Használati utasítás irakiakhoz

2003.03.22. 11:41
Kommunikációs-magatartási kézikönyveket osztottak ki a "víjjogó sasok" számára az irakiakkal való jó kapcsolat kiépítésének érdekében. A "jó magaviseleti kézikönyv" azt tanácsolja a katonáknak, hogy mindig nézzenek az irakiak szemébe, ne válaszoljanak határozott igennel vagy nemmel a kérdésekre és ne mutassák a talpukat.
A kommunikációs-magatartási utasításokat tartalmazó "kiskátét" az amerikai 101-es légi szállítású hadosztály katonái között osztottak szét - ismerteti a párizsi Le Monde cikkét a Népszabadság. Az olajkutak vagy repülőterek - biztosítására bevetett egység tagjai a könyből nemcsak Irak történelmével, a térség étkezési szokásaival, higiéniai tanácsokkal ismerkedhetnek meg, hanem azt is megtudhatják, hogy miként viselkedjenek határozottan, de tisztelettudóan a helyi lakossággal.

Rejtett dimenziók
A világ különböző részein élő emberek nem verbális kommunikációjának különbségeire először az amerikai Edward T. Hall hívta fel a figyelmet. Mint azt az 1966-ban megjelent Rejtett dimenziók című könyvében kifejti, az emberek négyféle távolsági zónában közvetítenek jeleket egymásnak. Az amerikaiaknak van a legszélesebb térigénye, őket követik az európaiak, az ázsiaiak és végül az arabok. Míg az átlag amerikai az ún. bizalmas zónába (0-15 cm) csak házastársát vagy szerelmét, a személyes zónába (15-45 cm) a barátokat, rokonokat, a társas zónába (45-110 cm) a munkatársakat, távoli ismerőseket és a nyilvános zónába (110 cm felett) a teljesen ismeretleneket engedi csak be, az araboknál ezek a zónák 10-20 cm-mel kisebbek.
A "víjjogó sasoknak" kiosztott ún. "jó magaviseleti kézikönyv" ezért tanácsolja azt, hogy az iraki emberhez lehetőleg 30 cm-es távolságon belül helyezkedjenek el - a kommunikációs partnerek, ezesetben - a katonák, ez ugyanis bizalmat, jó szándékot jelez. A Hall által kidolgozott proxemika elmélete szerint a térigény különbözősége abból eredhet, hogy míg a nyugati ember felfogásában az "én" a testet borító bőr határáig ér, az araboknál ez az "éntudat" jóval a testen belül helyezkedik el. Az arab kultúrkörben élők egyébként a rövidebb távolságtartási határértékek miatt sokkal jobban fogják az ún. testi információkat. A testszag, a szájszag számukra fontos közléseket hordoz az első találkozásoknál.
Ne mutasd a talpadat!

Az amerikai hadsereg híres elitalakulatának azt tanácsolják többek között, hogy "Sose nyújtsd a bal kezedet , ha egy irakival akarsz kezet rázni!", "Mindig nézz a beszélgetőpartnered szemébe!", "A lábadat ne rakd fel az asztalra, ne mutasd a talpadat!", "Tartózkodj a harsány okézástól, hüvelykujjaddal ne mutogass az ég felé!", "Kerüld a vitát provokálható témákat, például a vallási kérdéseket!"

Ne utasítsd vissza a vendéglátást!

A francia napilapot idéző Népszabadság szerint a zsebkalauz arra is kioktatja az amerikai katonákat, hogy iraki beszélgetőpartnereikhez közel, 30 cm-nél ne távolabbra helyezkedjenek el. E testi közelség meglehetősen eltér az amerikai normáktól, amelyek általában e távolság három-négyszeresét tartják illendőnek. Amennyiben a beszélgetés során kávéval vagy teával kínálják meg a katonát, "a vendéglátást sosem szabad visszautasítani. Három csészénél többet nem illik elfogadni, s finoman, a csésze megrázásával jelezd, hogy többet nem kérsz!"

Kezeket fel!

Az iraki háborúra készülő amerikai hadsereg más erőit kifinomultabb kommunikációs eszközökkel is ellátták. Például olyan - Afganisztánban már tesztelt, elektronikus zsebnoteszszerű - tolmácsgépekkel, amelyek hangfelismerő programjaiknak köszönhetően arab, kurd vagy fárszi nyelvre képesek fordítani a "Kezeket fel!"-hez hasonlatos parancsmondatokat.