Mi legyen az Iszlám Állam harcosainak európai állampolgárságú gyerekeivel?

„Az unokáim az észak-szíriai Ain Issza táborban voltak. A régiót a törökök megtámadták. Nem tudom, mi van velük, nagyon aggódom” – mondta az EUrologusnak Fatiha Lakjaa, aki három éve harcol azért, hogy hat unokája, a lánya és a menye visszatérhessen Belgiumba. Az asszony lánya és fia házastársaikkal együtt 2013-ban utazott Szíriába, hogy csatlakozzanak az Iszlám Államhoz. A fia és a veje meghaltak, a két özvegy a hat gyerekkel pedig a dzsihádisták családtagjainak fenntartott táborok egyikébe került.

Fatiha Lakjaa néhány másik szülőtársával együtt hallgatta meg csütörtökön az Európai Parlamentben a dzsihádista harcosok európai állampolgárságú gyerekeinek sorsáról szóló vitát. Előző nap a belga szövetségi parlament tárgyalta az évek óta húzódó problémát, amely 

Az európai kormányok eddig megpróbáltak kitérni azelől, hogy otthon állítsák bíróság elé az Iszlám Államhoz csatlakozott európai állampolgárságú férfiakat és feleségeiket, illetve rendezzék a gyerekeik helyzetét. Ám a török hadsereg észak-szíriai beavatkozása ismét előtérbe hozta a problémát. A híradások szerint több százan – harcosok és családtagjaik – szabadultak ki a táborokból, fokozva a biztonsági kockázatot. Eközben Recep Tayyip Erdoğan elnök az állampolgárságuktól megfosztott embereket is hazatoloncolná a táborokból. A törökök azt nyilatkozták: „nem vagyunk szálloda senki dzsihádistái számára.”

A becslések szerint az Iszlám Állam harcosait és családtagjaikat fogva tartó három táborban 400-500 felnőtt és 700-750 olyan gyerek él, akik uniós állampolgársággal rendelkeznek.

– ismertette az adatokat Marie-Dominique Parent, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának szakértője az EP-ülésen. Eddig mintegy 60 gyereket hoztak haza az európai hatóságok, akiknek „a nagy része árva volt, és minden egyedi esetet alaposan megvizsgáltak a döntés előtt.”

„Ott rohadjanak meg, ahol vannak”

A hatóságok számára az okozza a legnagyobb kihívást, hogy a jogi kötelezettségeket és pszichológiai igényeket figyelembe véve a gyerekeket nem szabad elszakítani az anyjuktól. De míg az ENSZ és a jogvédő szervezetek szakértői ezt úgy értelmezik, hogy a gyerekekkel együtt az anyjukat is haza kellene hozni Európába, az európai hatóságok inkább arra törekednek, hogy az egész család maradjon a Közel-Keleten.

„A humanitárius szempontok mellett a nemzetbiztonsági és geopolitikai kérdéseket is figyelembe kell venni. A gyerekeket még meg lehet indokolni, de a társadalomban nincs egyetértés arról, mi legyen a felnőtt férfiak és nők sorsa” – jelentette ki Paul Van Tighelt, a belga Terrorfenyegetettség-elemző Központ (OCAM) igazgatója az EP-ben. A szakértő ugyanakkor elismerte, hogy Szíriában és Irakban nagyon nehéz lenne bíróság elé állítani ezeket az embereket, és minél tovább tartják őket fogva a táborokban, annál nagyobb az esélye, hogy tovább radikalizálódnak. De arra sem lát garanciát, hogy Belgiumban lehetséges lenne rehabilitálni őket.

A visszatérések megosztó és népszerűtlen politikai intézkedésnek számítanak Európa-szerte. Egy közvélemény-kutatás szerint a franciák 82 százaléka értett egyet azzal, hogy a dzsihádista harcosokat Irakban állítsák bíróság elé, és 67 százalékuk azt is ellenezte, hogy a gyerekeiket hazahozzák Franciaországba. Szeptemberben a holland igazságügyi miniszter, Ferd Grapperhaus azért állíttatta le tíz holland nő hazaszállítását, mert „közvetlen veszélyt jelentettek volna a holland nemzetbiztonságra.”  

„Ott rohadjanak meg, ahol vannak” – mondta Peter Kofod dán szélsőjobbos EP-képviselő csütörtökön, aki azzal érvelt, hogy „ezek az emberek a dzsihádot választották, nekem viszont jogom van ahhoz, hogy a hazámban biztonságban éljek.” Tom Vandendriessche szélsőjobboldali belga politikus pedig a „tákija” szokását emlegetve hívta fel a figyelmet arra a kockázatra, hogy ha „a harcosok feleségei továbbra is hisznek az Iszlám Állam szélsőséges ideológiájában, csak ezt titkolják.”

Szélsőbaloldali ír kollégájuk, az ír Claire Daly ezzel szemben elképesztőnek tartotta, hogy „még mindig azon vitázunk, hazahozzunk-e kisgyerekeket egy háborús övezetből.” A politikus arra szólította fel a tagállamokat, hogy

és ne hagyják az igazságszolgáltatást az iraki és szíriai hatóságokra, mivel az európaiak eleve illegálisan tartózkodtak ott. Ha pedig az országot terrorveszély fenyegeti, akkor kezeljék a helyzetet, mert ez a feladatuk.

