Németország: felejthető kampány, izgalmas finis
További Külföld cikkek
- Politico: Nemcsak Ukrajna, de Európa is sötétségbe borulhat
- Reisz András: A pokoli dubaji felhőszakadást a természet és az emberi erő közösen okozhatta
- Fondorlatos csellel járulna hozzá Ukrajna győzelméhez a G7-csoport
- Izrael támadást hajtott végre Irán ellen, megállíthatatlannak tűnik a háború
- Orbán Viktor megnyugodhat, nem a mostani csúcs után jön el az Európai Egyesült Államok
A német pártoknak idén nem volt sok ideje, hogy felkészüljenek a kampányra, hiszen mindenkit teljesen váratlanul ért Schröder május végi ötlete a választások előrehozataláról. Lényegében minden kampánystábnak improvizálnia kellett, és arra már végképp nem volt idő, hogy a reklámszakemberek igazán átfogó stratégiákat találjanak ki. Nem egy jelölt esetében ugyanazt a plakátot rakták ki a póznákra, mint három évvel ezelőtt.
Csak egy plakát fog az emberek emlékezetében megmaradni, méghozzá a Baloldali Párt elfuserált próbálkozása, ahol Gregor Gysi alázatos arckifejezéssel néz fel Oskar Lafontaine-re. A plakát napokon belül közröhej tárgya lett, nem is maradt kint sokáig. A kampánymenedzser utólag azzal védekezett, hogy több tucat fotót mutattak meg a tesztközönségnek, és ennél a képnél volt a legnagyobb észlelhető reakció. Mindenesetre a dolog hátrafelé sült el, és most a Baloldali Párt plakátjai újra felosztották Németországot: keleten csak Gysit lehet látni, nyugaton csak Lafontaine-t.
Amúgy esztétikai szempontból talán még a CDU kampánya volt figyelemre méltó, ugyanis a Fidesz, az ukránok és a gázai kivonulást ellenzők után most ők is kisajátították maguknak a narancssárga színt, míg Angela Merkelt életében először lehetett kisminkelve és mosollyal az arcán látni. Egyedül a Rolling Stones nem örült a CDU kampányának, és hivatalosan tiltakoztak amiatt, hogy a kancellárjelölt fellépéseinél hangosan bőgetik "Angie" című klasszikusukat. Az már más kérdés, hogy mennyire passzol az alkalomhoz egy olyan szöveg, mint: "Angie, you're beautiful, but ain't it time we said good-bye"?
Mi a téma?
A kampány szlogenjei és érvei amúgy fáradtnak és elcsépeltnek tűntek. Az nem meglepő, hogy a kampányidőszak fő témája a munkanélküliség elleni harc mikéntje, viszont sok igen komoly problémáról szinte szó sem esett, így például az egészségügy reformjáról vagy Kelet-Németország sajátos strukturális problémáiról. Korábbi várakozásokkal, illetve félelmekkel ellentétben a konzervatívok nem csináltak központi témát az általuk ellenzett török EU-csatlakozásból sem, így elkerülték azt is, hogy bevándorló-ellenes hangulat szításával lehessen vádolni őket.
A hangnem a szokásokhoz híven kemény, az övön aluli ütések azonban ritkák. Ebben Németország kifejezetten különbözik például az angolszász országoktól, ahol természetes dolog az ellenfélt lejárató kampányt folytatni. Ilyen tendenciák ugyan Németországban is vannak, a politikai kultúra azonban mégsem engedi meg, hogy túlzott mértékben eldurvuljon a hangnem. Ritka a személyeskedő támadás is, így senki sem használja ki politikai célokra azt, hogy mind a kancellár, mind a külügyminisztere negyedik házasságukban élnek, hogy a konzervatívok jelöltje egy elvált asszony, vagy hogy a liberálisok elnöke meleg.
