Az Orbánhoz és Farage-hoz hasonlók meg akarnak osztani

000 1N49W3
2020.01.30. 05:00
Az Orbán Viktorhoz és Nigel Farage-hoz hasonló politikusok a saját nemzetük tagjait fordítják egymás ellen a menekültek elleni gyűlöletbeszéddel, mondta a szomáliai menekültből lett európai parlamenti képviselő, Magid Magid.

Magid Magid brit európai parlamenti képviselő a háború sújtotta Szomália elhagyása után hat hónapot töltött egy etióp menekülttáborban, ahonnét végül ötévesen települt át családjával együtt Nagy-Britanniába. Fiatal korának köszönhetően ő sajátította el az angol nyelvet leghamarabb a családból, ezért ügyintézéskor ő volt a család tolmácsa. Gyerekként és fiatal felnőttként nem voltak politikai ambíciói: zoológiát és tengerbiológiát tanult a hulli egyetemen.

A UKIP euroszkeptikus brit párt előretörése és a gyűlöletbeszéd elterjedése miatt döntött amellett, hogy politikus lesz, és csatlakozott a Zöld Párthoz, mely a legutóbbi EP-választásokon a szavazatok 11,8 százalékát szerezte meg. Sheffield polgármestereként vált ismertté, különösen az egyedien laza stílusa és öltözéke miatt. Polgármestersége alatt sem változtatott életvitelén, például továbbra is lakótársakkal élt. Hivatali ideje alatt gyűjtést szervezett egy helyi nőjogi szervezetnek, kitiltotta Sheffieldből Donald Trump amerikai elnököt, és a közösségi aktivizmust bátorítandó meghívott minden érdeklődőt, hogy hivatalos teendőire személyesen kísérjék el. Magid a monarchia eltörlésének a híve.

Májusban megválasztották európai parlamenti képviselőnek, majd hivatalba lépése után néhány héttel egy Politico-cikkben az EU működését kritizálta. Szerinte ha valaki EP-képviselő lesz, akkor „a bürokrácia labirintusába, valamint a jelentéktelen ügyek és felesleges politikai teljesítmény világába lép be”. Brüsszelben interjúztunk vele.

Továbbra is vállalja a Politicóban megjelent cikkének ezen kijelentéseit?

Még mindig úgy látom, hogy az EU nem áll olyan közel a polgáraihoz, amennyire én szeretném. Ha a sheffieldi választókörzetembe megyek, gyakran látom, hogy az emberek nem tudják, mit tesz értük az EU, nem tudnak róla, hogy az EU-nak köszönhető az ingyenes roaming, vagy a szabad mozgás Európa-szerte. Az emberek persze egyre tájékozottabbak, főleg amiatt, hogy a brexit gyakori téma lett.

Vannak kapcsolatai a sheffieldi magyar közösséggel?

Sok közép-európai bevándorló érkezett Sheffieldbe az elmúlt nyolc évben. Azt szeretnék, ha az Egyesült Királyság az EU tagja maradna. Nekik nincs brit állampolgárságuk, ezért ez a téma személyesen érinti őket – tehát sokat beszélek velük a brexitről.

A magyar kormány gyakran vádolja azzal az európai intézményeket, hogy bevándorás- vagy menekültpártiak. Ön is úgy látja, hogy bevándorláspárti többség van Brüsszelben?

Ez attól függ, kivel beszélsz. Úgy gondolom, az EU sokkal többet tehetne ez ügyben. Az EU nem vesz részt a bajba jutott emberek felkutatásában és kimentésében a Földközi-tengeren, mindezt a civil szervezetekre hagyják. Sürgősen arra lenne szükség, hogy biztonságos út álljon rendelkezésére azoknak embereknek, akik a Földközi-tengeren átkelnek, hogy a tenger ne váljon tömegsírrá. Nemrég a francia-olasz határnál jártam, ahol a hatóságok módszeresen megvonják a jogot a menedékkérőktől, hogy nemzetközi védelemért folyamodjanak. Mielőtt ezt meg tudnák tenni, visszatoloncolják őket abba az országba, ahonnét jöttek. Ezzel az egyes államok nem tesznek eleget a kötelezettségüknek, hogy kivizsgálják a menedékkérők egyéni eseteit. Ennek meg kell változnia, nagyobb méltósággal kellene bánnunk ezekkel az emberekkel.

Orbán vagy Salvini nem látják, hogy a bevándorlók tulajdonképpen többet tesznek be a közösbe, mint amennyit elvesznek. Ha a népességszám csökken, több képzett emberre van szükség a lehető legjobb gazdasági teljesítményért. Ha az Egyesült Királyságot nézzük, még a konyhánk is megváltozott emiatt, és Nagy-Britannia nem lenne az bevándorlók nélkül, amit ma ismerünk.

Sokan tisztában vannak vele Európában, hogy

a bevándorlók a mi orvosaink, szomszédaink, emberek, akik gondoskodnak rólunk.

Szembe kellett néznie olyan előítéletekkel, hogy egy iszlám vallású politikus megválasztása veszélyeztetheti például a nők, vagy a melegek jogait?

A meleg közösség tagjai Yorkshire-szerte támogattak engem. Az LMBT-közösség harca sok esetben hasonlít a bevándorlókéra.

A melegek és a bevándorlók elleni gyűlöletnek ugyanazok a gyökerei.

Különböző hátterű emberek voltak szolidárisak egymással: van egy kampányuk is, a Melegek és leszbikusok a bevándorlókért. A brexit óta országszerte megnőtt a gyűlöletbűncselekmények száma. Óriási problémát jelent egész Európában az antiszemitizmus, az iszlamofóbia, vagy a cigányellenesség. El kell ismernünk, hogy minden csoport küzd valamilyen nehézségekkel, és csak együttműködve tudjuk ezeket leküzdeni.

Azok közül is sokakat hagyott magára a politika, akiknek nincs bevándorló múltjuk. Az Orbánhoz és Farage-hoz hasonló politikusok azt mondják nekik, hogy a bevándorlók az okai annak, hogy ők küszködnek. Az oszd meg és uralkodj stratégiáját követik, hiszen valójában 

a munkásosztályt sokkal több minden köti össze a bevándorlókkal, mint azokkal az emberekkel, akik odafenn a döntéseket hozzák.

Felolvasnék néhány kijelentést, melyekhez hasonlók gyakran elhangzanak Magyarországon a kormányközeli sajtóban a migráció kapcsán. Szeretném megtudni, azonosulni tud-e ezek közül valamelyikkel:

1. Nem akarunk menekülteket befogadni, mert a mi országunk szegényebb, mint a nyugat-európai országok. Kevesebbet keresünk és nincsenek meg a megfelelő forrásaink, hogy integrálni tudjuk őket.

Igazságtalan lenne azt mondani, hogy minden EU-s ország azonos számú menekültet kell, hogy befogadjon. Ez nem lehetséges, mert minden EU-s ország más jellegű problémákkal néz szembe. Ezért az EU-nak kell támogatnia azokat az országokat, ahol nem elegendőek a források erre.

De az EU lényege, hogy mindenkinek van egy kollektív felelőssége, még a legszegényebb országoknak is.

2. Ahelyett, hogy menekülteket fogadnánk be, nekik inkább a származási országaikban kéne maradniuk. Ezt készek lennénk békefenntartással vagy gazdasági úton is támogatni.

Nem tudom, hogy egy kis közép-európai ország hogy tudna lehetőségeket teremteni egy háború által sújtott országban. Nem gondolom, hogy az EU önmagában meg tudná oldani a világ problémáit, de azt értékelném, ha az unió megpróbálna békét teremteni ezekben az országokban. Természetesen egy ideális helyzetben azt akarnánk, hogy mindenki biztonságos környezetben éljen, de őszintén szólva ez a mai világban nem lehetséges. Szerintem ez az állítás csak egy kibúvó a felelősség alól. A béke megteremtése nem egy könnyű és rövid folyamat. Ezen kívül, mit vársz el azoktól a lakóhelyüket elhagyni kényszerült embertől, akik már itt vannak?

3. Nem fogadhatjuk be az összes embert a világon akiknek problémája van.

Garantálom, hogy nem akar az egész világ Magyarországra menni és remélem, hogy a magyarok sem látják ezt másként.

Még egyszer, a felelősségvállalás a többi EU-s országgal nagyon fontos. Az Európai Unió tagjának lenni azt jelenti, hogy a tagállamok megpróbálják együtt megoldani a problémáikat. Úgy érzem, hogy Magyarország nem vette ki a részét a többi EU-s ország megsegítéséből. De nem csak Magyarországról van szó, az Egyesült Királyság teljesítménye sem túl rózsás ez ügyben. Ahogy a menekültekkel bánunk, az mutatja, milyen Európai Uniót is szeretnénk: hogy valóban egy olyan EU-t akarunk, amelyik együttérző, és megvan a bátorsága, hogy a világot érintő problémákkal foglalkozzon, amelyek amúgy a saját problémáink is.

Kapcsolatban áll olyan emberekkel, akik a brexit hívei?

Az én felelősségem az, hogy mindig beszéljek velük. Azokat is képviselem, akik a brexitre szavaztak. Kénytelenek vagyunk nehéz párbeszédeket is folytatni, mert ha nem vagyunk hajlandóak egymást meghallgatni, akkor semmilyen változás nem várható. Sokan a brexitre szavaztak az elbaltázott kormánypolitika miatt, amelyik az állampolgárokat magukra hagyta a problémáikkal. Megszorításokat kellett átvészelnünk csaknem tíz éven keresztül. Az emberek dühösek és változtatni akarnak ezen. Ez a düh gyakran a rossz címzettnek szól.

(Borítókép: Magid Magid az Európai Parlamentben 2019. december 17-én. Fotó: Frederick Florin / AFP)