Már megint volt egy hatnapos háború

Ugyan a legfrissebb hírek szerint nem kizárt, hogy az oroszok a grúz főváros ellen készülnek, de hivatalosan szerda reggel óta tűzszünet van érvényben Grúzia és Oroszország között. A háború alig hat napig tartott, ennyi idő alatt az orosz hadsereg megtörte a grúz ellenállást. A grúzok az utóbbi tíz évben rengetet költöttek hadseregük modernizálására, amihez az USA nagyon sok segítséget adott. A szövetséget erősítette, hogy két olajvezeték is épült Grúzia területén és mindkettőben komoly amerikai érdekeltségek vannak. (Az egyik Kazahsztánból Grúziába, a jelentősebb Azerbajdzsánból Törökországba viszi az értékes nyersanyagot.)

A rövid háború története:

Amikor Mihail Szaakasvili a 2003-as forradalom után hatalomra jutott, rögtön megígérte, hogy visszaszerzi Grúzia három, 1992-ben elszakadt tartományát. A muzulmán grúzok lakta Adzsáriát rövidesen vértelenül visszafoglalta, és Dél-Oszétia egyharmadát is visszacsatolta. Abházia és Dél-Oszétia maradéka azonban továbbra is független maradt, mindkettőben orosz katonák állomásoztak. Dél-Oszétiában az utóbbi hetekben rendszeresek voltak a határmenti összecsapások, a két oldal egymást vádolta az erőszak kiélezésével. Abházia felett pedig egymás pilóta nélküli kémrepülőit lődözték ki az oroszok és a grúzok az utóbbi időben.

Február:

Koszovó amerikai támogatással kikiáltja a függetlenségét. Az orosz kormány szerint eljött az ideje, hogy Abházia és Dél-Oszétia is független legyen.

Április:

A bukaresti NATO-csúcson Grúzia tagjelölti státust kap. Oroszország ezt nagyon rossz néven veszi. Az orosz hadsereg aktivizálni kezdi magát a térségben. Csapatokat vontak össze Abháziában és a szakadár tartomány légterében lelőnek egy grúz kémrepülőgépet.

Május:

400 orosz katonát vezényelnek Abháziába, Dmitrij Medvegyev új orosz elnök beiktatásának napján. A grúz miniszterelnök-helyettes Brüsszelben az EU vezetőitől gyors segítséget kér, mert a grúz kormány orosz támadástól tart.

Július:

Orosz vadászgépek berepülnek Dél-Oszétia légterébe, az orosz kormány szerint figyelmeztetésül. A grúzok hazahívják moszkvai nagykövetüket.

Auguszts 4.:

A dél-oszét kormány szerint grúz katonák megöltek hat embert, amikor állásaikat lőtték. Oroszország tiltakozik az erőszak ellen.

Augusztus 7.:

Tárgyalások kezdődnek orosz közvetítéssel a dél-oszétok és a grúzok között, a grúz elnök egyoldalú tűzszünetet és autonómiát ígér. Néhány órával később a grúz hadsereg lőni kezdi Chinvalit, a dél-oszét fővárost.

Augusztus 8.:

Orosz katonák vonulnak Dél-Oszétiába, hogy segítsenek a grúzok elleni harcban. Felmentik az ostromlott Chinvalit és grúz katonai állásokat bombáznak Dél-Oszétián kívül is. Ezrek menekülnek el Dél-Oszétiából Oroszországba.

Augusztus 9.:

Az oroszok elfoglalják Chinvalit. Bombázni kezdik Gorit, Sztálin szülővárosát, ami Grúziához tartozik, de nagyon közel van az oszét határhoz, és a grúz hadsereg innen indítja oszétiai hadműveleteit. Amerikai segítséggel hazatér 2000 grúz katona Irakból, az egységeket azonnal Gorihoz vezénylik. Az oroszok lebombázzák Poti kikötőjét.

Augusztus 10.:

A grúzok tűzszünetet kérnek, de az oroszok nem engednek. 9000 orosz katonát vonnak össze Abháziában, ahol a helyi kormány bejelenti, hogy hadba lépnek Grúzia ellen. A Fekete-tengeren mozgósítják az orosz flottát és elsüllyesztenek egy grúz hadihajót. Az orosz légierő Tbiliszi környékén katonai célpontokat bombáz. Folytatódik Gori ostroma, az 50 ezer lakos nagy része elmenekül.

Augusztus 11.:

A grúzok bejelentik, hogy nem harcolnak tovább Dél-Oszétiában, és csapataikat is kivonják a tartományból. Az oroszok szerint viszont továbbra is lövik a grúzok Chinvalit. A grúz hadsereg feladja a szétbombázott Gorit. Abházia ultimátumban követeli, hogy a grúz hadsereg vonuljon ki a Kodori-szorosból, ami ugyan Grúziához tartozik, viszont stratégiailag kulcsfontosságú Abházia ellenőrzéséhez. A grúz kormány nem enged.

Augusztus 12.:

Orosz és abház csapatok Abházia felől benyomulnak Grúzia területére. A grúz hadsereg feladja a Kodori-szorost. Három grúz hadihajót elsüllyesztenek Poti kikötőjében. A grúz hadügyminiszter bejelenti, hogy a grúz hadsereg fegyvereinek nagy részét megsemmisítették, a maradék erőket pedig Tbiliszi védelmére vonják össze. Grúzia nemzetközi segítséget kér.

Augusztus 13.:

Nagyobb harci cselekmények nem történnek, de az orosz csapatok nem hagyják el Grúziát. Gorit blokád alá veszik, mindenkit ellenőriznek aki a városba ki vagy be akar menni. Hivatalosan a fosztogatóktól védik a szétbombázott települést. Több szemtanú és a grúz elnök szerint orosz tankok indultak el Goriból Tbiliszi felé, a grúz kormány a főváros ostromától tart.