Az utolsó szalmaszál
A választási kampány ennek ellenére nagyon furcsa, már csak az előzmények miatt is. Már önmagában nehéz megérteni, hogy Schröder miért jelölteti magát újra, ha a fő érve a választások előrehozatalára az volt, hogy a saját pártjában sem támogatják már elegen. A konzervatívok előnye a közvélemény-kutatásokban a nyár elején ráadásul olyan tetemes volt, hogy most Schröder folytat ellenzéki jellegű, támadó kampányt, nem Angela Merkel. Sőt, Schröder kampánya már-már skizofrén - néhány hónapja még reformcsomagjának megmentéséről volt szó, most meg már gyakran beszél úgy, mint saját baloldali kritikusai.
Ebben a harcban váratlanul Schröder segítségére sietett a CDU is. Három évvel ezelőtt még az Elba körüli árvíz és az iraki háború mentette meg Schrödert a biztosnak látszó bukástól, idén viszont a konzervatívok pénzügyminiszter-jelöltje, Paul Kirchhof nyújt támadási felületet.
Paul Kirchhof egy köztiszteletben álló jogászprofesszor, volt alkotmánybíró, egy olyan kaliberű ember, akitől el lehet várni, hogy új, eredeti gondolatokkal gazdagítsa a politikai diskurzust. Kirchhof az utóbbi években kidolgozott egy koncepciót az adórendszer radikális leegyszerűsítésére, ami lényegében abból áll, hogy a személyi jövedelemadó egységesen 25 százalékos, és minden adókedvezményt, kivételt és szubvenciót eltörölnek.
Alig egy hónapja még zseniális húzásnak tűnt Angela Merkel részéről, hogy felvette Kirchhofot az árnyékkormányba, mert így több legyet ütött egy csapásra. Egyrészt hirtelen mindenki csak róla beszélt, az új Baloldali Párt hirtelen feledésbe merült. Másrészt Merkel így akarta jelezni, hogy a CDU valóban radikális változásokra készül az elkövetkező években.
Alig néhány héttel később Kirchhof kinevezése bumeránggá vált, miután az SPD negatív kampánya elkezdett működni. A kritika lényege az, hogy a flat tax csak a jobban keresőknek használ, míg a kis keresetűeket kizsákmányolják, legfőképpen azzal, hogy eltörlik a különböző, mint például az éjszakai munkáért járó kedvezményeket. Schröder igen kemény szavakkal támadja Kirchhofot, emberekkel kisérletező, antiszociális tudósnak állítva be őt.
Az utolsó két hétben Schröder elképesztő iramban kapaszkodott vissza ezen a szalmaszálon, és maximálisan kihasználta az egyetlen televíziós vitát is, amelyben szemtől szembe állt Angela Merkellel. Még ellenfelei is hisznek abban a mitoszban, hogy Schröder minden szituációban képes nyerni, és a CDU-nál kézzelfogható az idegesség. Kirchhofot időközben a CDU stratégái kivonták a tűzvonalból, és már csak ritkán léphet fel. Schrödernek ugyan már nincs reális esélye arra, hogy kancellár maradjon, de arra igen, hogy megakadályozzon egy CDU-FDP kormányt, és nagykoalícióba kényszerítse a konzervatívokat. Az más kérdés, hogy az ugyan kinek lenne jó.
Van más választás
Már csak alig néhány nap van hátra, és a választások kimenetele bizonytalannak tűnik. Ez azonban kevésbé érdekli a további 30 kis pártot, akik pár ezrelékért szállnak ringbe vasárnap. Ha az ember csalódott a nagy pártokban, akkor nemcsak neonácikra szavazhat, hanem olyan pártokra is, mint a Szürkék (nyugdíjasok pártja), a Nők (meglepő módon feminista pártról van szó), a Bibliahű Keresztények Pártja, a Német Marxista-Leninista Párt (ők valóban Vlagyimir Iljics arcát rakják ki a plakátra, miért is ne), és végül, de nem utolsósorban, a már veteránnak számító Német Anarchista Pogó Párt (APPD).
Ne mondja senki, hogy nincs alternatíva.