Csak azért hagyjuk ott az EU-t, mert már unalmas?
További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- Egy amatőr nyomzó azt állítja, megoldotta a Madeleine McCann-ügyet
- Halottnak nyilvánítottak egy október 7-én elhurcolt izraelit
- A britek meglépték, amitől egész Európa tartott, eszkalálódhat a háború Ukrajnában
- A húszik közölték, Jemenben folytathatnák tanulmányaikat a felfüggesztett amerikai diákok
- Politikai földrengés közeleg, és a lökéshullámokat mi is megérezhetjük
- A vártnál kevesebb új munkahely jött létre az Egyesült Államokban
- Rejtélyes csontvázakat találtak Hitler főhadiszállásánál
- Atomháborút robbanthat ki a mesterséges intelligencia
- Lejárt a határidő, rengeteg párt lehet az EP-választás szavazólapján
- Tucker Carlson: Washingtonban szörnyű, fasiszta államnak tartják Magyarországot
Ugyanabban a teremben gyűlt össze szombaton az Európai Unió összes vezetője, ahol hatvan évvel ezelőtt aláírták az európai összefogást megalapozó szerződést. 1957. március 25-én Rómában indult el az európai gazdasági közösség, és ide tértek vissza a miniszterelnökök, az államfők és az uniós intézmények vezetői, hogy újból elkötelezzék magukat a közös jövő mellett.
Az elmúlt három év eseményei után úgy tűnt, hogy szükség van rá, hogy közösen kiálljanak, és határozottan kijelentsék, hogy kellünk egymásnak és folytatjuk az Európai Uniót. Sűrűn emlékeztették magukat arra, hogy hatvan éve egy olyan háború után voltak képesek Európa vezetői megegyezni arról, hogy közösen könnyebb lesz, ami az egész világot fölégette. Ehhez képest hol vannak a mostani problémák: a bevándorlás és a lassan növekedő gazdaság?
„Akkoriban nem a többsebességes Európa volt a téma, nem azt tervezték, hogy hogyan lehet kilépni, hanem a közelmúlt összes tragédiája ellenére minden hitüket Európa egységébe helyezték – mondta határozottan Donald Tusk, az EU politikai irányító testületének elnöke az összegyűlt vezetőknek. – Szóval mondjátok meg: miért kellene ma elvesztenünk az abba vetett bizalmunkat, hogy van célja az egységnek?
Csak azért, mert ez lett a mindennapi valóságunk? Vagy csak mert már unjuk, és belefáradtunk?
Elmesélte, hogy szerinte mi az alternatívája az egységes Európának. Ő is idén hatvan éves, pont, mint az EU, ezért emlékszik rá, hogy honnan indultak és hová jutottak el, mondta. „A szülővárosomat, Gdańskot évszázadokon át építették lengyelek, németek, hollandok, zsidók, skótok és franciák. 1945-ben, véletlenül éppen márciusban, Hitler és Sztálin napok alatt lerombolta.” A második világháború nem egy elvont dolog volt a számára: nyolcévesen még mindig a romok között vezetett az útja az iskolába.
Amikor 1980-ban Gdańskban elindult a lengyel Szolidaritás, és elkezdtek tiltakozni a szovjet rezsim ellen, ő is a hajógyárban dolgozott, ahonnan a mozgalom az útjára indult. Harminc év telt el, mire miniszterelnökként felavatta Európa egyik legmodernebb stadionját a városban, európai uniós támogatással.
Több, mint a fél életemet a vasfüggöny mögött éltem le, ahol álmodni is tilos volt olyan értékekről, mint a szabadság, méltóság, demokrácia és függetlenség – mondta Tusk.
Igen, akkoriban az volt a valódi kétsebességes Európa.
„Ezért van jogom hozzá, hogy ma hangosan elismételjem azt az egyszerű igazságot, hogy az életünkben semmi sincs garantálva örökre. Hogy idő, óriási erőfeszítés, és áldozat kell hozzá, hogy felépítsünk egy szabad világot. Elpusztítani egy ilyen világot viszont nagyon könnyű. Csak egy pillanat. Ahogy egyszer megtörtént Gdańskban.”
