Nem Jelcinen múlt, hogy Oroszország nem demokratikus

"Messze nem a legrosszabb forgatókönyv bontakozott ki az orosz átalakulásban" - adta meg az alaphangot Borisz Jelcin értékeléséhez Sz. Bíró Zoltán. Az Oroszország-elemző szerint jelcin 1993-as alkotmányos reformjai alapozták meg a jelenlegi orosz intézményrendszert, ami a többpárti demokráciát is elhozhatta volna. Hogy az átalakulás Putyin alatt más fordulatott vett, az már csak részben Jelcin felelőssége.

Hiszen két elnöki ciklusa két jól elkülöníthető karakterre épített. Az első periódusában Jelcin hatalmas átalakítást vitt végbe, a Jegor Gajdar féle sokkterápiával megteremtette a piacgazdaság alapjait. Persze a szociális megrázkódtatásokat ezzel nem sikerült elkerülni.

Jelcin örökségének legjelentősebb, egyben legvitatottabb eredménye volt a piacgazdasági átalakulás, hiszen a privatizáció rablóprivatizációvá alakult, és egy kicsi kiváltságos réteg, az oligarchák felemelkedését hozta.

Az oligarchiáért Jelcin is felelős, véli Sz. Bíró, hiszen az elnök így teremtette meg hatalmi bázisát, azt a réteget, ami már nem volt érdekelt a reformok leállításában.

Első elnökségének másik vitatott momentuma az első csecsen háború megindítása volt. Sz. Bíró szerint itt szintén felmerül Jelcin felelőssége - a függetlenedni akaró Dudajevé mellett -, hiszen a háború megindításakor "még egyáltalán nem merítették ki a megoldási lehetőségeket".

"Becsületére legyen mondva, 1996-ban volt ereje és politikai bátorsága a kivonuláshoz" - mondja Sz. Bíró. A csecsenföldi helyzetet ez sem oldotta meg ugyanakkor, 1996-1999 között nem stabilizálódott az ország. A vitatott moszkvai házrobbantások mellett ez jogos indok lehetett a második csecsenföldi háború 1999-es megindításához, de ez a történet már inkább Putyinról szól.

Hiszen Jelcin második elnöki ciklusára már rányomta bélyegét rohamosan romló egészségi állapota. "Végig labilis, sokszor hetekre eltűnik. Pasztelszerűbb, a politikát a háttérből formáló, nem erős kezű elnök képe rajzolódik ki" - mondja Sz. Bíró. Jelcin végül kínos diplomáciai bakikkal tarkított utolsó év után - a legemlékezetesebb tévedése talán az volt, amikor Teng Hsziao-ping lányunokája helyett egy férfi tolmácsot tüntetett ki - 1999. december 31-én lemondott, gyakorlatilag átruházva hatalmát Vlagyimir Putyinra.

A békés átmenetet Sz. Bíró szerint a Jelcin körül gyülekező erőcsoportok dolgozták ki, így kerülhetett zökkenőmentesen hatalomba 2000. januárjában Putyin, aki fél évvel korábban még teljesen ismeretlen figura volt. Putyin aztán előbb a szétrabolt piacgazdaság konszolidálásába kezdett, majd reménykeltő három év után a demokrácia helyett hatalmát konszolidálta meg. De ez már nem Jelcinen múlt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!