A paraszt, a vadász és a sok kommunista

2007.04.15. 18:30
A hét elején kezdődött a hivatalos kampány a francia elnökválasztáson, ahol először győzhet nem francia származású, vagy női jelölt. Négyen is reális eséllyel pályáznak a második körre. A választók 40%-a még bizonytalan, közülük minden második biztosan elmegy majd szavazni. Egyelőre a kis jelöltek kevésbé zavarnak be a nagyok küzdelmébe, mint 2002-ben.

Ketten is esélyesek nevető harmadiknak

A feltörekvő ifjak és a kiöregedő visszavonulók után természetesen szót ejtünk az igazi esélyesekről is, akik közül ketten ott lesznek majd a május 6-i második fordulóban. A felmérésekben vezető Sarkozy-val kezdjük és népszerűségi sorrendben megyünk tovább.


Nicolas Sarkozy, az elnökválasztás legnagyobb esélyesének tartott magyar származású politikus gyakorlatilag teljesen átvette a tradicionális jobboldal irányítását. Történelmet írhat, amennyiben ő lesz Franciaország első nem francia származású elnöke. Miközben kampányában a szélsőjobboldali táborból is próbál szavazatokat szerezni, sokszor olyan vitás kérdésekben foglal állást, amelyekkel folyamatosan magas labdákat ad politikai ellenfeleinek. Legutóbb például azzal váltott ki felháborodást, hogy a pedofíliára és az öngyilkosságra való hajlamot genetikailag meghatározottnak nevezte. A választók döntő többsége szerint mégis ő kampányol a legprofibban, bár dinamizmusa és hiperaktivitása legalább annyi szavazót taszít, mint amennyit vonz. A nagy pörgésben arra is jutott ideje, hogy kihúzza Royal kezéből a női kártyát, ugyanis egy jobboldali kormány 15 tárcájából 7-8-at is nőknek adna, ráadásul emelné a nők fizetését a vállalatoknál. Végül még a korábbi támogatóból ellenlábasává előlépett Chirac is támogatásáról biztosította, igaz, a legutóbbi kampányrendezvényen csak feleségét küldte be Sarkozy mellé egy közös fotó erejéig. A külföldön élő francia választók két harmada őt választaná. Jelenleg stabilan 30% körül áll a közvéleménykutatásokban.
A sármör Sarkóról Leszámolás a múlt parasztjaival című cikkünkből többet is megtudhat.


A szocialista jelölt Ségolène Royal lehet az ország első köztársasági elnökasszonya. A szocialista pártvezér François Hollande felesége korábban volt már környezetvédelmi miniszter, és oktatási, családügyi államtitkár is. Maximálisan kihasználja a női mivoltából adódó előnyöket, azonban a kezdeti jó rajt után nem tudott szorosan Sarkozy nyomában maradni. Elsősorban a gondoskodó állam ideáját képviseli, már előre beszólt a bankoknak is, ennek ellenére baloldalról több kritika is érte határozatlansága miatt. Tőle sem állnak távol a meghökkentő kijelentések, a fiatalkorú visszaeső bűnelkövetőket például nevelőtáborokba küldené. A nők lealacsonyításának egyik forrását a japán rajzfilmekben és képregényekben látja, ezért ezeket élből utasítja el. Az első választók között ő vezet, összesítésben azonban jelenleg a számára nem túl megnyugtató 24%-on áll. A szocialisták rendkívül kínos helyzetbe kerülhetnek, ha nem jut be a második körbe, mivel így megismétlődne 2002-es betlijük. Akkor főleg a gyenge mozgósításon és a kis szélsőbaloldali pártok jó szereplésén múlott kiesésük. Royal-nak most ugyan sikerült begyűjtenie a kis pártok számos szavazóját, azonban nem számolt Bayrou térnyerésével, ez pedig könnyen a vesztét okozhatja.
Royal kisasszonyról bővebben olvashat Ségolène Royal találkozása az államszocializmussal és Keresik a nőt című cikkeinkben.


Mindkét történelmi tettnek útjába állhat François Bayrou. A jobbközép elnökjelölt gyerekkori dadogását legyőzve lett politikus, volt már sikeres oktatási miniszter, és pályája során végig megőrizte függetlenségét. A szabadidejében egyébként versenylovakat tenyészt. Célja a köztársaság megújítása, növelné a parlament hatáskörét, és szigorúan elszámoltatná a köztársasági elnököt. Megreformálná az egész politikai életet, a hagyományos bal- és jobboldali berendezkedés helyett tervei szerint nemzeti egységkormány vezetné az országot. Sokan túl általánosnak tartják ötleteit, hiányolják javaslataiból a konkrétumokat. Az elmúlt két hónapban neki nőtt a leggyorsabban a népszerűsége, azonban leginkább a korábbi bizonytalanok közül kikerülő szavazóinak fele nem biztos döntésében. Az első körben ennek következtében 12 és 29% között bárhol végezhet. Paradox módon, miközben a második körben bárkit legyőzne, könnyen előfordulhat, hogy el sem jut odáig. 2002-ben 7% körül teljesített, intő jel lehet, hogy az előzetes felmérések akkor többre jósolták. Egyelőre 20%-on áll.
Bayrouról bővebben olvashat Feri a hegyről című cikkünkben.


A szélsőjobboldal vezető személyisége, Jean-Marie Le Pen 2002-ben hatalmas meglepetésre kiütötte az esélyesebb szocialista jelöltet és bejutott a második körbe. Más kérdés, hogy ott aztán mindenki összefogott ellene, ezért most sincs sok esélye a végső győzelemre. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Franciaországban főleg a jobboldali és a szélsőjobboldali szavazók rejtőzködnek, Le Pen pedig most jobban áll a közvéleménykutatásokban mint öt éve ilyenkor. Legfőbb riválisának Sarkozy-t tartja, aki ellen már be is dobta a bevándorló kártyát, önmagát tősgyökeres franciának kikiáltva. Sokak szerint 80 évesen már túl idős a politikához és ezért a mostani az utolsó elnökválasztása. Bár elhessegeti az utódlásáról szóló pletykákat, kampányát már a lánya irányítja. A korábbiaktól eltérően, miközben beszédeiben a bevándorlók távozását követeli, választási plakátjain már feketék is megjelennek. Az előrejelzések alapján 14%-on áll, kiesése esetén szavazóinak háromnegyede a második körben Sarkozy-ra adhatja voksát.