Európa az emberek számára nem a szlogenekről, az eljárásokról és a szabályokról szól. Az uniónk egy garancia, hogy ezek az értékek nem csak álmok, hanem a mindennapi valóság, jelentette ki.
„Bizonyítsátok be ma, hogy ti vagytok Európa vezetői, és hogy számít nektek ez a nagyszerű örökség, amit az európai egység hőseitől kaptunk hatvan évvel ezelőtt” – fejezte be a beszédét.
A szegénység ellen küzdő unió lesz
Brüsszel megadja a tiszteletet a magyaroknak, és magyarul is elérhető a nyilatkozat, amiben a brit kilépés után az unióban maradó 27 ország megegyezett róla, hogy nem szaladnak széjjel.
„Szükségünk van az egységre, ugyanakkor szabad akaratunkból döntünk az egység mellett.” „Közösen fogunk fellépni, ha kell, különböző sebességgel és mélységben, ám közös irányt tartva, ahogy azt a múltban is tettük.” „Uniónk egységes és megbonthatatlan” – szólnak a szöveg ünnepélyes ígéretei. Lefektetnek néhány alapelvet, amihez tartani szeretnék magukat a jövőben. Olyan unió kell,
- ahol az összes polgár biztonságban érzi magát és szabadon mozoghat,
- ami elősegíti a növekedést és a munkahelyteremtést,
- és erőteljesen lép fel a nemzetközi porondon.
A legnagyobb eredmény, hogy ez a mondat is bekerült a nyilatkozatba: „a nők és a férfiak egyenlőségét előmozdító, valamint mindenki számára jogokat és egyenlő esélyeket biztosító unió; olyan unió, amely felveszi a küzdelmet a munkanélküliséggel, a diszkriminációval, a társadalmi kirekesztődéssel és a szegénységgel; olyan unió, ahol a fiatalok a lehető legjobb oktatásban és képzésben részesülnek és a kontinensen bárhol tanulhatnak és vállalhatnak munkát.”
A szociális ügyek, a jogegyenlőség és az oktatás olyan területek, ahol az Európai Uniónak a legkevesebb beleszólása van abba, hogy az uniós országok milyen szabályokat hoznak saját maguknak. Ezentúl erre a nyilatkozatra is hivatkozhatnak majd a szorosabb egység hívei, hogy több pénz kell ezekre a területekre a közös költségvetésből.
Nagy show volt az aláírás
Az uniós vezetők egyenként vonultak ki egy kis asztalhoz a Capitolium dombon tartott megemlékezés után, hogy aláírják a közös nyilatkozatot.
Amikor Orbán Viktor került sorra, a mikrofonba hallatszott, ahogy valaki suttogva megjegyzi: „Vajon ő örül?”. Amikor az ír miniszterelnök vette a kezébe a tollat, azt lehetett hallani: „kikérte a parlamentje véleményét?” Az ír választók voltak azok, akik korábban kétszer is leszavazták az Európai Unió mélyítését. A görög miniszterelnök Alekszisz Ciprásznak akkora fekete karórája volt, mint a ház, és nem vett föl nyakkendőt, ahogy soha nem szokott. A lengyel miniszterelnök Beata Szydło már akkor tapsot kapott, amikor leült. Miután aláírta a papírt, széttárta a karjait, hogy „látjátok, megcsináltam”! A portugál miniszterelnök nagyon népszerű lehet, mert adott egy ötöst az összes politikusnak, aki a panelban ült, amikor elsétált mögöttük. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a saját tollával írt alá, amiről előtte elmondta, hogy ugyanaz a töltőtoll, amivel a luxemburgi küldött szignózta a Római Szerződést hatvan évvel ezelőtt. Aztán eltette azt a golyóstollat is, amit a többiek használtak, és nevetett egy jót.
Amikor az összes aláírás fölkerült a lapra, az állami vezetők nyájban odarohantak, hogy a telefonjukkal lefényképezzék. Pont, mint amikor az Oscar-átadásra beengedtek egy csapat turistát, akik nem bírtak magukkal, és elkezdték fotózni a sztárokat.
Igazi unió
– mondta a házigazda olasz miniszterelnök, amikor végignézett rajtuk.
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !
Rovataink a Facebookon