Mégsem a nagykövetségeken lehet majd beadni a menedékkérelmeket

Csak hat nap telt el azóta, hogy a magyar kormány közölte, „csak arra kijelölt helyen – Magyarország határain kívül, a magyar külképviseleteken – ad lehetőséget a menedékkérelmek benyújtására”. Ennek előzménye, hogy az Európai Unió Bírósága két ítéletet is hozott (itt és itt olvashatók, az ítéletek értelmezése pedig itt) konkrét jogesetek kapcsán, de a magyar menekültügyi szabályozásra vonatkozóan. Ezek lényege:

• a tranzitzónákban való fogva tartás őrizetnek minősül, amire 28 napot meghaladóan csak különösen indokolt esetben és külön eljárás keretében van lehetőség;

• a menekültügyi hatóságok nem nyilváníthatják a menedékkérelmet elbírálásra alkalmatlannak azért, mert a kérelmező a csak a magyar jog által ismert biztonságos tranzitországon keresztül érkezett.

A kormány minderre úgy reagált, hogy bezárta a tranzitzónákat, bár erre semmi sem kötelezte, az ott tartózkodókat pedig befogadóállomásokra szállította. Egyúttal kilátásba helyezték a cikk elején említett új szabályozást. A kormány tegnap beterjesztette két törvényből álló javaslatát a különleges jogosítványainak megszüntetéséről. Ezek egyike, a T/10748. sz. előterjesztés egy 247 oldalas, majdnem négyszáz törvényi szakaszból álló salátatörvény, amelynek 260-268 §-ai „A menekültügyi eljárás átmeneti szabályai” címet viselik. Vélhetően azért átmenetiek a szabályok, mert 2020. december 31-ig érvényesek. Itt azonban

amelyet „a schengeni térség területén kívüli diplomáciai képviseletein (a továbbiakban: nagykövetség) lehet benyújtani, a menekültügyi hatóság által meghatározott és közzétett tartalommal”. Ezután a menekültügyi hatóság távmeghallgatás keretében kikérdezi az érintettet, majd 60 napon belül dönt arról, hogy „menedékjogi kérelem benyújtása” érdekében a nagykövetség kiállíthat-e „Magyarországra történő egyszeri utazásra jogosító okmány” nevű utazási engedélyt. Tehát a szándéknyilatkozat még nem minősül kérelemnek, azt majd Magyarországon adhatja be a kérelmező, ha eljut odáig. 

A jogszabályban rögzítik, hogy akinek ilyen utazási okmány van a birtokában, annak ezt jeleznie kell az országba történő belépéskor a határrendészeti szervnek, amely „a külföldit legkésőbb 24 órán belül a menekültügyi hatóság elé állítja”. Innentől már a szokásos eljárás folytatódik, a kérelmező egy zárt befogadó intézetben kap elhelyezést, de a tervezet a biztonság kedvéért leírja, hogy „ha a kérelem benyújtásától számított négy hét eltelt és a menekültügyi őrizet elrendelésének feltételei nem állnak fenn, a menekültügyi hatóság a menekültügyi eljárás általános szabályai szerint határozza meg a szálláshelyet.”

A javaslattal kapcsolatban meg lehet állapítani, hogy célja a menedékkérők távoltartása a magyar határoktól és a kérelem beadásának bonyolítása a „szándéknyilatkozat” intézményével. Utóbbira tulajdonképpen semmi szükség nincs, mert nem helyettesíti a menekültügyi kérelmet és annak tényleges elbírálását. Az továbbra is Magyarországon történik, miután a kérelmező kivárta a legfeljebb két hónapos törvényes válaszidőt. Arról semmiféle információ nincs, hogy ezt a szándéknyilatkozatot minek alapján, milyen szempontok figyelembe vételével bírálják el.

Az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHCR már a múlt héten figyelmeztette a magyar kormányt, hogy a genfi konvenció értelmében (amely a magyar jogrendnek is a része)

biztosítani kell a háborúk, erőszak és üldöztetés elől menekülő emberek belépését az ország területére és hozzáférését Magyarországon a menekültügyi eljáráshoz.

Ebben értelemszerűen nem szerepel semmiféle előzetes szándéknyilatkozati eljárás, szerepel viszont az ország területéhez történő hozzáférés.

Az új magyar szabályozásnak van még egy érdekes és egyelőre nehezen értelmezhető eleme, ami az illegális határátlépőkre vonatkozik: „A Magyarország államhatárát jogellenesen átlépő külföldit – ha a menedékjogi kérelem benyújtásának a szándékát a rendőrség előtt jelzi – a rendőrség a határátlépés helye szerinti szomszédos országban található magyar nagykövetségre irányítja.”

Ha ez például Szerbia területére történő visszaküldést jelent, akkor a magyar hatóságok hozzájárulnak ahhoz, hogy a menedékkérő – hacsak a szerbek vissza nem fogadják – jogsértő módon átlépje a szerb határt, ami miatt eljárás fenyegetheti. Ez még akkor is így van, ha Magyarországra is jogellenesen érkezett, a már említett genfi konvenció ugyanis azt is rögzíti, hogy senkit sem érhet büntetés vagy szankció azért, mert élni szeretne a menedékkérelem jogával, még abban az esetben sem, ha szabálytalan úton érkezett egy országba.

A törvényjavaslat indokolásából annyit lehet még megtudni, hogyan csatlakozik a menekültpolitika a járványhelyzethez, vagyis miért éppen ebben a jogszabályban rendezik ezt a kérdést. Azért, mert

A COVID-19 okozta járványhelyzetben kiemelkedő fertőzésveszélyt jelentenek az ország határain kívülről, ellenőrizetlen körülmények között érkezők.

És még egy mondat, amit szó szerint idézünk az indokolásból, bízva abban, hogy minél többen megértik: „A járvány elterjedésének további akadályozása érdekében egy új eljárásrend bevezetésre az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzet során a menekültügyi eljárás szabályairól szóló …/2020. (… . …) Korm. rendelettel.”

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !

(Borítókép: Menekültek a röszkei tranzitzónában 2016-ban. / Fotó: Földes András / Index)