„Nem kérték, hogy az Iszlám Államban szülessenek meg”

Belgiumba eddig mintegy 30 árvát hoztak vissza a hatóságok, legutóbb júniusban érkezett hat kiskorú. Öten közülük 6-14 év közöttiek, akiket még kisgyerekként vittek magukkal Szíriába a szüleik 2014-ben. A hatodik egy 18 éves lány, akit tinédzserként hurcolt el az apja, hogy aztán egy dzsihádista harcoshoz kényszerítse feleségül.

Paul Van Tighelt elmondta: „A belga államnak szerencsére megvan rá a lehetősége, hogy bekapcsolhatta őket a már meglévő gyermekvédelmi és deradikalizációs programokba.” A terrorelhárítási szakember azonban nem értett egyet a nemzetközi jogászok érvelésével, miszerint minden 18 év alatti gyermeket áldozatként kell kezelni és azonnal hazaszállítani. 

– mondta. Van Tighelt szerint éppen az anyák lehetnek azok, akik a szélsőséges tanokat elültetik a kicsik fejében. Hilde Vautmans, a liberális-centrista Renew Europe EP-frakció belga képviselője egy további ellentmondást hozott fel, mikor egy holland titkosszolgálati jelentésből idézett: a kisgyerekek a plüssmacijaikat fejezik le a táborokban, így tanítják őket a kegyetlenségre.

„Ezek a gyerekek nem kérték, hogy az Iszlám Államban szülessenek meg” – mondta Jacqueline Hale, a Save the Children jogvédő szervezet vezető európai lobbistája. Hale a szíriai táborokban dolgozó segélymunkások jelentéseire hivatkozva az éhezés miatt legyengült kisgyerekekről beszélt, akiknek kihullanak a fogai, és semmilyen oktatásban nem részesülnek. Emellett az is meggyőződése, hogy a visszautasítás és embertelen körülmények között fognak a nők és gyerekek is visszatérni az Iszlám Állam doktrináihoz.

Biztonsági dilemma

„A gyerekek nem örökölhetik a szüleik bűneit” – szögezte le Assita Kanko belga konzervatív EP-képviselő, aki a 2016-os brüsszeli terrortámadás okozta megrázkódtatásokra és az áldozatok családjai iránti tiszteletre hivatkozva azt kérte, hogy az érzelmeket és a racionalitást hangolják össze az európai hatóságok, és ellenőrizzenek minden ügyet alaposan.

A jogvédők szeretnék elérni, hogy az EP határozatban szólítsa fel a tagállamokat a cselekvésre. Ennek azonban konkrét jogi következményei nem lennének, mivel a tagállamok kezében van a döntés. Egy uniós tagállam magas rangú diplomatájától az EUrologus megtudta: hétfőn az uniós külügyminiszterek a dzsihádisták esetleges hazahozataláról is tárgyalni fognak. De a szakember a leghalványabb esélyt sem látta arra, hogy uniós szinten megegyezzenek, politikailag annyira megosztó a kérdés.

Két hete egy brüsszeli bíróság döntést hozott egy olyan perben, amelyet egy dzsihádista harcos feleségének a családja indított. Az első fokú ítélet értelmében a belga állam köteles hazahozni a 23 éves nőt és két gyerekét, mert az állampolgároknak joga van a védelemre, és az államkincstárnak minden késedelmes napért kártérítést kell fizetnie. Az ügy másodfokon folytatódik, de Sophie Wilmès belga miniszterelnök kijelentette: nincs szándékukban hazahozni a dzsihádistákat.

„Állandóan tárgyalunk a belga hatóságokkal. De ugyanazt ismételgetik a jobboldali politikusok: nem hozhatják vissza az anyákat is. Ha a hatóságok kihirdetik, hogy 4-es fokozatú terrorveszély van, akkor biztonsági okokból azonnal bezárják az iskolákat. De ha mi, civil szervezetek azzal érvelünk, hogy a nők és gyerekek hazahozatala is biztonsági ügy, akkor politikai okokból nem hallgatnak ránk” – magyarázta az EP-ülés után Sofia Mahjoub, a Child Focus jogvédő szervezete politikai referense az EUrologusnak.

A szervezet segíti a cikk elején említett nagymamát, Fatiha Lakjaat is. Az asszony az EP-ben nem szólalhatott fel, de utána az EUrologusnak elmondta: örül, hogy végre történik valami, még akkor is, ha egy ilyen vita nem hoz rögtön megoldást. Ő csak azt szeretné, hogy az unokái ne haljanak meg Szíriában.

(Borítókép: Egy önkéntes beszélget két árva kisgyerekkel abban a táborban a szíriai Ain Issa nevű faluban 2016. szeptember 26-án, ahol összesen 24 olyan árváról gondoskodnak, akik valószínűsíthetően az iszlám állam harcosainak gyermekei. Fotó: Delil Souleiman / AFP)