Szlovák EP-képviselő: A magyarokhoz is olyan közel érzem magam, mint a szlovákokhoz

Amikor idén májusban az európai parlamenti választások után kiderült, hogy a szlovákiai magyar jelöltek közül egy sem került be a parlamentbe, Michal Šimečka, a Progresszív Szlovákia frissen megválasztott képviselője kijelentette, hogy a szlovákiai magyar kisebbség ügyét is képviselni szeretné. Šimečka azóta az Európai Parlament LIBE bizottságának (Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság) a tagja lett, ahová a kisebbségek jogkörei is tartoznak.

A két legnagyobb szlovákiai magyar párt szabadesése nemcsak Brüsszelben volt érezhető: a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint sem a Magyar Közösség Pártja (MKP), sem a Híd-Most nem tudná elérni a bejutáshoz szükséges öt százalékos küszöböt. Az MKP a magyar kormánnyal való közeli kapcsolata miatt kap kritikát, a Híd szavazótábora pedig a botrányoktól terhes szlovák kormánykoalícióban való részvétele miatt zsugorodott össze. A Progresszív Szlovákia, amely amúgy a magyarországi Momentum testvérpártja, eközben aktívan beszállt a szlovákiai magyar politikába: egy magyar platformot is létrehoztak a pártjukon belül.

Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője november elején a Progresszív Szlovákia magyar vonatkozású rendezvényén kampányolt, ahol egy vitatott kijelentést tett, miszerint a szlovákiai magyarok büszke szlovákok is lehetnek. Az állítás sok szlovákiai magyart felháborított. Donáth Anna elnézést kért, és arra módosította kijelentését, hogy a szlovákiai magyarok Szlovákiára is büszkék lehetnek.

A magyar közösséget különösen aggasztja az asszimiláció mértéke, mely gyakran ott kezdődik, hogy a magyar szülők szlovák iskolába iratják gyerekeiket, attól tartva, hogy a magyar iskolákban nem kapják meg a Szlovákiában boldoguláshoz szükséges szlovák nyelvtudást. Michal Šimečkát interjúnkban erről is megkérdeztük.

Mit gondol Donáth Anna kijelentéséről: lehet valaki büszke magyar és szlovák egyszerre?

Nincsenek magyar őseim, de a Szlovákiában élő magyarokat egyformán közel érzem magamhoz, mint a szlovákokat. Az én véleményem és a Progresszív Szlovákia álláspontja is az, hogy minden kisebbségnek meg kell adni a lehető legnagyobb teret ahhoz, a jelenlegi törvényhozáson felül is, hogy kultúrájukat, identitásukat, nyelvüket fejleszteni tudják, hogy Szlovákiában otthon érezzék magukat, magyarként, saját identitásukkal és hagyományaikkal.

Azt szeretnénk, hogy ne az akadályokra és egymással ellentétben álló identitásokra összpontosítsunk, hanem hagyjuk el a fekete-fehérben való gondolkozást. Én például egyformán érzem magam büszke szlováknak és európainak. Az egész európai projekt azt mutatja, hogy európaiságunk megerősíti a saját nemzeti identitásunkat is, mert az EU megadja a lehetőséget arra hogy a saját kultúrám és identitásom megerősödjön.

Ez az európaiság magába foglalja azt, hogy ha Szlovákiában élsz, magyarként is otthon érezheted magad itt. Nem gondolom, hogy ez ellentétben áll egymással.

Amit szerintem Anna is mondani akart, hogy a magyar közösség büszke lehet Szlovákiára, miközben magyarnak is érzik magukat, anélkül, hogy lemondanának arról, hogy ők Szlovákia állampolgárai, itt van a jövőjük és kapcsolódnak ehhez az országhoz is.

Gyakran beszélünk róla, hogy a populisták veszélybe sodorják az európai békeprojektet. Hogyan magyarázza mégis, hogy a populista pártok által dominált szlovák és magyar kormányok olyan jól kijönnek egymással, mint talán még soha ezelőtt?

Néhány kérdésben aránylag közel áll egymáshoz a két párt, például ami a migrációt illeti.  A visegrádi együttműködésnek is köszönhető, hogy a bilaterális kapcsolatok Magyarországgal viszonylag jók, és úgy gondolom, hogy ezt az együttműködést fenn kell tartani. A visegrádi szövetség megnöveli régiónk súlyát, de nem szabad rá első számú partnerségként tekinteni. 

egyszerűen amiatt, hogy sok témában közelebb állnak hozzánk más országok, úgymint a németek, franciák, hollandok vagy portugálok. Ezek az államok azok, melyek Európa-pártiak, maximálisan integráltak az EU-s intézményekbe. Ők a mi természetes partnereink, mert a földrajzi szempont az egy dolog, de az, hogy az értékeink és a víziónk Európáról egyforma, az még fontosabb.

Gyakran előfordul, hogy Orbán vagy Szíjjártó a V4-ek nevében nyilatkozik, akkor is, ha igazából nincs egyetértés. Nem szabad hagynunk, hogy Orbán a mi nevünkben beszéljen. 

Annak természetesen örülök, hogy a szlovák-magyar viszony most jó, és szeretném, ha ez így is maradna. A Progresszív Szlovákia szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy ez a viszony jó legyen. Egy szlovák párt sosem kínált eddig ennyi mindent a magyaroknak, ami a nemzetiségi politikát, nyelvhasználatot és kétnyelvűséget illeti.

