Euroszkeptikus kor hajnala lehet a francia 'nem'

2005.05.24. 12:22
"Ha nekik nem kell, tényleg gáz van" - értékelik Brüsszelben az EU-alkotmánnyal kapcsolatos esetleges francia és holland elutasítást. Másfelől tudni érdemes, hogy az alkotmányos szerződés jelentős dokumentum, de nem szabad túlbecsülni fontosságát.
Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz az EU alkotmányos szerződéséről szóló népszavazások kimenetele Franciaországban és Hollandiában: a hivatalos 'igen' kampány még csak most kezdődött el, és a két tábor fej-fej mellett halad. Azt pláne nem tudni pontosan, mi lesz, ha valamelyik országban tényleg megbukik az alapszerződés. Brüsszelben már hónapok óta mindenki erről okoskodik, de valójában fogalma sincs róla senkinek, hogy mi lesz másnap reggel.

Ami van, az a spekuláció. A közösség alapító szerződései kimondják, hogy módosításukhoz valamennyi tagállam egyetértése kell, ideértve a saját alkotmányos hagyományoknak megfelelően elvégzett ratifikációt. Elvileg egyetlen 'nem' elég hozzá, hogy az alkotmány - ami csak névben alkotmány, technikailag tulajdonképpen ugyanolyan nemzetközi szerződés, mint az eddigiek - a szemétdombra kerüljön. B-terv nincs, a szerződések és az alkotmánytervezet nem mondanak semmit.

Fontos ország

A helyzetet kiélezi, hogy Franciaország és Hollandia fontos országok. Különösen Franciaország: nemcsak a közösség alapítója, de szellemi atyja is. Sok tekintetben - bár egyre kevésbé észrevehetően - saját képére formálta az EU-t, és dominálta évtizedeken keresztül. Egy francia 'nem' súlyos csapás az egész projektre. Ahogy súlyos csapás lenne a hollandok elutasítása is: a kis kereskedőország szintén alapító tag, hagyományosan elkötelezett az integráció iránt. Hollandia és Franciaország az EU szíve. Ha nekik nem kell, tényleg gáz van.

Vagy nem? Persze. De az EU-ban soha nincs igazán "gáz". A szervezet elképesztően stabil (direkt). Ez egyfelől oda vezet, hogy semmiről nem tud rendesen dönteni, ami igazán fontos, vagy ha igen, akkor évekig kotlik rajta; az egész sodródik az események hullámain látszólagos irányítás nélkül, mint kapitányát és kormányát vesztett hajó. Másfelől viszont soha nem süllyed el: igazi válság nem volt negyven éve, már amennyiben a stagnálást nem tartjuk válságnak. A közösség egyik legszembeötlőbb képessége, hogy minden helyzetben, ha nem is találja fel magát, de képes valahogy továbbevickélni, jól-rosszul - többnyire közepesen, a probléma valamilyen megkerülésével és figyelmen kívül hagyásával.

Nincs nagy gáz

Az alkotmányos szerződés bukása Franciaországban vagy Hollandiában nagy hisztit fog kiváltani, és persze óriási fejfájás meg politikai szívás az egész szervezetnek - de aligha fog igazi alkotmányos válsághoz, pláne az EU "széteséséhez" vezetni. Alkotmányos válsághoz azért nem, mert az EU-nak most is van működő alapszabálya, ha úgy tetszik, alkotmánya: a számtalanszor módosított Római Szerződés (RSZ).

Az RSZ nem a legjobb, de működik már 50 éve, és működik ma is, 25 tagállammal. Szétesni meg azért nem fog, mert nincs rá oka: egy ekkora, ennyire bejáratott szervezet nem hullik szét csak úgy, egyik pillanatról a másikra, valamilyen nagyobb, külső vagy belső felfordulás vagy csapás nélkül. Egy olyan politikai közösség pedig, amit csak egy darab papír tart egybe (amire még nem is ütötték rá pecsétet), már korábban szétesett volna magától.

Az alkotmányos szerződés jelentős dokumentum, de nem szabad túlbecsülni fontosságát. Ünnepélyes (vagy idétlen?) neve ellenére gyakorlati jelentősége elsősorban abban áll, hogy itt-ott javít valamennyit az intézményi struktúrán (különösen ami a közös külpolitika menedzselését és a Tanács elnöki rendjét illeti), valamint némileg újrakalibrálja a szavazati rendszert.

Ezek jó dolgok, és fontos volna, hogy megvalósuljanak, viszont nem dől össze nélkülük a világ. Az alkotmány többi eleme - az EP szerepének növelése, az államok és a közösség közti feladatmegosztás tisztázása, az európai polgárok alapvető jogainak szentesítése stb. - szintén jó, de a szekér elmegy nélkülük is. A szervezet napi-heti, sőt éves működése szempontjából az alkotmány bukása nem katasztrófa, legfeljebb elmulasztott lehetőség.

Az sem biztos, hogy ezeknek feltétlen bukniuk kell. Az unió vezetői által olyan nagyszerűen művelt, a problémákon való túlevickélés készsége ezúttal manifesztálódhat olyan, viszonylag egyszerű húzásokban, mint az alkotmány kulcselemeinek átmentése a gyakorlatba parlamenti ratifikáció nélkül. Az uniós külügyminiszteri szolgálat felállításán például már megy egy ideje a munka.

Ha ez nem is az igazi megoldás, mégis szinte elképzelhetetlen, hogy a három év munkájával elkészített alkotmány eltűnjön a balfenéken egy, esetleg két-három 'nem' miatt. Ahogy annak idején megmentették a megfeneklett Maastrichti és Nizzai Szerződéseket, szinte biztosan meg fogják ezt is, így vagy úgy, legfeljebb nehézkesebben, később, pár év szünet után, esetleg valami más néven - mindegy. Túl sok politikai tőkét, időt, energiát öltek (well, öltünk) bele. Hagyni elsüllyedni, minden lehetőségével együtt - szinte elképzelhetetlen.

Euroszkeptikusok

Hosszútávon persze nem ez az érdekes. Az alkotmány nyújtotta technikai reformok esetleges elmaradásánál jóval aggasztóbb, hogy miért szavaznak a szabadságban és jólétben élő hollandok és franciák nemmel egy olyan szervezetre, amit ők építettek és ami szabadságukhoz és jólétükhöz nem elhanyagolható mértékben járult hozzá. A baj itt van a francia/holland 'nem'-mel: politikai csapás az EU-ra. Az egész kolosszális vállalkozás alapvető megkérdőjelezése. Ehhez képest teljesen mellékes, hogy az unió külpolitikáját "külpolitikai főképviselő" vagy "uniós külügyminiszter" képviseli.

Ha Franciaország vagy Hollandia nemmel szavaz, az EU nem esik szét. Az alkotmányt valahogy alighanem át fogják erőltetni, ha kell darabonként. De ez egy korszak vége: demokráciákban csak ideig-óráig lehet dolgokat erőltetni, ha az emberek nem akarják. Egy demokratikus társadalom, ahol sokan nem szeretik az EU-t, előbb-utóbb szükségszerűen EU-ellenes politikai erőt is termel, mert a politikus onnan szerez szavazatot, ahonnan tud. Ma alig van egy-két euroszkeptikus politikai párt Európában, ami nem a paletta legszélén helyezkedik el. A mainstream politizálás szinte mindenütt EU-párti. De ennek vége kell legyen egy francia/holland 'nem' sokkja, az emberek körében élő, láthatólag mélységes mély kétely felszínre bukkanása után. Egy új euroszkeptikus éra hajnala lesz ez.