passzolgatja egymásnak az elnöki széket a néppárti és a szocialista képviselőcsoport. A francia Alain Lamassoure-t és az ír Mairead McGuinness-t emlegetik lehetséges utódként.

A szóvivői cáfolták, hogy Schulznak ilyen ambíciói lennének, a hivatalos verzió az, hogy marad EP-elnök.

Juncker beparázott

Mégis lehet igazság a hírekben, mert a másik uniós csúcsszerv, a jogszabályokat javasló és ellenőrző Európai Bizottság vezetője, Jean-Claude Juncker azzal fenyegetőzött pénteken, hogy lemond, ha Schulz távozik a parlament éléről. A Bizottság szóvivője ezt a nyilatkozatot is igyekezett tompítani, és kijelentette, hogy Juncker marad az elnök, akármi történik három utcával odébb a parlamentben.

Juncker kétségbeesettnek tűnő megszólalása mégsem volt meglepő. A Bizottságban már régóta rebesgetik, hogy a luxemburgi politikus megfáradt, az egészsége nincs rendben, és már tervezte, hogy lemond. Állítólag heti három-négy napot most is otthonról dolgozik, mert ott jár orvosi kezelésre. A sajtó előtt viszonylag ritkán jelenik meg, kérdezni még ritkábban lehet. A napi sajtótájékoztatón, ahol szóvivők magyarázzák az uniós testület bizonyítványát, egy ideje már téma, hogy mikor áll legközelebb Juncker a nagyközönség elé, és miért marad távol hónapok óta.

A Néppártban nem szeretik különösebben Junckert, és érdekes módon éppen a szocialista Schulz az, akivel feltűnően jól tud együtt dolgozni. Vele együtt elveszítheti a szocialisták támogatását, akik eddig a nagykoalíciós megállapodás alapján küldték a politikai hátszelet a Bizottság javaslataihoz. Többek között a bevándorláspolitikában. Az EP nélkül pedig a tagállami miniszterek megeszik reggelire az Európai Bizottságot, ami képtelen lesz érvényesíteni az érdekeit az uniós döntéshozatalban.

Nem csoda, hogy Juncker, aki a status quo embere, már egy júliusi Spiegel-interjúban is marasztalta Schulzot az EP élén. Az uniós intézményekben tapasztalható tehetetlenséget és tanácstalanságot látva nem is tenne rosszat az EU-nak, ha felráznák a konzervatív–szocialista megállapodást. Kezdhetnék például azzal, hogy a demokrácia jegyében nyílt választáson, mindenki által követhető vitában döntenek arról, hogy ki legyen az Európai Parlament következő elnöke.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !