A szavazás miért nem megy az interneten, ha az adóbevallás igen?
További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- Szijjártó Péter: Végre egy jó hírt is kapott a globális békepárti többség
- Romániát és Bulgáriát már csak egy hajszál választja el a schengeni övezettől
- Ukrajnában Nobel-békedíjra jelölték Donald Trumpot
- Megszólalt a német hírszerzés vezetője: Putyin támadásra készül a Nyugat ellen, a NATO kudarcát akarja
- Matteo Salvini odaszúrt egyet az Európai Bizottságnak
- Kiderült, miért omlott le a tragédiát okozó előtető az újvidéki állomáson
- A tűzszünet semmit nem old meg, csak elodázza a közel-keleti válságot
- FBI: Bombatámadással fenyegették meg Donald Trump kabinetjelöltjeit
- Véget ért Marine Le Pen tárgyalása, de csak márciusban derül ki, indulhat-e a következő elnökválasztáson
- Fény derülhetett Amerika hírhedt gépeltérítőjének kilétére
A közösségi média hatalmas előnye, hogy elősegíti és egyszerűsíti az információáramlást, és a részvételről szól, akárcsak a politika. A képviselők közvetlenül kaphatnak visszajelzést, a választók pedig közvetlenül információt. Az Európai Parlament is már minden közösségi platformon jelen van, és kampányol a májusi választásokon való részvétel fellendítéséért, például a #thistimeimvoting mozgalommal. Amire sokan nem gondolnak, hogy ha a politika és a politikai részvétel is átköltözik a digitális szférába, az növelheti a szegények és a fogyatékkal élők hátrányát az információszerzésben, megnehezítve részvételüket a választásokon.
Az információáramlás felelősséggel jár
Eddig 1,5 milliárd orosz és iráni hamis profilt távolított el platformjáról a Facebook, amik kifejezetten az európai szavazók véleményét akarták befolyásolni az általunk megosztott hamis információkkal – számolt be Markus Reinisch, a Facebook európai régióért felelős alelnöke kedden a Politico által szervezett konferencián. A közösségi hálózat a korábbi botrányok elkerülése érdekében, Európában 40 nyelven működő „fact-checker” hálózatot működtet külső szakértők bevonásával, hogy ellenőrizzék a platformon megosztott tartalmak hitelességét és eltávolítsák a kifogásolhatókat. Most 500 olyan munkatársa van a Facebooknak, akik a választások tisztaságát segítik azzal, hogy a platformon előforduló információk ne legyenek semmilyen politikai erő számára aránytalanul előnyösek.
A választás tisztaságának javítása azonban ott kezdődik, hogy az alapvető információkhoz hozzáférést biztosítanak, és ott ér véget, hogy több különböző, de egyszerű lehetőséget tesznek elérhetővé az emberek számára, hogy ténylegesen szavazzanak. Ez pedig nem a Facebook, hanem az országok felelőssége, mutatott rá a cég alelnöke.
A dezinformáció eltüntetése az internetről nem ismerhet toleranciát, de óvatosságot igényel, hogy ne sértse a szólásszabadság határait – jegyezte meg Renate Nikolay, Věra Jourová igazságügyért felelős uniós biztos kabinetfőnöke. Szerinte az átláthatósághoz nem elegendő, ha felülről ellenőrzik a platformokon megjelenő tartalmakat, hanem a kritikai gondolkodást már az iskolában tanítani kellene.
Észtországban már 14 éve lehet online szavazni, de ez miért nem terjedt el Európa-szerte?
A választásoknál talán a legfontosabb érték az átláthatóság, amire vannak és kellenek is politikai sztenderdek. Észtország esetében 2005 óta működik az online szavazás, az i-Voting nevű weboldalon keresztül, amihez csak a chippel ellátott személyi igazolványra van szükség, amivel egyébként lehet fizetni és orvosi ellátást is igénybe venni. Meglepő módon nem volt eddig példa náluk választási csalásra, de 2015-16 óta megnőtt az emberek bizalmatlansága a sok online és megfoghatatlanul áramló adattal kapcsolatban – mondta Lauri Tenkler, az információs rendszerekkel foglalkozó észt hatóság elemzője.
Észtországban a hagyományos formában is lehet szavazni, az online verziót elsősorban a 25 és 40 év közötti korosztály használja.
Meglepő, de a fiatalabbak, az első szavazók többsége nem, mivel ők szeretnék még megélni a borítékos szavazás élményét.
A rendszernek a mai napig is vannak azért kritikusai, holott az elmúlt 14 évben nem történt semmilyen incidens. Voltak emberek, akiknek nem sikerült szavazni Mac számítógépről, tehát még van hátra technológiai fejlesztés bőven, de úgy tűnik, az adatok biztonságban vannak. A legfontosabb rendszerkritérium, amit az algoritmusnak el kell végeznie, hogy összeszámolja a szavazatokat, és hogy kiszűrje, ki szavazott már, hogy ne legyen duplikáció.
Azért nem lehet teljesen átállni az online szavazásra, mert ez kizárná azokat, akik nem engedhetik meg maguknak az internet-hozzáférést, nem tudják vagy nem akarják használni az internetet. A rendszer kiépítésénél persze a kiberbiztonság volt a legnagyobb kérdés, illetve, hogyan teremtik meg az emberek bizalmát az online szavazásra. Az offline szavazásnál nincs probléma: egy nevünkkel ellátott borítékból kapjuk meg a jelöletlen borítékunkat benne az üres szavazólappal, amit aztán az urnába dobunk. Ugyanezt kellett átültetni kódokba a weboldalon, hogy egyrészt titkos legyen, de a rendszer mégis tudja, ki az aki szavaz. A szavazatot pedig tárolnia kell valahol.
A szavazásnak vannak egyéni szabályozásai is, mivel az otthon beolvasott személyi igazolvány nem tűnik túl erős hitelesítésnek. Ezért, ha valaki visszaélést tapasztal az adataival, akkor személyesen leadott szavazatával felülírhatja. Akkor is van erre lehetősége, ha a számítógép előtt például kényszerítették, hogy erre vagy arra a pártra szavazzon, vagy esetleg valamit elbaltázott az internetes felületen.
A cikk a Citizens for Europe és az EUrologus együttműködésének keretében készült.
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !
Rovataink a Facebookon