Nem válság, hanem élénk parlamenti demokrácia a brexit körüli marakodás

Az elmúlt másfél hétben Boris Johnson miniszterelnök a brit politikában szokatlan eszközökkel igyekezett átvinni az akaratát a brit parlament alsóházán. A parlamenti ülés hetekig tartó felfüggesztését kérte a királynőtől, hogy kevesebb idő maradjon a vitákra, kizárta a Konzervatív Pártból azokat, akik nem álltak mellette egy fontos szavazáson, és ultimátumot adott a parlamentnek: hogyha megkötik a kezét a tárgyalásokon az Európai Unióval, új választást fog kezdeményezni. A merész lépései egyelőre rosszul sültek el: kormánya elvesztette a parlamenti többségét, a törvényhozás jó eséllyel arra fogja kötelezni, hogy ne vezethesse ki október 31-én Nagy-Britanniát megállapodás nélkül az Európai Unióból, és szerdán az a javaslata sem ment át, hogy új választást írjon ki.

Iain Lindsay budapesti brit nagykövet a hét első felében Londonban járt hivatalos találkozókon, telefonon beszéltünk vele szerda kora délután.

Úgy látszik, hogy a legsúlyosabb időszakát éli a parlamentarizmus Nagy-Britanniában. Hogyan írná le a helyzetet?

Ez nem egy súlyos időszak, hanem annak a jele, hogy nagyon élénk a parlamentáris demokrácia. Ezt az is bizonyítja, hogy azok, akik ellenzik a megállapodás nélküli brexitet, sikeresen átvették az irányítást a parlament napirendje fölött. Nyilvánvalóan ez egy erőpróba a miniszterelnöknek és a kormánynak, de azt is jelzi, hogy a parlamentáris demokrácia egészséges.

Ahogyan azt is, hogy Nagy-Britanniát még mindig megosztja a brexit ügye, annak ellenére, hogy a 2016-os népszavazáson úgy döntöttünk, hogy kilépünk. Most arról szól a vita, hogy milyen körülmények között kellene kilépnünk. Ne felejtsük el, hogy mindeközben az az alapállás, hogyha semmi nem történik október 31-ig, akkor megállapodás nélkül lépünk ki az Európai Unióból. Viszont a kormány továbbra is meg akar egyezni az Európai Unióval, és nagyrészt a következő napok eseményei fogják meghatározni, hogy a kormány milyen módon egyezkedhet vele.

Milyen a politikai hangulat Londonban?

Kedden a külügyminisztériumban voltam, a Downing Street mellett, Westminster szívében, és feszültséggel teli volt a hangulat. Sokan tüntettek az utcán, kilépéspártiak és maradáspártiak egyaránt, de más ügyek miatt is tüntettek a parlament közelében. Feszültséggel teli, ugyanakkor nagyon is brit politikai hangulat uralkodott, mert az emberek békésen tüntettek, britekhez illő módon fejezték ki a véleményüket.

Mik az érzései a brexitvitával kapcsolatban? A brit kilépés több, mint három éve uralja a politikát és a médiát. Bosszantó lehet, hogy folyamatosan ennek a témának van kitéve az ember.

A brexit valóban uralta a politikai életet az elmúlt három-három és fél évben, az pedig bosszantó, hogy sok más fontos ügy: az oktatás, az egészségügy, a biztonság háttérbe szorult, mert a kilépés ilyen sok időt és teret foglal el a médiában. A kormány nyújtott be javaslatokat arról, hogy több rendőrt vegyenek alkalmazásba, több pénz jusson egészségügyre, oktatásra és infrastruktúrára, pontosan azért, mert érzik, hogy egy kissé megbénított minket az, hogy az elmúlt pár évben a brexit ekkora túlsúlyba került. A kormánynak sok energiáját és erőforrását felemésztette ez az ügy. Egészen biztos vagyok benne, hogy Boris Johnson, és az elődje, Theresa May is nagyon szeretett volna több időt fordítani más témákra, amelyek életbevágóak az Egyesült Királyság jólétére és biztonságára nézve.

Viszont az élet többi része zavartalanul folyik. Például, ami engem leginkább érdekel, és amiben én dolgozom: Nagy-Britannia politikai, gazdasági, üzleti, biztonságpolitikai kapcsolatai Magyarországgal még bővültek is.

A közvélemény-kutatásokból kiderül, hogy a brit embereket nem untatja a brexit témája. Sok tekintetben az ország még inkább megosztottá vált, mert kevesebben vannak azok, akiknek nincs véleménye az ügyről. Az emberek vagy ellenzik a kilépést, vagy támogatják. Három évvel ezelőtt még sokan voltak, akik azt mondták: nem érdekli őket az egész, de most már mindenkinek van véleménye.