Medvegyev orosz elnök nem sokkal dél előtt bejelenti, hogy leállítják az oroszok a hadműveleteket. Az orosz kormány azt ígéri, hogy nem szállják meg Grúziát, de csapataik hosszabb távon Abháziában és Dél-Oszétiában maradnak.

Az éjszaka francia közvetítéssel tűzszünetet köt Oroszország és Grúzia. Grúzia vállalja, hogy visszavonul az 1992-es határok mögé, vagyis feladja Abházia és Dél-Oszétia egészét, katonáit pedig visszarendeli a kaszárnyákba. Az oroszok ígéretet tesznek, hogy kivonják katonáikat a grúz területekről, kivéve a két szakadár tartományt.

Délután néhány orosz tank elindul a Goriból Tbiliszibe vezető úton, a grúz kormány a főváros ostromától tart.

Nem tudni, hogy ki kezdte

Továbbra is vitatott, hogy ki kezdte a háborút. Mindkét oldal nagyon komoly propaganda-gépezetet indított be a világ meggyőzésére és bizonyítékokat még egyik fél sem mutatott be.

Az orosz verzió szerint a grúz hadsereg rárontott Dél-Oszétiára, ráadásul alig néhány órával azután, hogy békét és autonómiát ajánlottak a tartománynak. Az orosz kormány szerint a grúzok népirtásba kezdtek a régióban és az orosz csapatok a békét mentek megteremteni az agresszorral szemben. Mivel az oszétek többsége orosz állampolgárságot kapott, így Oroszország arra is hivatkozott, hogy meg kell védenie polgáraikat.

A grúz verzió szerint orosz támogatással a dél-oszétok folyamatosan támadtak grúz falvakat és orosz tankok indultak meg Dél-Oszétia felé. A grúz hadsereg azért kezdett támadni, mert attól tartottak, hogy ha tovább várnak, akkor már semmi esélyük sem lett volna és az oroszok ellen.

Oroszország nyert

A háborút egyértelműen Oroszország nyerte. Grúzia elvesztette az eddig is különálló Abháziát és teljes Dél-Oszétiát is, amelynek egyhamradát a konfliktus előtt még ellenőrzése alatt tartotta. A grúz hadsereg elvesztette fegyverei nagy részét.

Oroszország bebizonyította, hogy nem hagyja, hogy határainál Amerika-barát kormányok működjenek. A jelzés az ukrán kormánynak is szól, akik szintén NATO-tagságot akartak. Valószínűleg a baltiak után újabb volt szovjet tagköztársaságok nem lesznek a katonai szövetség tagjai.

A nyugati hatalmak szóban kiálltak Grúzia mellett, de lényegében elfogadták, hogy Oroszország igényt tart a két vitatott grúz tartományra. Bush amerikai elnök például úgy fogalmazott, hogy elfogadhatatlan az Oszétián kívüli grúz területek bombázása, vagyis az USA a dél-oszétiai orosz katonai műveleteket nem ítélte el. Az EU vezetői is csak a belső grúz területek támadásai ellen szóltak. A francia diplomácia komoly sikere, hogy a tűzszünetet Nicolas Sarkozy francia elnök közvetítésével kötötték. Ugyanakkor az USA fontos pozíciót vesztett a térségben: az általuk pénzelt és kiképzett grúz hadsereg lényegében megsemmisült.

Nem világos mi lesz most

Nem tudni, hogy mi lesz a grúz kormány sorsa. Az orosz kormány szerint nem volt a háború célja az Amerika-barát kormány eltávolítása, de magas rangú orosz politikusok már jelezték, hogy nem tekintik tárgyalópartnernek a szerintük háborús bűnös Szaakasvili elnököt. Az abház vezetők sem hajlandók tárgyalni vele. A háború könnyen okozhatja a washingtoni ügyvédi irodáját a tbiliszi elnöki palotára felcserélő Szaakasvili bukását. Tavaly ősszel már előre hozott választásokat kényszerített ki tüntetések sorozatával az ellenzék, amit a megtámadott elnök szerint az orosz ügynökök provokálták. Az időközi választást Szaakasvili megnyerte, de a mostani katonai vereség elkoptathatja maradék népszerűségét. Kérdés, hogy az oroszoknak sikerül-e Moszkvához hű kormányt alakítani, vagy marad az amerikai befolyás, ami már a 90-es évek közepe óta meghatározza a grúz kormányok politikáját.

Nem tudni, hogy mi lesz Abházia és Dél-Oszétia sorsa. A két kis tartomány függetlenségét eddig csak Oroszország ismerte el. Moszkva állampolgárságot is adott az ott élőknek, elképzelhető, hogy előbb-utóbb megpróbálják Oroszországhoz csatolni a területeket, amit a nyugat valószínűleg élesen ellenez majd. Elképzelhető, hogy olyan függőben lévő helyzet alakul ki, mint Észak-Ciprus esetében, ahol több mint 30 éve működik egy csak a törökök által elismert állam. Ez az ott élők kilátásait nem teszi vidámmá, viszont a csempészetre berendezkedett helyi vezetést segítheti a túlélésben. Kérdés az is, hogy ki lakik majd Dél-Oszétiában: az alig hetvenezres tartomány lakosainak fele elmenekült, sok ház megsemmisült és egyáltalán nem biztos, hogy az egykori lakosok hamar vissza akarnának térni Oroszországból, és ha mennének, lenne aki újra felépíti településeiket.