Antiglobalizációs klimax

2001.01.25. 10:56
A globalizációt ellenző csoportok szervezkedései, nyilvános fellépései, sőt, nemritkán erőszakos megmozdulásai ma már szinte mindennaposnak számítanak. Lángokba borult Seattle, Prága, Washington, és még Nizzában is úgy kellett kioperálni az utcakövet a rendőrök arcából. A gazdasági globalizáció - vélt vagy valós - hátrányai ellen küzdő csoportok egyre nagyobb publicitást kapnak - és egyre több mindent el is érnek. És persze a történet - mint mindig - egy fokkal bonyolultabb.
A globalizáció az évtized közhelye. Internet, határokon átrobogó tőke, globális piacra termelő, országnyi méretű mamutcégek, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, amerikai kultúra, meg kibergyorsulás. Óriási gazdasági növekedés és növekvő szakadék gazdagok és szegények közt. Elhúzó élboly, felzárkózó ügyesek és egyre jobban lemaradó fejlődő országok. Korlátlan lehetőségek a felemelkedésre és a bukásra. És közhely a globalizációellenesség is. Aktivisták tízezrei, bedobált kirakatok, égő Seattle, tüntetők. Meg valódi, komoly civil szervezetek, Amnesty International, meg World Wide Fund for Nature.

Davos, Davos
Az aktivisták most éppen Davosra rontanak, itt ülésezik január 25-től 30-ig a Világgazdasági Fórum (WEF). A WEF ugyan nem döntéshozó szerv, az éves gyűlés befolyása nagyon komoly: a világ főbb politikusai, legnagyobb vállalatainak vezetői találkoznak itt, hogy megvitassák, hogyan tovább, globális kapitalizmus. Persze ne higgyük, hogy ez egy igazi "összeesküvő klub"!

A davosi fórumról bővebben

A csoportok nem egységesek sem szervezetileg, sem ideológiailag

A sokszínű, -célú és fajtájú szervezet véleménye röviden összefoglalható. Vélekedésük szerint a jelenlegi gazdasági globalizáció a gazdag országokat szolgálja, egyre vagyonosabbá teszi őket, miközben a fejlődő országok nem vagy alig profitálnak csak belőle, még jobban lemaradnak, sőt rabszolgasorba süllyednek. Eközben tönkremegy a környezet, sérülnek az emberi jogok, lokális válságok robbanhatnak ki a transznacionális vállalatok tevékenysége folytán. A folyamatot szerintük irányító szervezetek - a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), a Világbank, és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) - pedig antidemokratikusak, nem elszámoltathatóak, és mélyzsebű uraik érdekeit szolgálják ki - vélik. Radikálisabbjaik szerint a kapitalizmus úgy ahogy van rossz, és el kellene törölni. Szabadkereskedelemmel és neoliberalizmussal bolondított fajtáját végképp.

A Greenpeace a környezetvédelemre fektet hangsúlyt
Ez az alapképlet, ezen belül millió és egy variáció van, hiszen az ellentábor rendkívül változatos. Közös ideológia és irányítás nincs, mint ahogy közös alternatíva sem. Egyesek a környezetvédelemre fókuszálnak, mint például a nagymúltú World Wide Fund for Nature, vagy a Greenpeace. Mások a nemzetközi pénzügyi szervezetek tevékenységét követik figyelemmel, mint a Bankwatch Network vagy a Bretton Woods Project. Megint mások az emberi jogokért szállnak síkra: a két legnevesebb az Amnesty International és a Human Rights Watch. És akadnak tucatszámra szakszervezetek, nőcsoportok, anarchista tömörülések és fogyasztóvédők is, kortól-nemtől-nemzetiségtől függetlenül. Főszervezők, mint a Friends of the Earth. Fontos, hogy sokukat nem kimondottan globalizációellenes szervezetként kell felfogni, csak munkájuk során nemegyszer találkoznak és szembehelyezkednek a folyamat vélt vagy valós negatív hatásaival. A tortán a hab a kicsiny, nemegyszer militáns szervezetek egész hada. És persze a vitatkozók, fel-felvonulgatók, szórólap-osztogatók, levelezőlistákat megtöltők végtelen hosszú serege. A kapcsolattartás eszköze - és a legfontosabb fegyver - az internet.