Mekkora a média hatása abban, hogy kialakult egy Európa-ellenes érzés Nagy-Britanniában? Ugyanis a média egy része már jóval a kilépési népszavazás előtt kifejezetten ellenségesen viszonyult az Európai Unióhoz.

Kétségtelen, hogy a média egy része pontatlan képet festett Európáról és Brüsszelről. De ne felejtsük el, hogy már 1970-ben is, amikor arról szavaztunk, hogy belépjünk-e az Európai Unióba, létezett egy jelentős kisebbség, akik ellenezték a csatlakozást. Ez annak a lenyomata, hogy mindig is különleges kapcsolatunk volt az EU-val: nem vagyunk tagjai a schengeni övezetnek, az eurózónának, és Nagy-Britannia visszakapja a befizetései egy nagy részét is az uniós költségvetésből.

Olyan az általános hozzáállásunk az Európai Unióhoz, hogy az elmúlt húsz év szorosabb integrációja már olyasmi volt, amit Nagy-Britannia nehezen fogadott el. Ezért próbálta meg David Cameron újratárgyalni a kapcsolatunkat az Európai Unióval, amiben még Orbán Viktor is segítette, de nem tudta elfogadtatni a reformcsomagot, amit szeretett volna. Azt hiszem, sok britnek nincs már türelme az Európai Unióhoz.

A 2014-es európai parlamenti választás fontos dátum volt, mert ez volt az első alkalom több mint száz év után, hogy nem a Munkáspárt vagy a Konzervatív Párt végzett az első helyen egy választáson, hanem az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP). Ez természetesen megrázta a politikai rendszert, és ahhoz vezetett, hogy David Cameron felajánlotta a népszavazást a brexitről a 2015-ös parlamenti választási kampányban.

Az elmúlt három év intenzív vitája elég lesz ahhoz, hogy egy esetleges kilépés után a megosztottság kicsit enyhüljön?

Azt hiszem, hogy miután kilépünk, valamennyire kienged majd a levegő ebből a brexitlufiból. Világos, hogy nem igazán lesz kilátásban az újbóli csatlakozás. Talán egy másik generáció fogja majd fölvetni újra, hogy vissza kellene lépni. Viszont biztosan maradnak még ellentétek.

Az egyik ellentét, amit mostanra mindenki felismert, hogy a népszavazás eredménye nem kifejezetten az Európai Unióról szólt, hanem részben arról, hogy

A globalizáció, ha úgy tetszik, túl messzire ment. Sok munkáspárti képviselő körzetében Észak- és Közép-Angliában a kilépésre szavaztak, mert a szavazóknak az volt az érzésük, hogy cserben hagyták őket. A kormány rájött, hogy újra kell tölteni élettel a régi ipari körzeteket és az angliai tengerparti településeket. Fel kell újítani a kapcsolatot London, a kormány, a parlament és a társadalom azon részei között, amelyek úgy érzik, hogy hátrahagyták őket.

Ezen túl pedig ott van az a kérdés, hogy mi történik Skóciával és Észak-Írországgal a brexit után. Ki fog derülni, hogy a kilépés milyen hatást fejt majd ki az Egyesült Királyság egységére.

Tehát bíznak benne, hogy minden jól alakul?

Bízunk benne, de terveink is vannak arra az esetre, ha megállapodás nélkül lépnénk ki. Több, mint egy éve tárgyalunk erről a magyar kormánnyal, a tervek elkészültek mindkét részről. A legfontosabb: akár megállapodással, akár megállapodás nélkül történik meg a brexit,

Nagyjából ugyanez igaz a Magyarországon élő britekre: az egészségügyi ellátás bizonyos részleteiről még tárgyalunk, de nagyon jól együtt tudtunk dolgozni a magyar kormánnyal a Magyarországon élő britek védelmében.

Most úgy látszik, hogy ha nincs megállapodás, és október végén megszűnik a szabad belépés az Egyesült Királyságba, akkor életbe lép egy átmeneti intézkedés, ami lehetővé teszi, hogy egy ideig regisztrációval vagy vízummal továbbra is be lehessen utazni és le lehessen telepedni Nagy-Britanniában.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !

(Borítókép: Boris Johnson beszél a brit alsóházban 2019. szeptember 4-én. Fotó:  UK Parliament/Jessica Taylor / Reuters)