Nyugtalanít, hogy a Fidesz és Orbán megerősíti a befolyását a szlovákiai magyarok között, történjen az a médiapropagandán vagy anyagi támogatásokon keresztül. Sokszor jártam Dél-Szlovákiában az utóbbi időben és a helyiek elmondása szerint

A kormány felelőssége ugyanis, hogy minden szlovák állampolgárt támogassanak. Ebben aktívabbak szeretnénk lenni, ha sikerül kormányt alakítanunk. Tehát a médiabefolyásolás egy dolog, de a szlovák kormány kudarca, hogy a pénzügyi támogatások miatt növekszik Orbán befolyása Dél-Szlovákiában.

A választások után kijelentette, hogy Ön a szlovákiai magyarokat is szeretné képviselni, miután nincsen szlovákiai magyar képviselő Brüsszelben. Vannak pontos elképzelései, hogy valósítaná ezt meg?

Sajnálatos helyzet, hogy egy képviselő sem jutott be a parlamentbe a magyar kisebbségből. Ez a magyar pártok kudarca, de ez persze az ő dolguk. Én a LIBE bizottságban dolgozom, ahová a kisebbségi jogok is tartoznak. Tudok néhány nagyobb projektről, például a Minority SafePack (Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezés), amelyek még az Európai Bizottságnál vannak és nem kerültek a parlamenthez, de ha itt lesznek, akkor azokat aktívan támogatni fogom. Ha bármilyen más kezdeményezés érkezik, legyen az a magyar nemzetiségű szavazóimtól vagy kollégáimtól a parlamentben, annak külön is nekivághatunk, nem kell arra várnunk, amíg hozzánk kerül a Minority SafePack ügye. Parlamenti képviselők egy csoportjához is tartozom, mely az őshonos kisebbségek jogaival foglalkozik. Sok találkozón voltam, ahol gyakran meglepődtek, hogy szlovákként aktívan foglalkozom ezzel.

Hogyan kerülhető el, hogy az integráció ne jelentsen asszimilációt is?

Véleményem szerint több magyar nyelvet kéne tanítani Szlovákiában, épp azért is, hogy a magyaroknak ne legyen olyan érzése, hogy az asszimiláció fenyegeti őket, hogy az identitásuk veszélyben van Szlovákiában. Amit nagy problémának látok, hogy nem tudunk szlovákot idegen nyelvként tanítani a magyaroknak. A módszertan teljesen más, mintha szlovák anyanyelvűeknek tanítanánk, és ehhez nincsenek megfelelő eszközök a magyar iskolákban. A programunkban is szerepel, hogy ebbe érdemes befektetni.

Mit gondol az autonómia kérdéséről, illetve a megyerendszer reformjáról?

Erre egyértelmű választ ad a Progresszív Szlovákia: mi a megyerendszer teljes eltörlését szeretnénk. Nem hatékony, ahogy ezeket a megyéket megtervezték. Tudjuk, hogy egyrészt ez egy próbálkozás volt arra, hogy a magyar régiók befolyását csökkentsék azzal, hogy felosztják a magyarlakta régiókat több megyére. Úgy gondoljuk, hogy a megyék eltörlésének ezenkívül más előnyei is lennének, mert gyakran nem világosak a hatáskörök a megye és a települések között. Megyék helyett városi régiókat szeretnénk, hiszen világszerte látjuk a gazdasági és kulturális eltolódást a városok és azok környéke felé.

A második világháború után a Beneš-dekrétumok nyomán csehországi kényszermunkára deportáltak közül sokan szeretnének jóvátételt a őket ért jogsértések miatt. Támogatná a jogsértett embereket, akik jóvátételt kérnek?

Nem ismerem az egyes emberek sorsait és hogy milyen erős az igényük a kárpótlásra. Ez nem tőlem, hanem a bíróságoktól függ, hogy döntsenek róla. Fontos, hogy tudjunk róla, mi történt a múltban és tanuljunk belőle, milyen emberi tragédiáknak voltunk részesei. De újra és újra megnyitni a kérdést a Beneš-dekrétumok érvényességéről szerintem nem konstruktív a mai korban: sok történelmi sebet felszakítanánk vele, amelyek nem szolgálnák az egymás közötti kapcsolatokat és az embereket sem.

Ami Szlovákia többi kisebbségét illeti, ez az egyik utolsó EU-s tagállam, ahol az azonos nemű pároknak nemcsak a házasság, de a bejegyzett élettársi kapcsolat sem áll rendelkezésre. Ön szerint van esély ennek a megváltoztatására a közeljövőben?

Remélem, hogy igen. Ez is a programunk része, mert a jelenlegi helyzet rossz  és igazságtalan, mert a jogegyenlőséget, mely minden polgár alkotmányadta joga, ezidáig megtagadtuk az LMBT közösségtől. Meg kell győznünk minél több szlovák parlamenti képviselőt a következő parlamentben, hogy ezt a helyzetet kijavítsuk és ezzel a többi civilizált európai ország szintjére kerüljünk.

Az egy dolog, hogy ez a mi napirendünkön lesz, mert igazságtalannak tartjuk a jelenlegi rendszert, de más kérdés, hogy vajon sikerül-e erről a többi pártot is meggyőzni, de mindent megteszek azért, hogy ez így legyen. Szlovákiában a szexuális kisebbségek ügyét mindig halasztgatták, mindig azt mondták, hogy fontosabb dolgokkal kell foglalkoznunk, minthogy ezt a sérelmet jóvátegyük – először reformokat kellett véghezvinni, majd az EU-s csatlakozás jött, majd a korrupció elleni harc volt a prioritás, végül pedig Robert Fico-tól kellett megszabadulni.

Most már eljött az ideje, hogy azt mondjuk, eleget várt ez a több ezer ember, akiket sújt a jelenlegi hátrányos helyzet.  Eljött az ideje, hogy azt mondjuk, ez egy fontos ügy. Szlovákia nem lesz igazságos, modern ország, ha polgárai egy részének korlátozzák a jogait

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!

(Borítókép: Michal Šimečka facebook)