A hadi taktika
A taktika egyszerű. Általában a következő esemény dátumától függően létrejön egy internetes oldal (ha mondjuk szeptember 26-án lesz az armageddon, akkor www.s26.org), plusz levelezőlisták. A szó az interneten villámgyorsan terjed, központ pedig nincs, csak sok kis sejt - felgöngyölíteni tehát gyakorlatilag lehetetlen, annak ellenére, hogy bárki hozzájuthat az alapvető információkhoz. A helyszínen aztán kicsit összekavarodik minden, az aktivistacsoportok nem épp szervezettségükről híresek, de mindig van szórólap tonnaszám, meg egy központ is. A központ információval látja el az érkezetteket, kapcsolatban áll a sajtóval, gyakran szállást is intéznek; a nagyobb gyülekezőpontokon félmilitáns taktikákat oktatnak, elmagyarázzák a lelkes forradalmárjelölteknek, mit kell tenni, ha jön a könnygáz, esetleg a vízágyú és a gumilövedék, mit kell tenni, ha elkapnak a rendőrök, stb. A rendőrség is előre készül, a tavalyi washingtoni hacacáré részben a beépített ügynökök ügyessége miatt lett tompább a vártnál. És persze ott a rohamrendőrség meg a katonaság ezer, sőt lassan tízezerszám. Most már nemkicsit.
Naivak - mégis sok mindent elérhetnek

Annak ellenére, hogy az ágálók elképzelései, javaslatai gyakran gyermetegen naivak, butaság elhessegetni a jelenséget. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) legutóbbi, seattle-i tárgyalási fordulója jórészt azért fulladt kudarcba, mert kétszázezer ember jólszervezett tömege változtatta lángoló pokollá a várost, és ki kellett rendelni a hadsereget. Másrészt a globalizációellenes csoportok tevékenysége sokkal összetettebb és szélesebb, mint utcakő-hajigálás a Világbank ülései alatt. A nyilvánosság óriási fegyver egy olyan korban, amikor több embert lehet elérni, nagyobb tömeghez lehet szólni, mint valaha, és az image: minden. Hosszú listája van a reformoknak, amelyeket nemzetközi pénzintézetek vezettek be, a felgöngyölített koszos ügyeknek, amelyek végére az image-ükre oly kényes transznacionális vállalatok tettek pontot globálisan operáló, kampányokat szervező szervezetek miatt.

Kicsiny keménymag Magyarországon

A magyar globalizációellenes szervezkedések főként, de nem kizárólagosan, különféle zöldcsoportokból nőttek ki - fejtette ki az Indexnek Fidrich Róbert, a Zöld Pók Hálózat tagja. Fidrich - vagy Fidusz, ahogy a hálón ismerik - évek óta szinte mással sem foglalkozik, csak ezzel a témával. Beszámolója globalizációkritikus csoportocskák egész hálózatát tárja fel, bár siet hozzátenni: a rendszeresen dolgozó keménymag mindössze néhány tucat fő. Fórumokat szerveznek, ahol a kérdéskör általános szakértői és közgazdászok szólalnak fel, és elemzéseket, újságokat adnak ki a jelenséget boncolgatandó. A szerveződések szakmai, tehát agitációval kevésbé foglakozó oldala, nem komolytalan: például a CEE Bankwatch Network, ami kelet- és közép-európai szerveződéseket fog össze, nem számít pehelysúlyúnak a nemzetközi porondon sem. Fidrich aláhúzza: érvénytelennek tartják a hagyományos jobb-bal spektrumot a csoportok jellemzésére; a szerveződések közt az anarchistáktól a MIÉP-en át mindenki megtalálható. Fidrich progresszívként jellemzi bolyukat, és úgy vélekedik: a témáról szóló vita lassan-lassan kezd beszivárogni a mainstreambe is. *

* Az aktivistával készült interjút később teljes terjedelmében közöljük.